Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-498

12(> Az országgyűlés képviselőházának 1^98. ülése 1931 május hó 6-án, szerdán. kai jobban kifizeti magát és sokkal előnyösebben végzi feladatát, mint a telefon. Ennek alapján egy tarifareformot dolgoztatok most ki, megpróbálom azt, hogy a telefondíjak csökkentését a forgalom emelésével oldjam meg, hogy így egyrészt a telefon jobb elterjedésnek Örvendhessen, másrészt, hogy a beszélések számát fokozva inkább alacsony tételekkel dolgozzunk és így óvjuk meg a posta teherbíró képességét. (Elénk helyetlés a jobb- és a baloldalon.) T. líáz! A többi problémák közül, ami az ipart illeti, képviselőtársaim a legtöbbet a kisipar kérdésével foglalkoztak, egyrészt a kisipar hitelproblémáival, másrészt a közszállításokban való .szereplésével kapcsolatban, tehát ennek alapján munkaalkalmak teremtésével, az export kérdésével és végül az ipartestületi reform problémájával és érintették az ipartestületi székházak kérdését is. Elsősorban az ipartestületi reformmal kezdem. Nem osztozom azokban az ellenészrevételekben, amelyek úgy tüntetik fel a dolgot, mintha valami mást alkottunk volna, mintha késmfives kamarát hoztunk volna létre. Tudom nagyon jól, volt egy általános kívánság abban az irányban, hogy országos kézműves kamara alkottassék meg. Tulajdonképpen ellentmondás volna olyasmit alkotni országosan, amelynek vidéki »szervezetei és szervei nincsenek. Azt hiszem, helyesen jártam el akkor, amikor a kisipar érdekében, látva azokat az ellentéteket is, amelyek a kisiparosság különböző rétegeiben vannak, egységes gondolatra vittem őket és pedig ana, hogy az ipartestületeket kell megreformálni, azokat kell helyesebb intézményekké tenni és ennek alapján kell a kisiparnak olyan érdekképviseleti, központi szervéről gondoskodni, amely bivatott legyen az ő érdekeinek megvédésére. Én annyit jelenthetek, hogy ez a törvényjavaslat nemcsak elkészüli, hanem az érdekeltségekkel letárgyaltatott és örömmel szegezem le, hogy az egész kisipar — talán egészen csekély rétegtől eltekintve — egységesen áll e megoldás mellett. Egységesen áll azért, mert az ipartestületek komoly tényezőivé válhatnak a gazdasági életnek. Sok kívánság, amellyel eddi«- vártak, itt megoldásra kerülhet Az ipartestületi központ igenis, alkalmas lesz arra. bogy nem ellentétben a kereskedelmi és Iparkamarákkal, hanem velük egyetértve próbálja a kisipar érdekeit megvédeni. Ettől nem kell várni a kisipar helyzetének megváltozását, nem is ez a célja egy érdekképviseleti szervnek. lOnnek célja csak az a gondolat lebet, bogy az a szerv, amely majdnem elaludt, amely majdnem hatáskör nélkül dolgozott eddi«-, az ipartestület a kisiparosság érdekei védelmében mén'is megtegye a maga kötelességét és legyen, aki a központból tudja irányítani egységes állásfoglalásával, tudja az idefartozók gazdasági érdekeit is kellőkép megvédeni és előmozdítani. A törvényjavaslatot illetőleg még az Ipartanács előtti tárgyalás van hátra, aztán a minisztertanácshoz kerül, s ba az hozzájárul, a törvényhozás elé terjesztem, amivel a kisiparosságnak egy régi vágya fog teljesül ni. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon,) Nagy örömmel jelentein be azt is, bogy az Ipartestületi székhazak kérdésében is a legutolsó minisztertanács egy megoldást fogadott el, amelyet, ;i pénzügy min iszter úrral együttesen terjesztettünk elő. fÉljenzés a jobboldalon. — kabók Lajos: A terv megvan, csak a pénz nines nie«') Ennek alapján ba nem is vesszük le a kisiparosságról ezt a terhet, de megkönnyítjük es lehetővé tesszük, hogy meg legyen kímélve az örökös árverésektől* megóvjuk attól a kihasználástól, amely a kamatpolitika terén velük szemben mutatkozik. Ez a kérdés dűlőre fog jutni, mert hiszen a feltételek olyanok lesznek, hogy kedvező módon fogják tudni a kölesönt Igénybe venni, hiszen az építési kölcsönök megfelelő mérsékelt kamatláb mellett hosszúlejáratú kölcsönökké fognak átalakulni. (Elénlc helyeslég a jobb- és a baloldalon.) Azt hiszem, bogy nekünk, miután annakidején egy fellángolásból ezeket az Ipartestületi szókházakat építették, ebben a nehéz helyzetükben kötelességünk rajtuk segíteni, mert hiszen ezek az építkezések végeredményben jó cél érdekében történtek, de óvatosságra is kell, hogy intse ez a jövőre nézve őket; nem lehet meggondolatlanul olyan létesítményeket rövid idő alatt alkotni, amelyek bosszú idők fáradságos munkáját igénylik. A hitelkérdéseket illetőleg ismerem azokat a kívánságokat, amelyek itt felmerültek. Ezek most tárgyalás anyagát képezik. Addig a határig ameddig hajlandók vagyunk és lehetséges elmenni a könnyítések terén, el fogunk menni. Amikor ma azt látom, hogy már 10 milliót vettek igénybe abból a ;U) millióból, meg vagyok róla győződve, hogy sikerülni fog olyan megoldást találni, hogy a kisipar hozzájutbasson ehhez a hitelhez és így a maga gazdasági erejét alátámaszthassa. A közszállítások kérdéséről nem beszélek itt, hiszen igen részletesen^ tértem ki erre az iparfejlesztési javaslat vitája keretében. így csak azt ismételhetem meg, hogy mindent elkövetünk, hogy a kisipar a maga jogos és méltányos részesedését a közszállításokból megkapja. (Helyeslés jobb felől.) Ezzel kapcsolatban térek rá arra is, hogy ami az ipari szakoktatás kérdését illeti, nagyon kívánatos volna azt tovább kimélyíteni. Sajnos, itt anyagi akadályok vannak, azonban mindezek ellenére az ipari oktatás magas színvonalon áll és a tanfolyamok folytonos kiépítésével az iparosság kultúrszínvonalát fokozatosan és nagyon lényegesen lesz lehetséges emelni. Ezzel kapcsolatban, — mert hiszen az ipari oktatással összefüggésben tért rá Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársam arra, hogy vegyük figyelembe majd az egész vonalon a mérnöki kongresszus határozatait és különösen törekedjem arra, hogy az én tárcám keretében nagyobb szerep jusson a szakembereknek, — én a magam részéről csak azt tehetem hozzá az elbangzottakhoz, hogy általában azon a nézeten vagyok, hogy abova szakember való, oda szakembert kell állítani. A mai időkben ugyanis gazdasági, műszaki problémákat nem szakem bérrel nem lehet megoldani. Bizonyos fokig azonban kell, hogy a nevelésben is változás következzék be, mert a tisztán egyoldalú szakéin bérré való nevelés nem elég. Ezen az úton haladnak már a külföldi műegyetemek. En könynyen mondbatom, mert magam is műegyetemi tanár vagyok, bogy a szakoktatásba bele kell vinni a gyakorlati közgazdasági élet és az adminisztráció me»'is mérését, sokkal erősebben, mintahogy az ma megvan oktatásunkban, mert csak így lesznek ezek a szakemberek olyanok, akik nemcsak technikailag, hanem gazdaságilag is fogják tudni ezt a kérdést #

megoldani. {Helyeslés jobbfelöl. — Kabók Lajos: Eddig nem így volt?) A magam részéről még néhány szóval rátérek arra, — és ezzel be is fejezem felszólalásomat — hogy a kereskedelemügyi tárca keretében a jövőben is nagy súlyt kívánok helyezni