Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-499

Az országgyűlés képviselőházának U99. vesebbe kerül és egyúttal jobban ki fogja elégíteni a kisipari érdekeket. Végül én is megemlítem, a vasutasok sérelmeit. Azt hiszem, hogy a kereskedelmi miniszter úr tisztában van ezekkel a bizonyos még mindig létező sérelmekkel és kívánságokkal. Olyan sérelmek és kívánságok ezek, amelyek az én megítélésem szerint is igen könnyen eliminálhatók, illetőleg teljesíthetők. Ez nem venne igénybe olyan összeget, amely a Máv.-nak amúgyis gyenge jövedelmét olyan mértékben tángálhatná, hogy a Máv. üzemét esetleg lehetetlenné tenné. Nagvon kérem az igen t. miniszter urat, nyúljon ehhez a kérdéshez barátsággal és szeretettel és igyekezzék ezt mielőbb megoldáshoz juttatni. Ha valamely társadalmi osztály, ha az államnak valamelyik üzeme megérdemli a támogatást, ezek a jóravaló vasutasok nagyon megérdemlik. Az ország leghűségesebb, legmegbízhatóbb állampolgárai közé tartoznak. Hogy a vasút az összeomlás után olyan gyorsan tudott konszolidálódni, az mindenesetre a hazafiasságukban erős, az állam iránti hűségükben megingathatatlan vasúti alkalmazottaknak köszönhető. (Ügy van! Ügy van!) Ezért nagyon kérem az igen t. miniszter urat, hogy a vasutasok kérdését méltóztassék a lehető legrövidebb időn belül megoldáshoz juttatni. Ezt voltam bátor röviden előadni; egyébként a címet természetesen elfogadom. (Helyeslés jobb felől.} Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Krisztián Imre! Krisztián Imre: Mélyen t. Képviselőház! Soha nem volt nagyobb szükség, mint ilyen nehéz gazdasági viszonyok között, arra, hogy az egyének és a közületek attól a gondlolattól legyenek áthatva, azzal törődjenek,^ arra gondoljanak, hogy egyik ember a másikat nem nélkülözheti. Nem nélkülözheti a szegény a gazdagot, a gazdag a szegényt, a köztisztviselő a falu népét, a városi nép a falu népét. Megfordítva is áll ez a tétel, ez a gondolat: a falu sem nélkülözheti a várost. Amikor ilyen problémákat tárgyalunk, mint amilyenekkel találkozunk a kereskedelemügyi tárca költségvetésének keretén belül, szükséges, hogy ezeket a gazdasági ellentéteket — a látszólagosakat is, a ténylegeseket is — gazdasági téren törekedjünk kiegyenlíteni. Meg kell keresni a kiegyenlítődést, hogy itt a közületek, az egyének, az alakulatok, mindaz, ami magyar jelzőre számít, ha nem ás boldogságot, de legalább megelégedettségét megtalálja. A hatóság dolga, hogy figyeljen arra. hogy ha vannak törvények és rendeletek, amelyek már több évtizeddel ezelőtt adattak ki, megfelelnek-e ezek még a célnak, az időközben elmúlt több évtized alatt nem rágta-e ki őket az idő vasfoga és nem kell-e őket módosítani. Legyen szabad megemlítenem egy ilyen aránytalanságát, amelynek tarthatatlanságát többszöri felszólalásra, kérelemre és panaszra maga a kereskedelemügyi miniszter úr ő nagyméltósága is belátta, úgyhogy van is már erre vonatkozólag egy tervezet, amelyet a közeljövőben le fogunk tárgyalni. Ha ennek tudatában vagyok is, mégis legyen szabad hivatalos adatokra rámutatnom annak kimutatására, hogy az eddigi rendszer milyen aránytalan volt a közmunkaváltságnál, mennyivel többet fizetett aránylag a kisbirtokos, mint a nagybirtokos. P]zt nem elfogultságból kívánom felemlíteni, hanem abból a szempontból kívánom itt tárgyalni, hogyha a már felfektetett KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXV. ülése 1931 május 7-én, csütörtökön. 457 keretjavaslatban, amely most tárgyalás alatt van, még vannak hasonló hibák, azok most lenyesegethetők legyenek. Kezemben e vannak néhány község területéről az adózási arányra vonatkozó hivatalos adatok: mennyit fizet katasztrális holdanként a kisbirtokos és ^ mennyit a nagybirtokos. Itt vannak a Kápolna községre vonatkozó adatok, amelyek mutatják, mennyi föld van a nagybirtkos tulajdonában és mennyi a kisgazdákéban. Felsorolja ez a kimutatás, hogy a tíz holdon felüli gazdák 54 ló után 810 pengő közmunkaváltságot fizetnek, a tíz holdon aluliak 2171 pengőt, a hazátlan földmunkások 34 pengőt. A végeredmény pedig az, hogy az uradalom közmunkaváltság címén katasztrális holdanként 94'5 fillért fizet, amivel szemben a kisbirtokos 155 fillért, vagyis 60%-kal többet fizet. Ugyancsak itt vannak az adatok egy másik község területéről, Tófaluból is, ahol a befizetett közmunkaváltság összege 2523 pengő. Ha ebből levonjuk a 442 hold uradalmi földet, amelyen a birtokos fogatot nem tart, tehát a közmunkaváltság összegéhez semmivel sem járul hozzá, akkor a teljes egészében a kisbirtokosság fizeti a közmunkaváltságot és 1 pengő 25 fillér esik minden egyes katasztrális holdra. De kirívóbb egy másik eset. Feldebrő község területén a kisbirtokra esik katasztrális holdanként 1 pengő 97 fillér, az uradalomra 1 pengő 13 fillér. Kál község adókivonata szerint a kisbirtokra 1 pengő 72 fillér, a nagybirtokra 66 fillér esik. Adatszerűen kívántam ezekre az aránytalanságokra rámutatni, hogy ezeket ,i törvényjavaslat tervezetében lenyesegessék, még mielőtt azt végleges formába öntenek. Az aránytalanság főkép abból a szempontból nagy, bogy a közmunkaváltságot nem csupán a családfő fogata vagy a szegény ember háza után vetették ki, hanem a 18 éves kort meghaladó fiai után is. Ez azért igazságtalan, mert tudjuk, hogy nem abban a mértékben szaporodik az ország lakossága, amilyen mértékben fejlődnie kellene, így tehát a többgyermekes családapát" szinte megbüntetik azért, hogy több gyermeke van, szemben azzal, aki gyermeknevelésre nem költ semmit. Az volna a tiszteletteljes kérésem, hogy ez az aránytalanság a minimumra csökkentessék, vagy — ha van rá mód — lehetőleg teljesen eltöröltessék és a jövőben csak a családfő vagyona vagy fogata arányában rójják ki a közmunkaváltság összegét. Nagy igazságtalanság volt már az, hogy nem a vagyon arányában, hanem a fogatok száma szerint állapították meg a közmunkaváltságot, amikor tudjuk, hogy falun már 3—4 holdas kisgazda kénytelen fogatot tartani, ezzel szemben a nagybirtokon 50 holdra számítanak egy fogatot. Ezek az aránytalanságok remélhetőleg kiküszöböltetnek abból a javaslatból, amely pár hét múlva a plénum elé kerül. Legyen szabad egyet-mást a vasúti szállításokra is elmondanom. A mi vidékünkön ezer holdnál több van dinnyével bevetve és a korábbi években megtörtént, hogy magasabb volt a vasúti szállítási költség, mint a dinnye ára. Ha kétség merülne fel eziránt, hivatalos adattal tudom bizonyítani. Az volna a kívánságom, hogy ne csak a mi helyi igényünket elégítsék ki, hanem az egész ország területére szüntessék meg azt az állapotot, hogy 5—6 fillér az ára egy kilogramm dinnyének, a szállítási költsége pedig 7—8 fillér. De azután itt van a szőlő. Azt mondják, hogy eladhatatlan, 65