Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-499

458 Az országgyűlés képviselőházának ^99. ülése 1931 május 7-én, csütörtökön. mert nem tudjuk felvenni a versenyt Lengyel­országgal és más gyülcstermelő országokkal, mivel képtelenek vagyunk a szőlő részére olyan fuvardíjat megállapítani, amilyent más államok állapítanak meg. Legyen szabad megemlítenem a kedvezmé­nyes vasúti jegyek dolgát is. Ügy tudom, meg­szüntették azt a korábban fennállott lehetősé­get, hogy ha legalább 10 mezőgazdasági mun­kás messzebb vidékre ment dolgozni, akkor ezek 50%os vasúti kedvezményben részesültek. Ezt a lehetőséget ma már csak arra az esetre adják meg, ha az illetők állami munkára men­nek. Az volna a tiszteletteljes kérésem a mi­niszter úrhoz, állítsa vissza a régebbi állapo­tot és kapja meg az 50%-os vasúti kedvezményt az a 10 vagy ennél több mezőgazdasági mun­kás, aki messzibb vidékre megy dolgozni. Tud­juk, hogy a mezőgazdaság nem tud magas munkabért fizetni és így ezeknek a szegény mezőgazdasági munkásoknak keresete rá­megy a vasúti költségre, ha csekély fizetésért messzebbre megy dolgozni. Felfigyelnek erre a jogos kívánságra akkor, amikor azt mondják, hogy weekendezőknek, kéjutazóknak bizonyos százalékos engedményeket biztosítanak, hogy ezzel szinte favorizálják őket, szinte lehetősé­get nyújtsanak nekik arra, hogy weekendezve a hétvégi időt a vidéken töltsék. Ezeknek kényelmi szempontból talán kívánatos ez, de hogy ezeknek a szegény mezei és földmunká­soknak kívánatosabb lenne, hogy megadassék és visszaállíttassék az a régi állapot, hogy ha 10-nél többen utaznak, 50%-os kedvezményben részesüljenek. De legyen szabad megemlítenem egy másik dolgot is. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) A mi vidékünkön a Budapest—kassai or­szágutat kiszélesítik s ezzel a nagy közmunká­val kereseti Lehetőséget kívánt biztosítani a mélyen t. miniszter úr, de sajnos, a dolgozni kívánó fuvaros vagy napszámos nem veheti ki a részét ebből a munkából abban a mérték­ben, amilyen mértékben kellene. Megtörtént például az az eset, hogy a Vianova vállalat meg­kapta az útépítésre a lehetőséget. Nem köz­vetlen fuvarozókkal kötött azonban fuvarozási szerződést, hanem kiadta a munkát egy alvál­lalkozónak. Ez az alvállalkozó azután tovább adta egy még alsóbbrendű vállalkozónak, úgy­hogy maga a falusi nép, amelynek érdekében ezt a szociális munkát biztosítani kívánták, amely útadót és közmunkaváltságot fizet, tu­lajdonképpen kimaradt a fuvarozásból s a közbeeső, hogy úgy mondjam, a telteit, kereseti lehetőséget ez a két közbeeső vállalkozó szedi le a fuvarról. Arra kérem a mélyen t. miniszter urat, aki eddig is meghallgatta minden kéré­sünket, .hogy ebben a kérdésben is méltóztas­sék odahatni, hogy ne olyan közbeeső egyének kaphassák meg azt a fuvarozást, akik csak keresnek rajta, akik az útadóból és a köz­munkaváltságból nem veszik ki a részüket, ha­ni in elsősorban azok, akik erre rá vannak szo­rulva, akiknek, bogy úgy mondjam, élethiva­tásuk a fuvarozás és a munka. Ne méltóztas­sanak megengedni, hogy talán egy tőkeerős embernek, vagy egy özvegy asszonynak bizto­sítsák a két fuvaros közötti bizony nem cse­kély jövedelmet, hanem elsősorban azoknak, akik útadót és közmunkaváltságot fizetnek, elsősorban tehát ezek kaphassák meg ezeket a fuvarozásokat. Sok mindent lehetne itt felemlíteni, de mi­vel nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, én csak azoknak a barátaimnak kívánságához csatlakozóim, akik főképpen a közmunkaváltság durva igazságtalanságait vetették fel, amelyek­ről hivatalos adatokkal kívántam beigazolni, hogy ezek mennyire aránytalanok. Remélem, hogy mint annyiszor máskor, úgy most is meghallgatásra találok és ezért már előre is nyilt színen igaz tisztelettel köszönöm meg a mélyen t. miniszter úrnak, hogy a falu népe érdekében azt a törvényjavaslatot a közmunka­váltságról a közeljövőben idehozza. Ebben a reményben és mert úgy mint mindig, a jelen alkalommal is mélységes tisztelettel viseltetem a mélyen t. miniszter úr személye iránt, a cí­met tisztelettel elfogadom. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre: jegyző: Gubicza Ferenc! Gubicza Ferenc: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi napon Schandl Károly képviselőtársam foglalkozott a Balaton kultú­rájának emelésével és én végtelenül örülök annak, hogy ő itt a Képviselőházban ezt a té­mát felvetette. Hiszen én is jól visszaemléke­zem arra, amikor a t. miniszter úr minisz­ter lett és expozéjában azt mondotta, hogy minden törekvése az lesz, hogy minden falut összekössön vármegyei, törvényhatósági vicinális utakkal, hogy a falu legalább utak­hoz jusson. Nagyon örülök, hogy a miniszter úr egy időben el akart látogatni egy bakonyi faluba Almádiba és én már elő is készítettem erre a falu népét, ünnepélyesen fogadtuk volna a miniszter urat, ímert az volt a terv, hogy meglátogatja Cuha völgyét és Hódosát. Mond­hatom, hogy talán 4—5-ször is volt módomban már Alsó- és Felső-Ausztriát körüljárni és bizony nem sokkal szebb helyeket láttam ott, mint a Bakonynak ebben a három völgyében: a Cuha völgyben, a Gerince völgyben és a Hó­dosa völgyben. En akkor nagyon örültem volna, ha a .miniszter úr eljött volna, legalább meglátta volna, hogy ott autóutat és nyaraló­kat kellene csinálni. Hiszen azokban a völgyek­ben, amikor a szabadban 38 fok meleg van, akkor lenn nincs soha melegebb 16, 18, esetleg 20 foknál. Bakonybélben a Budapesti Orvosszövetség épít egy turistaházat. A bakonybéli közbir­tokosság ingyen 12 katasztrális hold területet adott a Budapesti Orvosok Turistaszövetségé­nek építkezésére, azonkívül még ajánlatot is tett a képviselőtestület, hogy közmunkával is ingyenesen sokban hozzájárul az építkezéshez. A törvényhatósági közgyűlésen szintén foglal­koztunk ezzel a kérdéssel és az alispán úi 10.000 pengőt helyezett kilátásba. Nagyon örül­nék, ha a t. miniszter úr megvalósítaná azt az ígéretét, amelyet expozéjában mondott, hogy minden falusi községet összeköt törvényható­sági és vicinális úttal. Hogy csak egy közsé­get említsek, Bakonszentlászlón a háború előtt, a 80-as években fürdőtelep volt, ,mert kénes és vasas forrással van tele a határ. Ott volt egy szálloda, amelynek 32 vendégszobája volt, kúr­szalón, volt térzene. Annyi volt ott a fürdőven­dég, hogy vasárnap és ünnepnap a képviselő­testületnek kellett a rendet fenntartani, mert az udvarokban nem tudtak elhelyezkedni a ko­csik, kénytelenek voltak az utcán kifogni, úgy hogy a közlekedés fennakadt. Ilyen látogatott hely volt Bakonyszentlászló. Most is van egy gyönyörű strandfürdője. Már gyermekkorom óta emlékszem, hogy ott már májusban soha­sem lehetett lakást kapni, annyian jártak oda a háború előtt nyaralni, még Bécsből is. Nincs

Next

/
Thumbnails
Contents