Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-499

Az országgyűlés képviselőházának 499. ülése 1931 május 7-én, csütörtökön. 475 híd pénzügyi koncepciójába beleférnek. A pénzügyi koncepciót röviden lehelt számokkal jellemezni. A két híd konstrukciója kereken 30 millióba kerülne, de sajnálatos körülmény, hogy a melléképítkezések, hídfők és a környező városrészek kiképzése ezt az összeget 50 millió pengőre fogja felszaporítani. Az ehhez szükséges^ fedezet kérdésében az első lépést megtette már úgy az állam, mint a székesfőváros. Hiszem, hogy semmi nehézsége nincs annak, hogy a hidak vasszerkezeti anyagát az illető gyáraknál meg is rendeljék. Itt nem képzelek anonopolizálást, mert hála Istennek, dbben^ a tekintetben Magyarországnak vannak kiváló magánintézményei és a mellett, hogy el kívánjuk látni megfelelő munkával az állami gépgyárakat, ha a munkát siettetni kívánjuk, a magárigyáripár számára is akad munka. (Beck Lajos: Ügy van!) Ne méltóztassék azt hinni, hogy csak maga a vasipar nyer a hídépítéssel, mert ha megindul a hídépítés, akkor magánál a foldmunkálatnál, amely megelőz minden egyéb munkálatot, többezer ember foglalkoztatására kerül sor. Ma, amikor olyan nagymértékű a munkanélküliség, nem kell alábecsülni azt sem, ha száz embert tudok munkával ellátni, annál kevésbbé ezt az alkalmat. Némelyek részéről máris ilyen pesszimista kijelentések történtek: mit érünk a hídépítéssel, a nagy vasgyárak fognak dolgozni. — Bocsánatot kérek, először is a nagy vasgyárakban is emberek dolgoznak, azután pedig, ahogy én ismerem a hídépítési programmot, és ahogy a kalkulációba betekinthettem, évente 2000 ember foglalkoztatásáról írsz szó, ez pedig nagyon lén y eges körülmény. Csak a legnagyobb örömmel vehetjük, ha a miniszter tír olyan szíves lesz és ebben a dologban a kiírási műveletet a legrövidebb idő alatt elvégezteti s a munkálatokba minél előbb belefognak. (Helyeslés.) Méltóztassék megengedni, hogy a magas építések során és azokkal kapcsolatban említést tegyek arról, hogy amidőn a bányák a maguk bizonyos munkáslétszámát elbocsátották, akkor a kereskedelmi kormány a maga részéről — talán kénytelenségből — olyan szénárak kalkulálását fogadta el, amely szénárak abban a tekintetben jelentkeztek, hogy az illető szénbányavállalatok létesíthessék a maguk szociális intézményeit is. Nagyon szép cím, alatt jelentkeztek ezek a szénbánya részvénytársaságok és kérték a kormányt, adjon módot a szénáraknak akkori színvonalon megtartására, hogy az ilyen motion származó nagyobb hevételekből munkáslakásokat, munkáskórházakat, jóléti és egészségügyi intézmén.veket létesítsenek. Ez meg is történt Salgótarjánban is, mellékesen azonban megtörtént az is, hogy az igazgatók számára is sikerült kastélyokat és palotát építeni, ez is belement ebbe az en-gros-ba, hogy indokolásul szolgáljon arra, hogy a szénárakat megtartsák. Ez már nem volt rendjén, mert ezt mi fogyasztók valamennyien megfizettük. Megtörtént, hogy míg az a lengyel szén, amely 6800 kaloriás, ab bánya, 12 pengő, ellenben a 4500—4800 kaloriás salgótarjáni szén 21 pengő volt ab bánya. Ezek a körülmények indokolják a szénfogyasztás alábbszállását. Minden olyan fogyasztási cikknek, amelynek árát megmagyarázni, megindokolni nem lehet, a fogyasztása apadni kezd. Lehetetlenség, hogy azon a címen, hogy vagyont szaporítanak, — mert hiszen mi egyéb az ott létesített 40—50 értékes és szép épület — mi ebben a vagyonszaporításban azzal segítsük őket, hogy tartottuk a szén árát. És ha már ehhez hozzájárulunk, hol van a bányavállalatok szociális érzéke és emberiessége, amelyek ilyen viszonyok között azzal hálálják meg a kormánynak ezt a kedvezményét — mert kijelentem, hogy kedvezmények voltak azok a magas szénárak, amelyeket megtűrtünk indokolatlanul — amiről konkrété tudok, hogy az utóbbi két hónapban Salgótarjánban 1500 bányamunkást bocsátottak el. Amikor kutatom ennek okát, a válasz a bányatársaság részéről az, hogy az ő szempontjából nem indokolt a szénárakat leszállítani, inert ők majd a s/.en bői áramot csinálnak, létesítenek egy konkurrens Talbot-ot, amelynek útján a szénből áramot fognak csinálni. És mi a gyakorlat?. Méltóztassanak megnézni, tényleg létesítettek egy centrálét és az árammal mái- lent v.u. nak Szeged alatt és Békéscsalbán s csak saját maguknak kívánnak termelni, ami nemzetgazdasági és általános közszempontból helytelen eljárás, mert első következményeként elbocsátják a munkásokat. Ez nagyon komoly körülmény, amelyre vagyok bátor az igen t. kormánynak és elsősorban a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét felhívni, bogy amikor az elbocsátott munkások tömegével jelentkeznek és kérdik: miért tetszik megszüntetni a bányászatot, a válasz az, hogy: mi nem adunk el csak magas áron, leszállítjuk a termelést, vagy pedig — és ez a lényege a dolognak — menjenek maguk deputációba a kereskedelemügyi miniszter úrhoz és követeljék tőle, hogy a Talbot áramfogyasztását bizonyos részben mireánk is cedálják, vagyis Budapest áramszükségletének egy részét szállíthassuk mi is s abban az eset ben fel fogjuk emelni a szénbányászat mennyiségét és fogunk munkát adni. Revolvernek kell ezeket az intézkedéseket neveznem, éppen azért, mert arra kívánják felhasználni a munkásokat, bogy a kormány olyan intézkedéseket tegyen, amelyeket — mindnyájan Indjuk — az adott esetben nem tehet, mert a helyzet az, bogy a Talbot által rendelkezésre bocsátott áram elhelyezése sincs százszázalékig biztosítva. Ezek azok a körülmények, amelyeket itt az építkezéssel kapcsolatban említettem. Nem volt indokolt lehetővé tenni, hogy a bányatársaságok vagyonban" ilyen erősen meggyarapodjanak, amikor viszonzásul 1501) bányász családnak a mindennapi megélhetéséről sem gondoskodnak. Az nem jelent szerencsétlenséget, ha itt a bányatársulatok a szűk esztendőkben valamit leadnak, mert ha jól esett, hogy a jó es/, tendökben vagyonuk gyarapodott, akkor ne húzódozzanak attól sem. lia szűk esztendőkben valamit le kell adniok. Nem jelentené annak a bányatársaságnak pusztulását és tönkremenését, ha a két hónap alatt elbocsátott 1500 bányászeinber mindennapi kenyeréről gondoskodnának. Ebben is vannak fil'ikák, mert amikor a 25—30 év alatt érdemeket szerzett, régi altiszteket elbocsátják, akkor rendelkezésükre csátják a vájári helyeket s azt mondják, hogy leszállhatnak az öregebbek szénbányászatra és ott szerezhetik meg a felére vagy harmadára leszállított béreken a maguk megélhetését. Ezeket voltam bátor az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr figyelmébe ajánlani és a M.irgitbíd kibővítése tekintetében, meg ezeknek a bányatársulatoknak magatartása tekintetében a kereskedelemügyi miniszter ár Figyelmei különösen felhívni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Nincs senki feljegyezve. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha 67*