Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-499

Az országgyűlés képviselőházának U99. magyar kereskedelmi szerződéseik megkötésére a talajt. . Remélem, hogy rövidesen meg is fogjuk kötni a szerződéseket. En elhiszem, hogy a miniszter úrnak ott sikerei voltak, nekem is vannak ott barátaim, azok megmondották, hogy a miniszter úr mennyit fáradt. Elismerem, de lássa: optimista volt. Azután elment a miniszterelnök Berlinbe, óriási sikerei voltak. Akkor nagyon haragudtak rám t. képviselőtársaim odaát, mert én egy rossz viccet csináltam ez/cl kapcsolatban. (Jánossy Gábor: Senki sem haragudott!) ön is haragudott. (Jánossy Gábor: En? Aat sem tudom, mi a harag! Nem ismerem ezt a kórt!) Amikor a képviselő urak el voltak telve a berlini győzelem mámorával, ez az ankarai győzelem után volt, akkor én azt mondottam, hogy kérem, Amanullah-t is nagy ünnepséggel fogadták Berlinben, úgy fogadták, mint egy fejedelmet, mégsem tudtak a németek segíteni rajta, amikor otthon bajba került. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Berlinben volt a miniszter úr, előkészítette a talajt. A miniszterelnök úrnak voltak sikerei Berlinben, vége az, hogy külkereskedelmi politikánk terén nem tudunk előbbre jutni... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezni. (Várnai Dániel: Amint a nullák sikeréről beszél, mindjárt lejár a beszédidő! — Zaj.) Friedrich István: T. Képviselőház! Be kell fejeznem amúgy is rövidre szabott felszólalásomat, én tehát azzal fejezem be, hogy a miniszter úrnak szívemből kívánom, hogy optimista álmai megvalósuljanak. (Helyeslés jobbfelől ) Olvastam utóbbi nyilatkozatait, amelyekben azt mondja, hogy cseh viszonylatban a tárgyalások újból megindultak. Annyiszor megindultak, annyiszor megakadtak, de talán most mégis előbbre jutnak. (Jánossy Gábor: Nem rajtunk múlik!) Tudom, hogy nem rajtuk múlik, én ezt nem is mondtam. (Zaj jobbfelől.) Azután ott vannak a reményeink német viszonylatban. A német-osztrák vámunió kérdéséhez pedig nem tudok hozzászólni, mert ez előttem teljesen sötétbe van burkolva és nem is vagyok tájékoztatva. Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Krüger Aladár! Krüger Aladár: T. Képviselőház! Azt hiszem, hogy erről az oldalról a legnagyobb örömmel vettük tudomásul azt a konciliáns hangot, amely Friedrich István t. képviselőtársunk beszédéből kicsendült, amelynek nemcsak az volt a tenorja, hogy ne bántsuk egymást, hanem még inkább az, hogy szeressük egymást. (Friedrich István: Ügy van!) Ugylátszik, hogy az ellenzék jobban van tájékoztatva a választások időpontjáról... (Friedrich István: Mindig, mindenről jobban! — Élénk derültség.) Megnyugvással vesszük tudomásul ezt, hogy az ellenzék a «szeressük egymást» jelszavával megy a háborúba. (Rassay Károly: Micsoda háborúba? Nem háború az!) A választási háborúba. De különösen megnyugvással veszem ezt tudomásul az egyik gazdasági tárca, a kekereskedelemügyi tárca költségvetésének tárgyalásánál. A gazdasági tárcáknál politikai, személyi vagy bármilyen ellenszenvet vagy rokonszenvet a tárgyalásba belevegyíteni nem szabad. A gazdasági tárcák tárgyalása nem r politikai, hanem egyetemleges országos kérdés. (Ügy van! jobbfelől.) Éppen ezért nagyon örülök annak, hogy ennél a tárcánál éppen úgy, mint a földmívelésügyi és a többi gazdasági tárcánál, valamint a honvédelmi tárcáülése 19

S1 május 7-én, csütörtökön. 453 nál is, lehetőleg politikamentesen, kizárólag az ország érdekében szólalnak fel t. képviselőtársaim a túlsó oldalról is. Ettől a gondolattól áthatva vagyok bátor t. képviselőtársamat megnyugtatni az elmélet szempontjából akkor, amikor a kereskedelemügyi miniszter úrnál kifogásolta a kormánynak azt az eljárását, hogy bizonyos termelési ágakat segélyekkel, mondjuk serkentési segélyekkel támaszt alá. T. Képviselőház! A gazdasági életnek nemcsak törvényei, hanem törvényszegői is vannak. Hogyha a gazdasági élet pusztán a törvényes úton eljáróknak cselekvéseiben alakulna ki, akkor nem volna szükség sem az ipar, sem a mezőgazdaság, sem a kereskedelem terén arra, hogy hatalmi szóval is, segélyekkel is közbelépjenek. T. képviselőtársam azonban bizonnyal hallott orosz dumpingről, bizonnyal hallott kartellekről is, amelyek mind a termelés természetes törvényeit akarják kijátszani. Ezekkel szemben a gyengéket, a védteleneket támogatni kell és ki támogassa más, mint elsősorban maga az államhatalom. A dumpinggel, a kartellekkel szemben a gyöngéknek támogatása volt a boletta és nagyon helyes volt, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr is, mint közgazdasági miniszter és mint a közgazdaság terén elsőrangú elméleti és gyakorlati szakember, ebben a tekintetben megvédte a kormány álláspontját és megfelelő nyilatkozattal megnyugtatta az ország közvéleményét. (Helyeslés jobbfelől.) T. képviselőtársam bizonnyal hallott arról is, — sokkal inkább mint én, aki nem vagyok mérnök — hogy az orosz dumping most már nem pusztán a mezőgazdasági termelésre terjed ki, hanem példának okáért — bizonnyal méltóztatott hallani ezt is — az oroszok most az ő olcsó munkaerejükkel, a rabszolgamunkával olyan óriási villamoscentrálét készítenek, amely villamoscentrálénak párja nincs még Amerikában sem. Ezzel szemben mi most felkészülünk előre s a kormány bölcs előrelátása volt, hogy a Talbot-centrálét megalkotta, mert nekünk is az orosz gazdasági fegyverekkel szemben a magunk csekély eszközeihez mérten, de megfelelő fegyverekkel fel kell készülnünk, nehogy készületlenül találjon bennünket az orosz dumping egyes ipari kérdésekben úgy, mint, sajnos, készületlenül talált az orosz dumping az olcsó búzával, amellyel szemben az első évben az első rohamot nem lehetett másképpen elhárítanunk, mint a bolettával. A Talbot-centráléra vonatkozólag épp úgy, mint a búzára nézve is meg akarom nyugtatni t. képviselőtársamat, és azon kérdéssel szemben, hogy mibe került az országnak a boletta, én is kérdést teszek fel, és azt kérdezem, hol lenne az ország mezőgazdasága ma, a boletta nélkül? (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Hol lenne a magyar mezőgazdaság, ha a bolettával nem segítjük túl ezen a rettenetes válságon? (Várnai Dániel: Azt is jó lenne megmondani, hogy hol van most, a bolettával?) Méltóztassék egész nyugodt lenni, t. képviselőtársam, ez egy pillanatnyi gyors intézkedés volt, gyors segély volt, hogy később mit fog csinálni a kormány, azt csak méltóztassék reá bízni, kellő előkészület alapján meg fogja esinálni azt, hogy az ország földmíves lakossága ne menjen tönkre, mert ha a földmíves lakosság s a gazda tönkremegy, akkor tönkremegy az iparos, a kereskedő s tönkremegy az értelmiség is. Magyarországon a gazdálko-