Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-498

Az országgyűlés képviselőházának 498. ülése 1931 május hó 6-án, szerdán. 425 nincs felesleg. (Kabók Lajos: Nem onnét kell megszerezni!) Kétségtelen, hogy amikor itt az Állam­vasutak egyensúlyáról van szó és amikor ezt az egyensúlyt minden körülmények között meg kell védeni, akkor bizonyos óvatosságra van szükség. De amint a pénzügyi bizottságban, úgy itt is bejelentem, hogy az Államvasutak illetőleg tarifareformot készíttetek elő, amely tarifareformnak két sajátossága van. Az egyik az, hogy le ^akarom vonni azokat a következ­tetéseket, amelyek az áralakulásban megtör­téntek, mert hiszen ezek a kedvezmények jó­részt ma talán csak látszólagosan azok, de alapjában véve meg vannak indokolva a mai árviszonyokkal. Ezekben tehát egy bizonyos biztonságot, állandóságot kell elérnünk, más­részt pedig iszeretnék egy régi óhajt megva­lósítani. A mai helyzetben ugyanis, amikor a gazdasági élet oda terelődik, hogy sokkal hosz­szabb az a kilométer szám, amely az Állam­vasutakon kívül van, egy olyan diszpa­ritás áll elő a vidékek között a vasúti ta­rifa tekintetében, amely a gazdasági termelés versenyképességét igen érzékenyen érinti. Ezek az úgynevezett .tört tarifák. Különösen érvé­nyesül ez ott, ahol nem egyszer, hanem két­szer is kell ilyen tört tarifát alkalmazni. Ezek tulajdonképpen már nem is filléreket, hanem pengőket visznek el és redukálják az illető áruk versenyképességét. Ezt a helyzetet sze­retném megszüntetni. Ez irányban vannak folyamatban az előzetes tanulmányok, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és meg vagyok győ­ződve arról, hogy egy kis áldozattal az egyik oldalon, ia másik oldalon pedig levéve azt a terhet, amely a másik felet nem egyenlő féllé teszi a gazdasági versenyben, tulajdonképpen az ország egyetemes^ érdekeinek fogunk igen messzemenően használni. Én nem tudok vitatkozni és tulajdonkép­pen egészségi állapotom sem olyan, hogy a tü­dőmet folyton azzal gyakorlatoztassam, hogy a szociáldemokrata képviselő urakat meggyőz­zem arról, hogy milyen vasúti beruházási Pro­gramm van folyamatban. (Kabók Lajos: Na­gyon régóta!) A múlt évben 30 millió pengőt szerzett a pénzügyminiszter úr erre a célra, (Kabók Lajos: Rávilágítottak azzal, amit csi­náltak!) az idén pedig egy 24 milliós beruhá­zási Programm van folyamatban. (Kabók La­jos: Es a rendes, jó munkát elvonták!) Tessék megkérdezni a pénzügyminiszter urat ebben a tekintetben. Nem tudok vitatkozni a villamo­sítás kérdésében sem, (Kabók Lajos: Nem is lehet! — Felkiáltások a jobboldalon: Akkor ne tessék vitatkozni! — Jánossy Gábor: Akkor egy véleményen vannak!) világosan kifeje­zésre fogom juttatni, hogy annak, hogy a vil­lamosítás késett, egyszerűen az volt a magya­rázata, (Kabók Lajos: Kamatoztatták a pénzt, tv. a magyarázata!) hogy az úgynevezett Kandó-féle rendszert kellett kipróbálni, amely sokkal gazdaságosabban, sokkal jobban oldja meg a kérdést, mint az eddigi rendszer. Vol­tak nehézségek is, ezek a nehézségek azonban megszűntek és én azt hiszem, hogy mindenki súlyt helyez arra, hogy ha egy olyan kiváló egyéniség, mint amilyen Kandó Kálmán volt, akinek a nevét nemcsak itt az országon belül, de világszerte is ismerték, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) egy olyan típusú moz­donyt talált fel, amelyre mindenki azt mondja, hogy a legjobb, semmi sem lett volna nagyobb vétek és nagyobb hiba, mintha ezt a típust el­ejtjük. Ez volt az oka annak, hogy késtek ezek a tárgyalások és én örömmel szögezem le, hogy az angolok megértésével azt a talál­mányt diadalra fogjuk vinni. (Zaj a szélsőbal­oldalon és a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, marad­janak csendben és ne személyeskedjenek! Bud János kereskedelemügyi miniszter: Annál inkább súlyt kell erre helyezni és té­vednek akkor, amikor engem ebben a kérdés­ben támadnak. Mert aki hallott, olvasott a vasutak villamosításáról, aki foglalkozott vas­úti villamosítási tervekkel, az kell, hogy tuda­tában legyen annak is, hogy végeredményben akármilyen rendszerű mozdonnyal akarok megindulni egy pályán, hosszú időt, egy-két évet is igényel, míg kipróbálom. Mert maga a típus nem elég alap ilyen kérdések megoldá­sára, csak többszöri próbajárás után lehet dön­teni. (Kabók Lajos: 36 mozdony közül csak négyet rendelt meg!) Ez az, amit önök értenek ugyan, de nem akarnak megérteni és ezért nem tudják megváltoztatni az álláspontjukat. Ha más típust választottam volna, akkor is csak négyet tudtam volna rendelni és ha a harmadik típust választom, akkor is csak né­gyet. Mihelyt ez a négy mozdony beválik, semmi akadálya sincs a többi megrendelésnek. Ezenkívül tessék elmenni erre a vonalra, ott nagy munka folyik, sokmilliós befektetések­kel. (Br. Podmaniczky Endre közbeszól. — Ka­bók Lajos: A báró úr ehhez nem ért! — Br. Podmaniczky Endre: Maga sem ért és bele­kotyog! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Az Államvasutakon /belül, ami a beruházásokat illeti, az ország mai gazdasági helyzetéből kiindulva csak azokat a beruházá­sokat hajtjuk végre, amelyek feltétlenül gazda­sági ellenértéket is termelnek. Ez a magyarázat. Nem beszélek a síncserélésről, amely sine qua non, hiszen végeredményben az hozzátartozik a rendes üzemvitelhez, hanem felemlítem, hogy különösen két cikknek a gyártására fordítunk súlyt, az egyik a speciális kocsi, a másik a mo­torok előállítása. Ami az utóbbit illeti, a ta­pasztalat az, hogy ezek a motorok sokkal elő­nyösebb, sokkal gazdaságosabb üzemvitelre ké­pesek, mint a mozdonyok és igen nagy meg­takarításokat lehrt velük elérni. Ahol a forga­lom nem teszi feltétlenül szükségessé a moz­dony használatát, ott ezeket kívánjuk a jövő­ben igénybe venni. Ahol gyorsvonatok mennek, onnan átkapcsolnak személyvonatokká, sőt most tesszük megfontolás tárgyává, hogy eset­leg még a teherforgalom terén is nem lehetne-e gazdaságosan kihasználni ezeket a motorokat. Ezek a motorok igen nagy összeget képvisel­nek a beruházásokban, de ennek a gazdasági ellenértéke is megvan, mert a számítások álta­lában azt mutatják, hogy öt év alatt amortizá­lódnak. A speciális kocsik előállítását illetőleg pedig, azt hiszem, mindenki tudja, hogy ma mennyivel szívesebben használják ezeket a spe­ciális kocsikat. Az új hűtőkocsik nagyon al­kalmasak arra, hogy a mi terményeinket, az új gyümölcsöt olyan formában juttassák a külföldi piacra, hogy ezeknek minősége telje­sen versenyképes legyen. Ezek tehát azok a tételek, amelyek elsősorban kiemelkednek a be­ruházási tételekből. T. Ház! ezekkel a tarifakérdésekkel kap­csolatban az üzemeknél maradva még egy dol­got említek meg, amely a postával van kapcso­latban. Egy gondolattal foglalkozom ugyanis és remélem, meg is tudom valósítani. Azt hi­szem, Pintér László t. képviselőtársam volt az, aki szóvátette, hogy milyen drága a telefon, hogy alapjában véve a vidéken a küldönc sok-

Next

/
Thumbnails
Contents