Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-498

Az országgyűlés képviselőházának 498. ülése 1931 május hó 6-án, szerdán.' 423 emberileg lehetséges. Megnyugtathatom t. képviselőtársamat, hogy ezek az utak fel vannak véve a programmba és abban a percben, amint a lehetősége meglesz azoknak a kérdéseknek megoldására, azt meg fogjuk cselekedni. Az útproblémával kapcsolatban ki kell térnem arra az általános óhajra, amely a közmunkaváltság kérdésében felmerült. (Hulljuk! Hulljuk!) Ami a' közmunkaváltság kérdését illeti, ez köztudomás szerint évtizedek óta napirenden lévő kérdés. Az, bogy nem tudták megoldani elődeink, nem rajtuk múlt, ha nem azokon a nehézségeken, amelyekkel szemben álltak. Ez olyan kötelezettség, amelyet annak idején vállaltam és most jelezhetem, hogy ebben az ügyben a pénzügyminiszter úr hozzájárulásával rövid időn belül törvényjavaslattal jövünk a Ház elé, amely ezt a kérdést végre megoldja. (Helyeslés.) Ennek a kérdésnek veleje az, hogy elsősorban általánosan is csökkentsük a közmunkaváltság terheit. A további követelmény, hogy a kisembereken segítsünk. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) A harmadik követelmény, hogy akkor, amikor vasutainiinal alig tudok boldogulni és megélni, — hiszen egyre jobban fejlődik az autóforgalom, amely ellen természetesen nemcsak hogy észrevételem nincs, de őszintén örülök, végeredményben azonban sem a fuvardíjban, sem a kövezetvámban nincs egyenlő elbánás — akkor itt valamit tenni kell, hogy azok, akiknek számára épül az út, akik azt használják és élvezik annak összes előnyeit, megépítésükhöz járuljanak hozzá erősebben, mint azok, akiknek gazdasági jellege nem teszi annyira szükségessé az utak használatát. (Ügy van! Ügy van!) Azt hiszem, ezzel egy régi kérdést oldok meg, ez a kötelezettség terhel engem és ismét; lem, a törvényjavaslattal rövidesen a Ház elé fogok jönni. (Jánossy Gábor: Még a nyári szünet előtt!) Ezzel kapcsolatban foglalkozni kívánok azzal a problémával, amelyet két képviselőtársam vetett fel és pedig a Duna—Tisza-csatorna kérdésével. Annyit mondhatok erről a kérdésről, hogy ez az ügy állandó tanulmányozás tárgyát képezi, annak idején mint pénzügyminiszter magam is sokat foglalkoztam vele és meg vagyok róla győződve, hogy a mostani miniszter úr is éppen úgy foglalkozik vele. (Várnai Dániel: Húsz év előtt ugyanezt mondta Hieronymi és húsz év után ugyanezt fogja mondani Bud!) Nem szeretnék húsz évig miniszter lenni, amit, úgylátszik, nekem szánni akar t. képviselő úr. Itt egy elsőrangú fontosságú kérdésről van szó, amely, hogy nem olyan könnyen megoldható, az talán a dolog természetében rejlik. A sok ok között talán egyet említek meg és pedig azt, hogy a mai tőkeviszonyok között olyan súlyos a tőke kamatszolgáltatása, hogy minden körülmények között megfontolandó, rentábilis lehet-e ilyen nagy munka. Mindenesetre azonban foglalkozom a kérdéssel, pláne azzal kapcsolatban, amit Nagy Emil igen t. képviselőtársam is szóvátett, amennyiben az általa említett csatorna tényleg kiépül. Tudomásom szerint ott is az a helyzet, hogy annak kiépítése egyelőre a mai gazdasági viszonyok miatt fel van függesztve jobb időkre. Mondom, ezek a kérdések napirenden vannak. A pénzügyminiszter úr is beszélt itt az öntözési problémákról, amely valószínűleg megoldásra kerül és az a probléma is, amelyet Schandl igen t. képviselőtársam vetett fel, hogy foglalkozzunk a földmunkások helyzetével, bizonyos fokig megoldást fog nyerni. A magam részéről a földmunkások helyzetén, amennyire csak Lehet, segítek, amennyiben meglesz a lehetőség, hogy útépítési prograininunkat tovább fejleszthetjük. Ezt olyan dolognak tartom, amely egyike a legsürgősebbeknek a mai időkben. Sajnos, még mindig százával vannak községek, amelyek összekötő utakkal nem rendelkeznek. Ma hallottuk Lingauer t. képviselő úrtól, hogy ott, ahol elvágták az új országhatárok az utakat és a közlekedés emiatt a községek között szinte Lehetetlenné válik, új utak építése nienn\ ire szükséges. Ezzel kapcsolatban ismételten kitérek a gazdasági vasutak kérdésére. Ha az ember, különösen az Alföld egyes vidékeit nézi, azt kell látnia, hogy ott semmiféle közlekedés más alapon el nem képzelhető. Ott elmaradt gazdálkodás van, amelyet nem old meg maga az út sem mert a kis gazdasági egyedek bosszú távolságokat kocsikkal át nem bidalbatuak. Állandóan foglalkozóin ezzel a kérdéssé] és mivel azt látom, hogy a nehézség ott van, hogy a törvények mai intézkedései mellett ezer nehézséggel kell megküzdeni, ennélfogva olyan megoldásra törekszem, amely egyszerűsíti a kérdést és azoknak a vidékeknek, amelyek inkább a gazdasági kisvasúinkra szorulnak, különösen ott, ahol a kocsiközlekedés nehézkes és egy centrumban torkolik a forgalom, lehetővé tegyük a kisvasutak építését. Annál is inkább fel kell ezt a kérdést karolnom, mert ez az a közmunka, amely legtöbb embert foglalkoztat és amely ezreknek és ezreknek adhat megélhetést. A beruházásokkal kapcsolatban nem is foglalkozom a budapesti Duna-hidak kérdésével. Ez közismert dolog, erre nincs mit kitérnem. A pénzügyminiszter úr támogatásával és a főváros közönségének belátásával ez a kérdés megoldásra fog kerülni. Ettől nem azt várjuk, hogy ez a két bíd önmagában végleges megoldást ail a munkanélküliség szempontjából. Ez hozzájárul a főváros fejlődéséhez, hozzájárul a rendezés kapcsán sokezer munkás foglalkoztatásain)/. és azoknak a vidékeknek fejlődésével, az építkezések megindulásával szintén elősegítik a munkanélküliség megoldását. Ne méltóztassék ezt úgy venni, amiről, azt hiszem, Meskó Zoltán igen t. képviselőtársam tett említést, hogy ezt az egymilliót a pénzügyminiszter inkább odaadhatta volna a vidéknek, talán a keceli vasút építésére. En tisztában vagyok azzal, hogy ez a vasútvonal és még nagyon sok vasútvonal mennyire elsőrangú fontosságú, és ezek hivatva vannak egyes vidékek gazdasági életerejét fokozni, tudom, hogy ezek felépítésére várnak és lel kell majd ezeket építeni. Tisztátlan vagyok azzal, hogy nem lehet megállani a két budapesti hídnál, hanem igenis, a vidék is követeli jogosan a hidak építését. (Ügy van! Ügy van! jobb felöl.) En megnyugtatásul e>ak annyit mondhatok, hogy akkor, ha mégis javulás következik be, ezek a problémák előkerülnek, mert ezek kidolgozott tervek, ezek csak megoldásra várnak és nem rajtunk múlik, hogy nem tudjuk ezeket megoldani. A mai nehéz helyzet az ok, de amint lehetőség nyílik, úgy a vasutak, mint ezek a hidak meg fognak épülni. Neon értem igen t. képviselőtársamat, hogy amikor a beruházásokkal foglalkozott, egészen kis összegeket hozott fel a postánál a beruházásokat illetőleg. Nem akarom részletezni az adatokat, de ebben az évben a posta nem kevesebb, mint 26 millió pengőt fog beruházni, természetesen beleértve a javítási munkálata-