Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-498

Az országgyűlés képviselőházának J+98. nyújtani rá. A helyzet tudniillik az, hogy a magánvállalatok nyugdíjpénztárainak szabályai tiltják a nyugdíj illetmények mindennemű elzálogosítását és ezért a magánalkalmazottak járandóságaikat nem köthetik le kölcsön fedezésére. A népjóléti miniszter úr már megtette azt, hogy a magánvállalatoknak megengedte, hogy a nyugdíjszaJbályzataik megfelelő pontjait megváltoztassák úgy, hogy a biztosított alkalmazottak leköthessék várható nyugdíj illetményeiket, illetőleg elzálogosíthassák házépítés érdekékében. Megengedte a miniszter úr, mert sze- . rétté volna ezen a módon a lakásépítkezés tempóját gyorsítani és kiszélesíteni. Megengedte, csakhogy a magánvállalatok nem nagyon éltek és nem nagyon élnek ezzel az engedéllyel. Nem változtatják meg nyugdíjpénztáraik szabályzatait és így a magánalkalmazottak számára továbbra is lehetetlen, hogy a Láb.-kölcsönt igénybe vegyék. Hát azt hiszem, itt is hasznos volna némi erély. Ha a miniszter úr megengedheti a nyugdíjpénztári szabályzatok megváltoztatását, azt hiszem, nem tévedek abban, hogy akkor el is rendelheti ezeknek a szabályzatoknak megváltoztatását olyan irányban, hogy a magánalkalmazottak ezt az építkezési kölcsönt igénybe vehessék. Erre csak úgy mellékesen — mert az építkezésről volt szó — hívtam fel a miniszter úr figyelmét ó ajánlom, hogy foglalkozzék egy kicsit ezzel a gondolattal is. Kissé több erély ezen a téren is nagyobb hatással fog járni. En a lakókat akarom megvédeni. Ez volt ennek az interpellációmnak tulajdonképpeni célja, a lakókat akarom megvédeni a zaklatásokkal és a visszaélésekkel szemlben. Ezért kérem a miniszter urat, hogy a 15. $ sérelmes rendelkezéseit ejtse el és állítsa helyébe azt, amely kötelezi a háztulajdonosokat arra, hogy építkezés okából felmondás esetén is megfelelő lakásról gondoskodjanak felmondott bérlőik számára. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A népjóléti és munkaügyi miniszter úr kíván válaszolni. Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Ház! Világos az, hogy a felmondások azon a címen, hogy egyszobás lakás kétszobás lakássá alakíttatik át, nincsenek megengedve. Az interpelláló képviselő úr is elismerte, hogyha mégis történik ilyen visszaélés, az törvényes módon meg fog toroltatni. Az adómentesség igénye nem csekély dolog, és adómentesség ígértetett is bizonyos változtatások esetére, tehát azoknak lényegeseknek és nagyoknak kell lenniök. Mindez azért van egymással összefüggésben, mert mindenekelőtt arra törekszem, hogy munkaalkalmakat biztosítsunk ezen a téren. A lakás átalakítása, ha kisebbnemű átalakításról van szó, nem ad jogot semmiképpen sem a felmondásra. Azt méltóztatnak mondani, hogy a 15. | laza szerkezetű. Ezeket a szakaszokat a legnagyobb gonddal, jogászi úton, az igazságügyminisztériumnak, sőt a Kúriának és a Kúria elnökének személyes közbenjárásával és személyes együttmunkálkodásával szerkesztettük meg. Ez meg erősen és szigorúan van megszerkesztve és nem lehet azt a kifogást tenni, hogy talán lazán lenne megszerkesztve. Arra törekedtem ebben a rendeletben, hogy lehetőség szerint minden együtt kodifikálva legyen és mindenki együtt találja mindazt, ami eddig a lakásrendeletekben éveken keresztül ki volt adva, hogy könnyebb legyen az eligazodás. ülése 1931 május hó 6-án, szerdán. 429 Méltóztatnak kifogásolni, hogy a szankció nem egészen hatályos. Az én nézetem szerint a szankció rendkívül szigorú és rendkívül nagy. Azt méltóztatnak mondani, hogy csak a késedelmezést vette tekintetbe a 38. §, amely a szankcióról rendelkezik. Nem, a lényeget vette tekintetbe, amennyiben, ha a háztulajdonos a/ átalakítást nom végzi el, amelynek címén felmondott, önnek szankciói is vannak. Azt méltóztatott mondani, hogy óvatos és közvetett úton járunk el. Természetesen, bizonyos érdekeket szem előtt kell tartani, mert hiszen itt szó van a tulajdonosok érdekeiről és a ^ lakásbérlők t érdekeiről. Mi r mindenképpen védjük a lakásbérlőket, de másrészről mégis tekintettel kell lennünk a háztulajdonosokra is, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon) mert ha nem vagyunk tekintettel a háztulajdonosokra, akkor nem érjük el a célt és túlmegyünk azon, ahogyan lehet rendelkezni. Az ilyen eljárások esetleg lehetnek pillanatnyilag népszerűek, azonban rengeteg következménynyel járhatnak. Azt méltóztatott mohdani, hogy kötelezzem az összes háztulajdonosokat a tatarozásra. Ez sajátságos eljárás lenne ezen a téren és sehol másutt nincs is hasontó kötelezettség. Ha én ezzel a kötelezettséggel jövök, ez tulajdonképpen a tulajdonjog expropriációjára vezet. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Ennyire még sem mehetek el és ennyire neim tudok menni, mert végtére ha valaki kopott kabátban jár, vagy rossz kalappal jár, az végeredményben mégis az ő magánügye. Ha nintes pénze, nem vehet jobbat. így vagyok én a háztulajdonosokkal is. Néha kopott az a ház, de ha én a háztulajdonost tatarozásra kötelezem, az egyébre nem vezet, mint arra, hogy törekszik megválni ettől az objektumtól, hogy milyen úton, azt már nem tudom, esetleg kénytelen teljesen értéken alul megválni attól az objektumtól. A kötelező tatarozás az én jogi felfogásom szerint mégis csak nagyon-nagyon meggondolandó dolog. A magánalkalmazottak összeköttetésének útján a Láb.-bal amennyire csak lehet, egyengetem- és mindent megkönnyítek. Mint méltóztatott objektíve megjegyezni, én megkönnyíteni ezeket a dolgokat. Szívesen megkönnyítek ezentúl is mindent. De ott is úgy vagyok^ magukkal a biztosító intézetekkel, hogy végtére is bizonyos szabadságokat respektálni kell. Általában a gazdasági életben bizonyos szabadságok respektálása feltétlenül szükséges. En itt is, mint a többi építkezésnél is, amennyire lehet, mindig azok szolgálatára vagyok s azokat akarom elősegíteni, akik vállalkoznak, akik új vállalkozásba mennek bele. En látom, hogy itt a fővárosban és a főváros környékén voltak bizonyos építkezés-kedvezményezések, amelyek azután megakadtak, sőt amelyeket egyenesen letiltottak; megakadtak azért, mert ott közművek nincsenek stb. Arra kell hatnunk és arra kérek mindenkit, akinek befolyása van a fővárosnál, hasson oda, hogy a főváros ilyen tekintetben szintén szolgálatot tegyen az építkezőknek, 'hogy minél többet legyünk képesek építkezni. A rendelet egészen világosan, egészen kategorikusan és egészen precízen megmondja hogy mikor és milyen indokokból történhetik felmondás. Ha felmondás történt, akkor a háztulajdonos bizonyos költözködési költségek megtérítésére kötelezve van. A 13. §-ban, amelyet a képviselő úr kiterjeszteni kíván a 15. $-ra vonatkozólag, két diszparitásos eset van egymás mellé állítva, mert hiszen a 13. §-ban csak 60*