Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-498
Az országgyűlés képviselőházának 498. ülése 1931 május hó 6-án, szerdán. 425 nincs felesleg. (Kabók Lajos: Nem onnét kell megszerezni!) Kétségtelen, hogy amikor itt az Államvasutak egyensúlyáról van szó és amikor ezt az egyensúlyt minden körülmények között meg kell védeni, akkor bizonyos óvatosságra van szükség. De amint a pénzügyi bizottságban, úgy itt is bejelentem, hogy az Államvasutak illetőleg tarifareformot készíttetek elő, amely tarifareformnak két sajátossága van. Az egyik az, hogy le ^akarom vonni azokat a következtetéseket, amelyek az áralakulásban megtörténtek, mert hiszen ezek a kedvezmények jórészt ma talán csak látszólagosan azok, de alapjában véve meg vannak indokolva a mai árviszonyokkal. Ezekben tehát egy bizonyos biztonságot, állandóságot kell elérnünk, másrészt pedig iszeretnék egy régi óhajt megvalósítani. A mai helyzetben ugyanis, amikor a gazdasági élet oda terelődik, hogy sokkal hoszszabb az a kilométer szám, amely az Államvasutakon kívül van, egy olyan diszparitás áll elő a vidékek között a vasúti tarifa tekintetében, amely a gazdasági termelés versenyképességét igen érzékenyen érinti. Ezek az úgynevezett .tört tarifák. Különösen érvényesül ez ott, ahol nem egyszer, hanem kétszer is kell ilyen tört tarifát alkalmazni. Ezek tulajdonképpen már nem is filléreket, hanem pengőket visznek el és redukálják az illető áruk versenyképességét. Ezt a helyzetet szeretném megszüntetni. Ez irányban vannak folyamatban az előzetes tanulmányok, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és meg vagyok győződve arról, hogy egy kis áldozattal az egyik oldalon, ia másik oldalon pedig levéve azt a terhet, amely a másik felet nem egyenlő féllé teszi a gazdasági versenyben, tulajdonképpen az ország egyetemes^ érdekeinek fogunk igen messzemenően használni. Én nem tudok vitatkozni és tulajdonképpen egészségi állapotom sem olyan, hogy a tüdőmet folyton azzal gyakorlatoztassam, hogy a szociáldemokrata képviselő urakat meggyőzzem arról, hogy milyen vasúti beruházási Programm van folyamatban. (Kabók Lajos: Nagyon régóta!) A múlt évben 30 millió pengőt szerzett a pénzügyminiszter úr erre a célra, (Kabók Lajos: Rávilágítottak azzal, amit csináltak!) az idén pedig egy 24 milliós beruházási Programm van folyamatban. (Kabók Lajos: Es a rendes, jó munkát elvonták!) Tessék megkérdezni a pénzügyminiszter urat ebben a tekintetben. Nem tudok vitatkozni a villamosítás kérdésében sem, (Kabók Lajos: Nem is lehet! — Felkiáltások a jobboldalon: Akkor ne tessék vitatkozni! — Jánossy Gábor: Akkor egy véleményen vannak!) világosan kifejezésre fogom juttatni, hogy annak, hogy a villamosítás késett, egyszerűen az volt a magyarázata, (Kabók Lajos: Kamatoztatták a pénzt, tv. a magyarázata!) hogy az úgynevezett Kandó-féle rendszert kellett kipróbálni, amely sokkal gazdaságosabban, sokkal jobban oldja meg a kérdést, mint az eddigi rendszer. Voltak nehézségek is, ezek a nehézségek azonban megszűntek és én azt hiszem, hogy mindenki súlyt helyez arra, hogy ha egy olyan kiváló egyéniség, mint amilyen Kandó Kálmán volt, akinek a nevét nemcsak itt az országon belül, de világszerte is ismerték, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) egy olyan típusú mozdonyt talált fel, amelyre mindenki azt mondja, hogy a legjobb, semmi sem lett volna nagyobb vétek és nagyobb hiba, mintha ezt a típust elejtjük. Ez volt az oka annak, hogy késtek ezek a tárgyalások és én örömmel szögezem le, hogy az angolok megértésével azt a találmányt diadalra fogjuk vinni. (Zaj a szélsőbaloldalon és a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben és ne személyeskedjenek! Bud János kereskedelemügyi miniszter: Annál inkább súlyt kell erre helyezni és tévednek akkor, amikor engem ebben a kérdésben támadnak. Mert aki hallott, olvasott a vasutak villamosításáról, aki foglalkozott vasúti villamosítási tervekkel, az kell, hogy tudatában legyen annak is, hogy végeredményben akármilyen rendszerű mozdonnyal akarok megindulni egy pályán, hosszú időt, egy-két évet is igényel, míg kipróbálom. Mert maga a típus nem elég alap ilyen kérdések megoldására, csak többszöri próbajárás után lehet dönteni. (Kabók Lajos: 36 mozdony közül csak négyet rendelt meg!) Ez az, amit önök értenek ugyan, de nem akarnak megérteni és ezért nem tudják megváltoztatni az álláspontjukat. Ha más típust választottam volna, akkor is csak négyet tudtam volna rendelni és ha a harmadik típust választom, akkor is csak négyet. Mihelyt ez a négy mozdony beválik, semmi akadálya sincs a többi megrendelésnek. Ezenkívül tessék elmenni erre a vonalra, ott nagy munka folyik, sokmilliós befektetésekkel. (Br. Podmaniczky Endre közbeszól. — Kabók Lajos: A báró úr ehhez nem ért! — Br. Podmaniczky Endre: Maga sem ért és belekotyog! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Az Államvasutakon /belül, ami a beruházásokat illeti, az ország mai gazdasági helyzetéből kiindulva csak azokat a beruházásokat hajtjuk végre, amelyek feltétlenül gazdasági ellenértéket is termelnek. Ez a magyarázat. Nem beszélek a síncserélésről, amely sine qua non, hiszen végeredményben az hozzátartozik a rendes üzemvitelhez, hanem felemlítem, hogy különösen két cikknek a gyártására fordítunk súlyt, az egyik a speciális kocsi, a másik a motorok előállítása. Ami az utóbbit illeti, a tapasztalat az, hogy ezek a motorok sokkal előnyösebb, sokkal gazdaságosabb üzemvitelre képesek, mint a mozdonyok és igen nagy megtakarításokat lehrt velük elérni. Ahol a forgalom nem teszi feltétlenül szükségessé a mozdony használatát, ott ezeket kívánjuk a jövőben igénybe venni. Ahol gyorsvonatok mennek, onnan átkapcsolnak személyvonatokká, sőt most tesszük megfontolás tárgyává, hogy esetleg még a teherforgalom terén is nem lehetne-e gazdaságosan kihasználni ezeket a motorokat. Ezek a motorok igen nagy összeget képviselnek a beruházásokban, de ennek a gazdasági ellenértéke is megvan, mert a számítások általában azt mutatják, hogy öt év alatt amortizálódnak. A speciális kocsik előállítását illetőleg pedig, azt hiszem, mindenki tudja, hogy ma mennyivel szívesebben használják ezeket a speciális kocsikat. Az új hűtőkocsik nagyon alkalmasak arra, hogy a mi terményeinket, az új gyümölcsöt olyan formában juttassák a külföldi piacra, hogy ezeknek minősége teljesen versenyképes legyen. Ezek tehát azok a tételek, amelyek elsősorban kiemelkednek a beruházási tételekből. T. Ház! ezekkel a tarifakérdésekkel kapcsolatban az üzemeknél maradva még egy dolgot említek meg, amely a postával van kapcsolatban. Egy gondolattal foglalkozom ugyanis és remélem, meg is tudom valósítani. Azt hiszem, Pintér László t. képviselőtársam volt az, aki szóvátette, hogy milyen drága a telefon, hogy alapjában véve a vidéken a küldönc sok-