Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-498

432 Az országgyűlés képviselőházának 4-98. ülése 1931 május hó 6-án, szerdán. mondanom, hogy magasabb államérdekből — Prónay Pál alezredes tiltakozása ellenére amnesztia alá vonták, ezekben az ügyekben mint mondom, Darvai János budapesti ügyvéd képviselte az alezredest. Darvai egy újság részére adott nyilatkozatában, ha nem is teljes mértékben, de részben, megismételte azokat a vádakat, amelyekel Prónay is hangoztatott a katonai hatóságokról, felemlítve, hogy az állami pénzekkel elkövetett sikkasztás miatt az (T. 212/1922. szám alall megindítót! ügyekben a katonai hatóságok s a katonai igazságszolgáltatás a bűnvádi eljárást eltussolták. Ezen nyilatkozata alapján megindult ellene a bűnvádi eljárás s (nmek a bűnvádi eljárásnak a során maga az ügyvéd kérte a való.ság bizonyítását a becsületvedelmi törvények vonatkozó rendelkezése] alapján, amely kérelmet azonban a bíróság, a törvényszék az első folyamodás alkalmával elutasított, majd pedig a semmisségi panasznak helyi adva, a Tábla elrendelte ezeknek az iratoknak beszerzését, s amikor a törvényszék megkereste a katonai hatóságokat, hogy bocsássak rendelkezésére azokat az iratokat, azokat a bizonyítékokat, amelyekkel Darvai János ügyvéd bizonyítani kívánta azokat a tényálláso kat és azokat az állításokat, amelyek az ő közleményében, az ő cikkében bennfoglaltatnak, akkor a katonai hatóság egyszerűen megtagadta ezen iratok kiszolgáltatását, megint magasabb állami érdekre hivatkozva, és ilymódon teljesen lehetetlenné tette a bizonyítást s az történt, hogy ott állt a vádlott a bíróság előtt, a bíróság elrendelte a bizonyítás lefolytatását, bizonyítani azonban Darvai mégsem tudott, aminek a következménye az volt, hogy dr. Darvai János budapesti ügyvédet a törvényszék s majd a Tábla, majd pedig a Kúria is rágalmazás miatt jogerősen elítélte s az ítélet végrehajtása a napokban kezdődik. Később Prónay Pál alezredes ellen egész sereg amnesztiás ügyön kívül új eljárás indult meg. Most.már ezekben nem a honvédbíróság szerepeli sértettként, hanem líanzenberger testőrőrnagy és a Kanzenberger testőrőrnagy által folyamatba tett bűnvádi ügyben a bíróság, a törvényszék megint elrendelte a valódiság bizonyítását. A valódiság bizonyításának elrendelése után megint szóba került ugyanazoknak a katonai iratoknak, ugyanazoknak, a közéletben kasszakönyv néven szereplő iratoknak beszerzése, amelyekkel bizonyítani akarta volna, hogy igenis, hamis kasszakönyveket bocsátottak rendelkezésre a katonai hatóságok és igenis, súlyos visszaélést követett el a vadászzászlóalj azután, amikor Prónay Pál megszűnt ezen vadászzászlóalj parancsnoka lenni. A katonai hatóság, az igazságszolgáltatás legnagyobb meglepetésére, azokat az iratokat, amelyeket Darvai János esetében korábban nem bocsátott a polgári bíróság, a büntetőtörvényszék rendelkezésére, most egyszerűen rendelkezésére bocsátotta. Minden józaneszű jogászban felmerült akkor az a gondolat, hogyha már ott van az ügy a budapesti büntetőtörvényszék egyik tanácsa előtt, mégpedig csodálatosképpen ugyanazon tanács előtt, amely azokat a katonai iratokat, amelyeket nem bocsátott a katonai batóság a Darval-ügyben rendelkezésére, most rendelkezésére bocsátotta a Prónay ügyben, hogy ezután a Prónay-ügyben elrendelik az újrafelvételi Darvai maga is jogilag teljesen megalapozva látta ezt és az ájrafelvétel megindítana érdekében kérelemmel fordult az ügyészhez és az újrafelvételi indítványozta. Ennek az indítványnak az ügyészség azonban nem adott helyt, a bíróság is elutasította az újrafelvételi kérelmet és, mint mondottam, ennek következménye, hogy egy védővel szemben egy jogerős büntető ítélet végrehajtása van folyamatba téve. Teljesen lehetetlennek és tarthatatlannak tartom, hogy jogállamban ilyen történik és különösen lehetetlennek tartom azt, hogy katonai hatóságok megtagadhassák iratoknak, mégpedig elszámolásra vonatkozó iratoknak, mint valódiság bizonyítására alkalmas eszköznek kiszolgáltatását. E tekintetben utalok egyrészt az 1869. évi IV. t'c. 23. §-ára, amely elrendeli, hogy a bíróságoknak az összes hatóságok kötelesek rendelkezésre állani és a szükséges bizonyítékokat rendelkezésükre bocsátani, másrészt pedig utalok az 1887 : XXXV. te, 1.. illetőleg 5. f §-ára, amely katonai személyek elszámolása kérdésében nem ismeri az állami titkot, nem ismeri a magasabb állami érdeket, nem ismeri azt a szempontot, amelyet itt a csendőrség felügyelőjének ügyésze a törvényszékhez intézett átiratában mond, hogy «a kért iratot a bűnper kényes természetére és sajátos tartalmára való tekintettel, állami és közérdekből meg nem küldhetem.* Egyetlenegy tételes törvényünk sincsen, amely ismerné azt a fogalmat, hogy vannak kényes természetű ügyek, amelyeknek sajátos tartalma miatt nem lehet az iratokat rendelkezésre bocsátani. Teljesen érthetetlen, hogy egyik hatóság a másik hatóságnak nem mer iratokat rendelkezésére bocsátani. A budapesti büntető törvényszék legalább is van annyira megbízható, és az állami érdek megvédése szempontjából legalább is annyira megbízható, mint amennyire megbízható a katonai hatóság. A bűnvádi perrendtartás módot ad arra, hogy olyan esetben, amikor állami titok vagy hivatalos titok megvédésről van szó, zárt tárgyalást tartsanak és zárt tárgyaláson ezeknek a titkoknak a megőrzését a lehetőség szerint biztosítani kívánja. Még inkább hihetetlen az, ami Darvai János esetében történik, ha figyelembe vesszük a bűnvádi perrendtartás 179. t §-át, aimely megadja a lehetőséget az igazságügyminiszter úrnak arra, hogy abban az esetben, ha valamely hatóság a törvényszéknek, vagy a büntető hatóságnak kérelmére megtagadná az iratok kiadását, akkor a bíróság köteles az igazságügyminiszterhez fordulni és az igazságügyminiszternek teszi kötelességévé a perrendtartás, hogy a maga hatáskörében intézkedjék az iratok beszerzését illetőleg. Ebben az ügyben történt a minisztérium részéről egy ilyen intézkedés, a minisztériumot azonlban az már nem érdekelte, hogy a katonai halóság eleget tesz-e ennek a felszólításnak, illetőleg az igazságügyminiszter úr átiratának, hanem nyugodtan tűri és hagyja az Igazságügyminiszter úr és az igazságügyi kormányzat, hogy egy ügyvédet személyes szabadságától megfosszanak, és nem ad módot és nem igyekszik módot találni arra, hogy újrafelvéted lel ez a hiba és a személyes szabadságnak ez a megsértése valahogy reparáltassék. Amikor az ujrafelvétel minden egyes kritériuma fennforog, amikor hivatalból kellene ebben az ügyben a bűnvádi perrendtartás 448. §-a alapján az igazságügyminiszternek, illetve, ha az Igazságügyminiszter útján tudomására jut az ügyészségnek, az ujrafelvétel re vonatkozó lépéseket elrendelni, akkor teljesen értetleuül állok ezzel az esettel szemben és nem tudom megérteni, hogyan ós miképpen történhetik meg, hogy egy ennyire nyilt és átláftszó ügyben