Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-499

452 Az országgyűlés képviselőházának 499. ülése 1931 május 7-én, csütörtökön. infláció miatt, de ez a maximálás a gazdának káros volt. A fogyasztón csak momentán segítettek, s a végeredmény az volt, hogy a gazda is, a fogyasztó is tönkrement. Most mi a helyzeti Most még komplikáltabb a helyzet. Most miinimálás van, mert hiszen a boletta nem más, mint minimálás. T. miniszter úr, ami a pozitív irányban, a maximálás formájában nem sikerült, lehetetlen, hogy annak tükörképe a negalív irányban, a minimálás formájában sikerüljön, (Rassay Károly: Mibe kerül ez?) sőt ez veszélyesebb. (Rassay Károly: Jó volna tudni, mibe került a boletta! — Zaj a jobboldalon.) Bocsássanak meg, ez így van. A helyzet világos. Ugyanazt a hatásit, amelyet a háborúban az infláció idézett elő, fogja előidézni az egész gazdasági életben a boletta. Nem lehet más a következménye. Az infláció erőszakos beavatkozás volt a gazdasági életbe és a boletta is ilyen erőszakos beavatkozás. Ennek csak rossz következményei lehetnek. (Mattá Árpád: Ne adjunk a gazdának semmit? — Rassay Károly: Jó politikát adjunk neki! Jó gazdasági politikát! Hárítsuk el az iparcikkek árának csökkenése elől az akadályokat! — Reisinger Ferenc: Majd a parcellázásnál is kapnak nemsokára bolettát! — Zaj.) Nem baj, hogy Mattá Árpád t. képviselő úr engem eltérít a fonalamtól, én beleugrom az ő gondolatába. (Bródy Ernő: A sötétbe!) Soha ez a Ház nem ellenezte azt és magam is, mint ipari vállalkozó^ soha nem elleneztem azt, hogy az agrártársadalom, a mezőgazdaság mindent megkapjon a termelés érdekében. (Ügy van! Ügy van! — Reisinger Ferenc: Csak okosan!) Minden agrárhitelt, minden akcióhitelt megszavaztunk.^ Itt van a kezemben néhai dr. Szabóky Alajos volt államtitkárnak «A beruházásokról» című füzete. Itt látom, hogy az agrártermelés előmozdítására többszázmilliót adtunk az utóbbi években, a traktorakcióktól kezdve a borértékesítés előmozdításáig mindenre. (Bródy Ernő: A baromfin keresztül mindenre!) T. képviselőtársam vegye tudomásul, hogy amennyit a népszövetségi kölcsön kitett, ez a Képviselőház ugyanannyit áldozott az agrártermelés előmozdítására. Kérdezem, mit hoztak ezek az akcióhitelek, ezek a befektetett tőkék a magángazdaságnak, vagy pedig pénzügyi szempontból haszonrészesedés és kamat címén a kincstárnak? (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ez is egy probléma. Méltóztassék csak úgy kapásból nézni a műtrágya-ügyet. A műtrágyánál milliós akcióba mentünk bele s ma mi az eredmény? Mattá képviselőtársam agrárius s így hídja, hogy ma Magyarországon a műtrágyagyárak leállottak, mert Magyarországon műtrágyára senkinek szüksége nincsen és^ míg nálunk Magyarországon holdanként két kilogramm fogy, szóval semmi, addig Németországban holdanként egy mázsánál tartanak. (Mattá Árpád: Szükség volna rá, de pénz nincs hozzá!) T. képviselőtársam, ne méltóztassék azt kérdezni, hogy mit adunk mi a mezőgazdaságnak. Mindent kell .adni. ami észszerű és a termelést előmozdítja. (Helyeslés.) A boletta ennek éppen az ellenkezője, mert azt mondja: olyasmit termeljünk, amit úgysem tudunk értékesíteni. (Graefl Jenő: Ez nem áll!) Ez így van, mert a búzának és a rozsnak termelése ezt jelenti. Elnök: Képviselő úr, méltóztassék a tárgyhoz visszatérni! Friedrich István: Visszatérek, de eltérítettek. (Derültség.) A boletta éppen az ellenkezőjét célozza, (Graefl Jenő: Nem áll!) mert hiszen t. képviselőtársam, az csak nem értékesítés, hogy a kormány kiszállítja Milánóba és Svájcba a búzát és ráfizetnek az állam pénzéből? (Bródy Ernő: A Futura viszi ki így! — Rassay Károly: Az a kérdés, mennyibe került a boletta az államnak?) Az is nagy kérdés, t. gazdasági miniszter úr, hogy a múlt esztendőben mit fizettünk rá az egész bolettaakcióra és mibe fog kerülni ebben az évben. (Rassay Károly: Ki fogja ezt fizetni, és honnan vesszük a fedezetet?) Nem térek el a tárgytól, hiszen éppen ezek a fő problémák alkotják gerincét gazdasági életünknek és hiába akar a miniszter úr utakat építeni, ha ezek a problémák nem oldatnak meg. Tessék, itt van a miniszter úr helyziete az előbb említett hidak tekintetében. Engedelmet kérek, amikor 100 milliók mentek az agrártermelés előmozdítására, csak meg kell kérdeznem azt, hogy mi van ezekkel a pénzekkel?! Hoznak ezek a pénzek valami kamatot a kincslámák? Itt van azonban á csepeli kikötő ügye, it<t van a miniszter úr reszortjába tartozó Talbot-centrálé ügye. Kérdezem tisztelettel miniszter úr, hogyan áll ennek a rentabilitása? (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Kitűnően 0 A rentabilitás jól áll? (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Nagyon jól!) Nagy örömmel hallom. Nagy gondtól szabadultunk meg. Engem ez meglep és nem tudom, nem fogja-e ezt rektifikálni a miniszter úr, de mindenesetre, addig is, amíg rektifikálja, örülök annak, hogy a Talbot rendben van, ritkán van alkamunk valamin örülni. (Derültség.) Itt van a hidak kérdése. A miniszter úr kénytelen a fővárossal tárgyalni a finanszírozás tekintetében, amikor erre valahol tartalék alakjában fekszik 86 millió, illetőleg mínusz 13 millió a pénzügyminiszter úr bemondása szerint. Azt mondotta t. képviselőtársam, hogy ha nem adunk bolettát, hát sommit se adjunk az agráriusoknak. Én nem irigylem az agráriusoktól, addig, amíg komoly segítség, ha azonban nem segítség, csak momentán narkotikum, akkor nem tudok ennek Örülni, mert csak narkózissal állunk szemben. Itt sejgíteni csakis kereskedelemi szerződésekkel, megfelelő agrárpolitikai szempontok figyelembevételével és felépítésvei lehet. Ez azonban olyan probléma, amelyhez nem igen illik hozzászólni. A külpolitikai kérdések ma valahogyan olyan vacmimban mozognak, amelyhez hozzászólni anynyit jelent, mint megzavarni a nagyurakat az ő nagy munkájukban. (Rassay Károly: Mindig győznek! Ankarában is győztek, Berlinben is győztek, mindenütt!) Végignézve a győzelmi sorozaton, végül mégis ott tartunk, hogy mar holnap itt az aratás és megint az egész gazdaságpolitika a boletta újaibbi megfejelésében kiilminál. Elhiszem, hogy a miniszter úr optimista, hiszen látom, nem is akarom ebben az optimisztikns fe

1 tevéseiben megzavarni taz 'ő reményeit. Emlékszem, amikor a miniszter úr egy évvel ezelőtt egyszer visszajött Berlinből, én a miniszter úr minden szavát figyelemmel kísértem, nem rosszindulatból, nem ellenséges érzülétből, de én nagyon figyelem a miniszter urakat, én úgy tudok mindent, nekem úgy fel van jegyezve minden és ha volna ebben a Házban élet, én az ellenmumlásnk tömkelegét tudnám letenni a Ház asztalára. Nem teszem, mert én egy mérsékelt ellenzék vagyok. (Élénk derültség.) A miniszter úr egy évvel ezelőtt viszszajött Berlinből és azt mondotta, azért voltam Berlinben, hogy előkészitsem a német-