Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-498

Az országgyűlés képviselőházának U98. ülése 1931 május hó 6-án, szerdán. 433 a bíróság és az ügyészség egyszerűen arra az álláspontra helyezkedik, hogy ebben az ügyben pedig újrafelvétehiek helye nincs. Nem tudom józan ésszel megérteni, hogy ugyanezt az iratot, amely az egyik fél részére katonai titok és államérdek szempontjából nem bocsátják a bíróság rendelkezésére, egy másik ügyben, ugyanannak a tanácsnak másik kérésére egyszerűéo, ha nem is teljes mértékbén, mert hiszen volt gondja a katonai hatóságnak, hogy teljes mértékben mégse bocsássa rendelkezésére, mert hátha kiderült volna az igazság . . . Elnök: Kérem a képviselő urat, az ilyen megjegyzésektől tartózkodjék. Ez sértés az il letfl hatósággal szemben. Györki Imre: Ezzel szemben már annyi sértést alkalmaztak, hogy eggyel több, vagy kevesebb, nem számít. Elnök: Rendreutasítom a képviselő urat! (Egy hang a jobboldalon: Azt hiszi, szakszervezetben van!) Csendet kérek! Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy az országgyűlés tagjainak egyik legfontosabb joga az interpellációs jog, amelyben a képviselő urat korlátozni nem kívánóin, de kérem, hogy a házszabályokat tartsa be és a sértésektől tartózkodjék! Györki Imre: Ismétlem, nem tudom a józan ésszel és jogászi meggyőződésemmel összeegyeztetni, hogy egy jogállamban az történjék, ami ebben az ügyben történik és nem tudom összeegyeztetni igazságérzetemmel, hogy egy ügyvédet személyes szabadságától megfosszanak olyan ügyben, amelyben a védelem lehetőségének meg kell lennie és amelyben az igazság kiderítésére már az összes bizonyítékok a bíróság rendelkezésére álljanak. Ezért terjesztettéin elő interpellációmat és ezekre a feltett kérdéseimre az igazságügyminiszter úrtól megnyugtató választ várok. Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván szólni! Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Képviselőház! Az interpelláló képviselő úr többrendbeli folyamatban lévő üggyel és egy olyan üggyel kapcsolatban, amelyben előadása szerint újrafelvételről van szó, amelyet tehát ismét folyamatba kívánnak tenni, terjesztett elő bizonyos kérdéseket. Én ezekre a kérdésekre, minthogy bíróság előtt lévő ügyekről van szó, érdemben nem terjeszkedem ki, de nem is tudnék kiterjeszkedni, mert az ügyek érdemét nem is Ismerem. Nem tartozik kötelességeim sorába, hogy a bíróságok előtt lévő összes ügyeket ismerjem és nagyon természetes, hogy ezeket az ügyeket sem ismerem részletesebben, mint bármely újságolvasó, mégis annyival többet tudok róluk, hogy többízben fordultak hozzám kérelemmel, hogy a nevezett ügyvéd úr büntetésének végrehajtását halasszam el, tekintettel arra, hogy védői kötelességét teljesítenie kell egy nagyobbszabásá és sok napon át tárgyalt ügyben. Ismételt kérelemre mindaddig teljesítettem ezt a kérést, amíg ez az ügy elsőfokon befejezést nem nyert. Ennyit tudok az ügyekről. Egyebekben a feltett kérdésekre legyen szabad egészen röviden válaszolnom. A hivatali titok megőrzésére vonatkozóan többrendbeli jogszabályok vannak, amelyeknek értelmében minden szolgálati ág főnöke, a jelen esetben tehát a honvédelmi miniszter/dönti el azt a kérdést, hogy a hivatali titok felfedhető-e, vagy nem. Idevonatkozóan tehát az ő álláspontja az irányadó, a feltett kérdésre tehát részemről válasz nem adható. Kétségtelenül elismerem, hogy a látszat szerint két közérdek összeütközéséről van szó. Az egyik a hivatali titok megőrzése, a másik pedig az a közérdek, amely a tárgyi igazságszolgáltatás eljárása során a bizonyítékok beszerzéséhez fűződik. Ha az adott esetben a két közérdek összeütközik, tekintettel arra, hogy a bűnvádi perrendtartás 204. §-ának 3. bekezdése erre az igazságszolgáltatási közérdekre való tekintet, nélkül ismeri el a hivatali titok megőrzéséi és tekintettel arm a rendelkezésre, amely a büntető perrendtartás 169. §-ának 4. bekezdésében van és tekintettel arra a körülményre is, hogy minden szolgálati ág minden tisztviselője, de főnöke is esküt tesz arra, hogy a saját legjobb meggyőződése szerint őrzi meg a hivatali titkot, mindezeknek és egyéb jogcímeknek figyelembe vételével arra a meggyőződésre kell jutnom, hogy adott esetben, ha ez a két közérdek összeütközik, akkor a hivatali titok megőrzésének fontosabb közérdeke szerint (kell eljárni. Mármost arra a körülményre vonatkozólag, hogy egy esetben megadták, más esetben pedig nem adták meg a hivatali titoktartás alól való felmentést, illetőleg az iratokat egy esetben rendelkezésre bocsátották, más esetben pedig nem bocsátották te ml el kezesre, az a megjegyzésem, hogy bár nem tudom ellenőrizni, hogy az iratok teljesen azonosak-e, megállapításom szerint jelen esetben ennek a kérdésnek az eldöntése is a honvédelmi miniszter úr hatáskörébe tartozik. Ami mármost azt a további kérdést illeti, hogy egy újrafelvételi eljárás van folyamatban, és t. képviselőtársam azt kívánja, hogy az igazságügyminiszter a saját hatáskörében továbbra is halasztást adjon, hogy az újrafelvételi eljárás le legyen folytatva és az eljárás folyamán mindenhol szabadlábon védekezhessék az illető vádlott, ebben a tekintetben szabad legyen utalnom a büntető perrendtartás 45J5. §-ára, amely világosan megmondja (oleassa): «új rátehet el elrendelése esetén abban a kérdésben, hogy az ítélet végrehajtása fel függeszt essék-e, a királyi bíróság jogosult dönteni.» (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Györki Imre: Nem is ezt kértem!) Ennek következtében, minthogy kifejezetten ez a rendelkezés van a törvényben, bár jogom van ugyan minden esetben halasztást adni a büntetés végrehajtására, kivéve mégis ezt az esetet, amelyet a törvény világosan a bíróság hatáskörébe utalt. Ami végül azt a kérdést illeti, hogy hajlandó vagyok-e az iratokat letenni a Ház asztalára, vagyok bátor a t. Eláznak bejelenteni, hogy ennek szükségét nom látom, mert azok az okok, amelyeket t. képviselőtársam felhozott olyan okok, amelyeket Szintén a bíróságnak kell mérlegelnie, viszont a büntető perrendtartás 1(59. §-ának utolsó bekezdése világosan megmondja, hogyha még a bíróságnak rendelkezésére is bocsáttatnak olyan iratok, amelyek magasabb állami érdek sérelme nélkül nyilvánosságra nem hozhatók, ezek sem csatolhatok a bírósági iratokhoz, hanem mint a törvény világosan mondja, azok továbbra is az il le-tő polgári vagy katonai hatóság őrizetében hagyandók. Ez a törvény világosan rendelkezik, nem áll tehát módomban ezeket az iratokat a Ház asztalára helyezni, mert nem az én hatáskörömbe tartozik az ezen iratok felett való renJ del kezes. Utalt azután t. képviselőtársam egy speciális törvényre, az 1887 : XXXV. te. 5. §-ára. amely egyáltalában nem vág a jelen esetre, mert hiszen ez a törvény a közös hadsereg és honvédség hatóságai által közigazgatási úton