Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-498

430 Az országgyűlés képviselőházának U9S. ülése 1931 május hó 6-án, szerdán. azok a felmondások vétetnek sokkal szigorúbban, amelyek indokolás nélkül történnek. Ha azonban nagyon indokolt a felmondás, mint például ha új építkezésről van szó, abban az esetben még sem lehetek olyan szigorú, mintha indokolás nélkül történik a felmondás. Egyébiránt ezt a rendelkezést, amely itt van, különösen a pénzügyminisztérium kívánta; ezeknek a rendelkezéseknek kiadását hosszú ankétek előzték meg s ezeken az ankéteken, ahol mindenféle párt és mindenféle érdek képviselve volt, ezt a rendelkezést egyhangúlag fogadták el. Nagyon természetes, hogy nekem arra kell vigyáznom, hogy ne tegyek bele valamit a rendeletbe, ami az egésznek az intencióiát, az egész rendelkezést hatálytalanná tenné. A minisztertanácsban is, amikor a rendelettervezetet előadtam, figyelmeztettek engem, hogy nagyon vigyázzak, hogy ne legyen hatálytalan ez az egész kérdés. Az 1929. évi miniszterelnöki rendelet 7. §-a szintén ugyanazt tartalmazza, amit ez a 15. §., azt látjuk azonban, hogy annakidején ez a 7. §. meglehetősen eredménytelen maradt. Ebben a tekintetben t. képviselőtársam most is azt mondja, hogy valószínűleg hatálytalan fog ma radni. Lehetséges, hogy hatálytalan lesz és hogy nem lesznek nagy építkezések, mi azonban mindent, ami az embereket ösztönözni képes arra, hogy valaki újításokba és modernizálásokba kezdjen, összeszedtünk és minden előnyt biztosítottunk az ilyenek számára. Biztosítottuk főképpen a hosszabb adómentességet. Ha azonban én tovább mennék, akkor még inkább kellene attól lelni, hogy még inkább hatálytalan lesz az egész rendelet, még kevesebb lesz a modernizálás és még kévéseid) lesz a munka. Azt a meggyét tehát, amelyen az ember jár, jól meg kell gondolni és nagyon óvatosnak kell lenni. Ha mégis visszaélések történnének, lf) napi elzárás jár ezekért, mint a 38. §. mondja. Azi gondolom, hogy azzal, hogy

1 mi ilyen szigorúsággal lépünk fel a visszaélések ellen, elvettük az emberek kedvét a visszaélésektől. De amellett nemcsak ezzel az olzárás-büntetessél állunk a visszaélések útjába, hanem még kártérítésre is joga van az illetőnek, akinek felmondtak, vagy akit kitennének lakásából. S a 37. §. 3. bekezdése a végrehajtási miniszteri biztosnak mindenféle jogkört is biztosít: méltányos időre felfüggesztheti például a felmondást, vagy pedig foganatosítását attól teheti függővé, hogy a háztulajdonos bizonyos esetekben lakást bí BÍtson annak, akinek felmondott. Erről is gondoskodtunk tehát. Mindenre tekintettel voltunk, a legcsekélyebb érdekre is. A lakók mindi nneniíí érdekeit tekintetbe vettük és azonkívül szigorúan is jártunk el. másrészről a háztulajdonosok számára is biztonságot és szabadságot akartunk nyújtani és kedvet a modernizálásra. Én nem térhetek el attól, amit a rendeletben lefektettem. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti! Várnai Dániel: T. Ház! Méltóztassék meg engedni néhány megjegyzést, hogy a mélyen t. miniszter ár válasza után úgy a t. Házat, mint a miniszter arat is emlékeztessem arra, hogy nincs talán 3 vagy 4 hónapja sem, hogy itt a plénumban tette azt a kijelentést: gondolkozik azon, hogy a lakásforgalom megkötöttsége tekintetében ne tegyen-e erélyes lépést visszafelé menő irányban. Vagyis azt akarta mondani ezzel ezelőtt vagy négy hónappal, — nem tudom biztosati a dátumot — hogy a lakásforgalom tekintetében, amelynek megkötöttségén máris annyi csorba van, hogy alig lehet kötött forgalomról beszélni, igen szigorúan akar intézkedni, hogy ez a kötött lakásforgalom valóban megkötöttség legyen és hogy valóban nyújtsa is azt az igen enyhe minimális védelmet a lakásbérlőnek, amilyen védelemben tőlünk nyugatra a nagyvárosok lakossága részesül. A miniszter úr válasza után azt látom, hogy ezt, a, retrográd lépést nem óhajtja megtenni, rendeletéből pedig kiváltkép bebizonyosodik, hogy nem óhajtotta és nem is óhajtja ezt megtenni, hiszen kijelentette, hogy a rendelet megszerkesztésénél figyelemmel kellett lenni a háziurak érdekeire is. Sajnálattal konstatálom, hogy a miniszter úrnak ebben a kijelentésében — talán szabad így mondanom —• a régi népjóléti minisztérium szelleme nyilatkozott meg, annak a népjóléti minisztériumnak a szelleme, amelyre nem minden alaposság nélkül és nem jogtalanul mondották azt, hogy nem is népjóléti, hanem a háziurak jóléti minisztériuma. (Zajos ellenmondások a jobboldalon. — Felkiáltások: Hát a háziúr nem emberi) Talán szigorú vagyok ebben a megállapításban, (Farkas Gyula: Szigorú, de igazságtalan!) de ha méltóztatik a lakásrendeletet áttanulmányozni, méltóztatik megállapíthatni, hogy ha talán szigorú vagyok is, de egészen biztosan teljesen igazságos vagyok. (Ellenmondások a jobboldalon. — Eri Márton: Ez az ön egyéni véleménye!) Legnagyobb sajnálatomra nem vehetem tudomásul az igen t. miniszter úr válaszát, hiszen, amit én kérek, a 15. §. sérelmes rendelkezésének elejtését, azt a miniszter úr nem akceptálja. Nem vagyok megelégedve válaszának azzal a részével sem, amely egészen elveti magától a kötelező tatarozás gondolatát; hiszen ezzel a gondolattal már hivatalosan foglalkoztak s amint mondottam, meg nem cáfolt ujságközlemenyek szóltak arról, hogy a kötelező tatarozásról szóló rendelet szerkesztés alatt van és legközelebb ki fog adatni. A miniszter úr azt mondja, hogy a tulajdont akarja védeni és aminthogy ő nem szólhat abba, hogy valaki kopott kalapban, vagy kopott kabátban jár az utcán, abba se szólhat bele kötelezőleg, hogy a kopott házakai nem szabad tűrni. (Eri Márton: Szabadni szabad!) Igen t. miniszter úr, talán van valami különbség a kopott kabát és a kopott ház között. (Br. Podmaniczky Endre: Ez is kopott, az is kopott, csak az egyik ház, a másik kabát! — Derültség.) Méltóztassék Budapesten Igen sok házat megtekinteni, kopott házat, ahol a közbiztonság, az életbiztonság szempontjaiból kellene kötelező talarozási rendelettel közbelépni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Az más! Egészen más!) Ezt a város nem teheti, ezt a kormánynak kell kezdeményeznie. Nagyon sajnálom, hogy a kötelező tatarozás gondolatát így elveti magától a miniszter ár és csak meg kell ismételnem, sajnos, hogy a 15. § az építkezések terén semmiféle különösebb hatással nem fog járni, a tatarozás mostani, nem hogy nyugodt, de semilyen tempójában semmiféle élénkségei belevinni nem fog. csak azt. hogy a házinrak visszaélnek maja a 15. §-szal, mert enyhe a szankció, nem ijednek meg tőle és ennek következtében az esak a lakók zaklatására lesz alkalmas. Ez vezet engem arra, hogy a miniszter úr válaszát ne vegyem tudomásul. Elnök: A miniszter úr kíván szólani. Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Ház! Engem az igen t. képvi-