Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-498

428 Az országgyűlés képviselőházának . esetben, egy lakásnak több vagy több lakásnak egy lakássá való átalakítása esetében a lakás felmondható legyen. A lakásrendelet 8. §-ának 5. bekezdése azt mondja, hogy az olyan átalakítási munkálatoknak elvégzését, amelyek egy lakásból többnek vagy több lakásnak eggyé létesítése céljából történnek, a bérlő tűrni nem köteles, vagyis ez esetben a felmondás sem történhet meg. Itt van azután a lakásrendelet 15. § az új szakasz, amely ellen a lakók a legtöbb panaszt, a legtöbb kifogást emelik a legtöbb jogosultsággal. Ennek a 15. §-nak c) pontja azt mondja, hogy a tulajdonos felmondással élhet, ha a házában lévő valamely lakásban olyan átalakítási munkálatokat akar végeztetni, amelyek után rendkívüli ideiglenes házadómentességre van igénye, kivéve az olyan átalakítást, amelynek célja az, hogy egy lakást több lakássá vagy több lakást egy lakássá alakítsanak át. Mint méltóztatnak látni, a lakásrendeletnek két helye is igen világosan, igen határozottan intézkedik arról, hogy több lakásnak eggyé, vagy egynek több lakássá való átalakítása nem ad jogot a háztulajdonosnak a felmondásra. Ha mármost valami serkent engem arra, hogy ezt a kérdést, a lakásrendeletnek ezt a sérelmes rendelkezését idehozzam és megváltoztatására kérjem az igen t. népjóléti miniszter urat, akkor az a benyújtott panaszok tömege, amely, mint mondottam, máris azt panaszolja, hogy a háztulajdonosok visszaéltek a 15. ^-szal. Emeletsoroknak, emeletsorok egy szoba-konyhás lakás bérlőinek t felmondanak. Azt hiszem, ez a visszaélés azért lehetséges, mert alig van száz vagy kétszáz olyan lakó, akinek alkalom adatott arra, hogy a lakásrendeletet áttanulmányozhassa, hogy megtudja azt, vájjon az új lakásrendelet értelmében mik az ő jogai és kötelességei és mik a háztulajdonos lehetőségei vele szemben. Ezek a visszaélések szerintem azért lehetségesek, mert laza a 15. § szerkesztése. Máskép kellett volna" ezt a kérdést megoldani, amelyet a miniszter úr ebben a paragrafusban meg akart oldani. Másrészt pedig azért lehetséges a visszaélés, mert a lakók nem ismerik eléggé a lakásrendeletet. A népjóléti minisztérium nem adott erre alkalmat, pedig kötelessége lett volna nemcsak a hivatalos lapban megjelentetni, hanem egyéb módokon is közismertté tenni ezt a lakásrendeletet. Mondom, a lakóknak nincs módjuk arra, hogy a visszaélő háztulajdonosok körmére koppintsanak és azonnal produkálják számukra a lakásrendeletet, amely tiltja az ilyen és ilyen esetekben a felmondást. Mondom, ezt már szóvátettük a Ház plénumálban le a lakásrendelet megjelenése óta, s az igen t. népjóléti miniszter úrnak minderre az volt a válasza, hogy hiszen ha visszaélés történik a 15. $ alapján, itt vannak a szankciók, ;l visszaélő háztulajdonost majd megbüntetik kihágásért. Hogy fest a szankciói Egyáltalában nein olyan, amely alkalmas volna a visszaélések megszüntetésére. Egyáltalában nem olyan, mely alkalmas volna a háziurak viszszarettentésére a visszaélések elkövetésének kísérletétől is. A 38. §-ban van ez a szankció, amely kimondja, hogy (olvassa): «Amenynyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el az. ..»azután a d. pont szerint (olvassa): «...aki, mint tulajdonos a 15. § alapján monS. ülése 1931 május hó 6-án, szerdán. dott fel valamely lakást és a felmondás alapjául szolgált munkálatokat az azok elvégzé«ére rendszerint szükséges idő alatt nem végezteti el.» Amint tehát méltóztatnak látni, itt csak egy építési késedelmet büntetnek, amit lehet tudatosan, lehet öntudatlanul is elkövetni, de itt nem a visszaélés kísérletének is megakadályozására történik kellő intézkedés. Nem történik kellő intézkedés a megtörtént visszaélés megtorlására, hanem, mint mondottam, esak egy építési késedelem esetleges büntetéséről van itt szó. Nem akadályozza meg ez a szakasz a visszaéléseket, amelyeket már is tömegesen el akarnak követni, pláne nem helyez kilátásba szigorú büntetést. Van tehát oka annak, hogy én ennek a szakasznak 5. és 6. bekezdését nullifikálni kérem a miniszter úrtól és helyére kérem állítani azt a rendelkeséet, hogy amennyiben a háztulajdonos építkezés okából így mond fel, köteles legyen felmondott lakójának megfelelő lakásról gondoskodni. Igen ám, csakhogy a miniszter úr az ilyen okoskodásnak már ellene vetette és alighanem most is ellene veti azt, hogy ezzel az új szakasszal a lakásrendeletben voltaképpen a házak belső tatarozását, modernizálását akarta előmozdítani, vagyis, hogy ilyen közvetett úton szeretne a munkanélküliségen enyhíteni, a munkanélküli építőiparnak némi munkát biztosítani. Nem szeretek jósolni, de azt hiszem, minden jósolgatási merészség nélkül meg lehet állapítani már előre, hogy ilyen óvatos közvetett úton a munkanélküliségen nagyon enyhe, alig észrevehető mértékben fog az igen t. miniszter úr segíteni. A tatarozás, a munkanélküli építőipar, építőipari munkásság munkához juttatása nagyon természetesen elsőrendű kötelessége a kormányzatnak és ebből a kötelességből igen tiszteletreméltó hányad esik a népjóléti miniszter úrra is. Ezt a célt azonban nem ilyen közvetett úton kellene szolgálni és nem ilyen közvetett úton kellene ezt a kötelezettséget teljesíteni. Beszéltek itt a tatarozása rendeletről, meg nem cáfolt ujságközlemények szóltak arról, hogy a kötelező tatarozási rendelet szerkesztés alatt áll és napok kérdése csak, hogy meg fog jelenni. Azt hiszem, ez a 15. § nem is sejteti, hanem bizonyossá teszi számunkra, hogy a kötelező tatarozást elejtették és helyébe állították a munkaalkalom szerzésének, a tatarozásnak ezt az enyhe és szerintem teljesen hatástalan közvetett útját. En nagyon felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy foglalkozzék a kötelező tatarozás gondolatával, de már ne sokáig. Sokkal jobb, sokkal közeleJbbi út ez és sokkal hatásosabb, mint az a 15. §, amelyről — mint látjuk — alighogy életbelépett, máris zaklatásokra, máris tömeges panaszokra adott alkalmat, de arra — azt hiszem — még egyetlen iparodnak sem adott alkalmat, ebben a városban, de még ebben az országban sem, hogy elmondhassa, hogy a 15. § máris munkát jelent valamelyik építőiparosnak, vagy az építőmunkások valamelyik csoportjának. De ha már az építkezésnél vagyok, fel akarom hívni az igen t. népjóléti miniszter úr figyelmét arra, hogy az Ő részéről nem történt kellő gondoskodás az építkezés tempójának gyorsításáról, noha ez lehetővé van téve számára is. így például a magánalkalmazottak Láb.-kölcsönt nem vehetnek fel. Méltóztatnak tudni, hogy a Láb.-kölcsön a Lakásépítési Állandó Bizottság által nyújtható kölcsön. A magánalkalmazottak ebből a kölcsönből nem vehetnek fel, mert nem tudnak kellő garanciát