Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-490

40 Az országgyűlés képviselőházának 490. ülése 1931 április 22-én, szerdán. általános és a közérdeknek az az előbbre Vi tele és támogatása, amelyről a miniszter úr velünk szemben állandóan igyekszik a kormány mellett hangulatot teremteni az országban?! T. Képviselőház! Távol áll tőlem, hogy én itt most belemenjek világnézeti vitákba, ahogyan ezt a miniszter úr állandóan teszi és állandóan kibívja. Azt az egyet azonban megállapítom, hogy még a cári Oroszországban sem akadt kormány, még maga a Trepov-korimány szelleme sem merte volna megcselekedni azt... • Elnök: Képviselő urat figyelmeztetem, szíveskedjék a címnél maradni. Propper Sándor: Rögtön visszatérek a címhez, mint Bródy Ernő képviselőtársaim. Mondom, még az sem merte volna megtenni, hogy elvonjon a dolgozó emberektől, tehát munkabérből és fizetésből, alacsony munkabérés alacsony fizetésből tengődő emberektől 22 milliót évente a kereseti adó pótlékolása címén és azt magasai)!) társadalmi osztályoknak és nagykeresetű osztályoknak adja oda nemzeti jutalom gyanánt. Biztosítom a miniszter urat, hogy nincs a történelemben példa erre, amivel azt akarom kifejezésre juttatni, hogy én tudom, ismerem, hogy ennek a kormánynak szelleme durch und durch át van itatva az osztályuralom jellegével és szellemével, de akkor viszont ne akarja az országgal elhitetni és főképpen ne tegyen nekünk szemrehányást, hogy mi vagyunk azok, akik egyoldalú érdekeket képviselünk. A miniszter úr egészen bizonyosan isimeri Marxot, egészen biztosan ismeri Marx értékelméletét és az osztályharcra vonatkozó elméletét. Az Ő hivatali álláspontja természetesen kizárja és Lehetetlenné teszi számára, hogy tárgyilagos legyen ebben a kérdésben. En ezt megértem. De viszont ha ismeri, akkor tudnia kell, hogy milyen furcsán hathat az értelmes emberekre és az értelmes közvéleményre az, hogy ugyanazon a napon, amikor a miniszter úr itt •ránk olvasta az osztályharcot mint bűnt, és elavultnak minősítette azt, úgy annak a napnak az estéjén az ó kabinetjének elnöke, a miniszterelnök úr pártjában valósággal a szó teljes értelmében deklarálta az osztályharcot, amikor kijelentette, hogy két választása volt: vagy a proletárokkal együtt menni, vagy másokkal együtt menni, és ő az utóbbit választotta; nem a proletárokkal ment együtt, tehát a proletárok ellen. Ha tudjuk, hogy Magyarország 8 és félmillió lakosa közül... Elnök: Képviselő úr, ez egyáltalában nem tartozik a címhez! Méltóztassék a címhez közeledni! Propper Sándor: Rögtön közeledem a címhez! Elnök: Ez nemcsak hogy a címmel nincs összefüggésben, hanem még a javaslattal sem! Propper Sándor: Tisztelt Képviselőház! A régi Képviselőház, mondhatnám patinás tradíciói lehetővé tették azt, hogy a miniszter úr reflexióira a címnél még egy-két megjegyzést lein -MII lenni. Elnök: Méltóztassék a cím keretében maradni! Propper Sándor: Én a cím keretében akarok megmaradni, de viszont kell, bogy a miniszter úr tegnapi beszédére néhány szóval válaszoljak. Magyarország nyolc és félmillió lakosa közül ma — bátran lehet állítani —, legalább 80 százalék proletár. (Várnai Dániel: 99%!) Vagy 90%; nem tudom biztosan ebben a pillanatban; nem akarok házszámokat mondani; én csak 80 százalékot veszek fel. Az ország túlnyomó nagy többsége

1 tehát proletár s akkor az ország miniszterelnöke tegnap este kijelenti, hogy a proletárok nélkül, tehát a proletárok ellen akar kormányozni, tehát osztályharcot folytat. {Ellentmondások jobbfelől. — Felkiáltások a jobboldalon: Ilyent nem mondott! — Éri Márton: Ferdítés!) Elnök: Képviselő úr, a törvényhozás termében ezt a megkülönböztetést nem lehet tenni! Itt magyar állampolgárok vannak! (Éri Márton: Ferdítés! Nem úgy volt!) Propper Sándor: Végtelenül sajnálom, hogy a törvényhozás házában ezt nem lehet elmondani, viszont az egységespárt zártkörű pártvacsoráján el lehetett mondani. Elnök: Az egéiszen más természetű dolog. Itt a házszabályok rendelkeznek; azokhoz méltóztassék alkalmazkodni. (Rothenstcin Mór: itt vacsora nélkül megy! — Kabók Lajos: Tegnap dicsérték ezeket a házszabályokat a fehér asztalnál!) Kabók képviselő úr már felszólalt. Propper Sándor: Egyszóval tehát nem áll meg a miniszter úrnak az az álláspontja, amelyei itt tegnap kifejezésre juttatott s én felkérem a miniszter urat. mint illetékes minisztert, hogy legyen olyan szív« s most már és támogassa alá az ő tegnapi kijelentései

I tényekkel, mutasson rá arra. hogy eddig mi történt például az ő minisztériuma részéről a munkanélküliek ('rdekében. Tíz esztendeje állunk és harcolunk itt a munkások érdekében és kérjük a nyolcórai munkaidőt, a munkanélküliség esetére való biztosítást, a munkaalkalmakat jelentő közmunkák kiírását, kiadását és elvégeztetését. Ezen a béren ugyan a miniszter úr átutalja a kérdést a népjóléti miniszter úr hatáskörébe, a népjóléti miniszter úr pedig, — mint méltóztatnak tudni, hiszen őt i,s felhívtuk itt egynéhányszor —, feláll és azt mondja: ezt nem lehet, azt nem lehet, meditálnak, gondolkoznak a dolog fölött. (Bud János kereskedelem ügyi miniszter: Nagyon tévesen van most informálva! Nagyon rosszul!) Nem tudom, hogy kettőnk közül ki van rosszul informálva. Én nemcsak újságolvasó, hanem újságíró ember is vagyok és igen élénken figyelemmel kísérem az eseményeket, de hiába keresem a nyolcórai munkaidő megvalósítására vonatkozó komoly terveket, hiába keresem és kutatom a munkanélküliség esetére való biztosítás terveit, hiába keresem, hogy bol volt a kormánynak egyetlen vörös fityingje a munkanélküli százezrek éhínségének csökkentése érdekében, sehol egyetlen tétéit, sehol egyetlen intézkedést, sehol egyetlen reflexiót nem találok. Tessék engem megcáfolni ezekben az állításaimban, akkor én deferálok, akkor a miniszter úrnak van igaza, addig azonban, amíg ez meg nem történik, azt kell mondanom, hogy a miniszter úr részéről ez a tegnapi megn.\ i latkozás nem volt egyéb, mint aminek eddig tanúi voltunk. Ez a felülről jövő demagógia kiéli a maga erejét és energiáit ^hangulatok keltésében és .szólamokban, a valójában azonban nem látja, mi történik körülötte, mi történik főleg a munkásokkal és melyek azok a szükséges intézkedések, amelyekkel a gazdasági élet igen jelentékeny, igen fontos tényezőit a munkásosztályt is figyelemre kellene méltatnia. T. Ház! Nagyjában ezeket akartam elmondani. Egyébként kijelentem, hogy a törvényjavaslat címe a törvényjavaslat tartalmával nem kongruens, iparfejlesztésről beszél a cím, a javaslat azonban ezt nem tartalmazza. Ennek a kormánynak a végrehajtásában egyáltalában nem bízom, nem bízom abban, hogy ebből a ja-