Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-490
36 Az országgyűlés képviselőházának U90. ülése 1931 április 22-én, szerdán. kamat mellett rendszeresíteni, nem a régi 14—16% -os kamat mellett, de éppen az előbb olvastam fel Perlaki György t. képviselőtársamnak itt elhangzott beszédéből részleteket. — a miniszter úr akkor az ajtónál volt — (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Hallottam!) amelyekben azt mondta, hogy kisipari hitelt nem lehet igénybe venni, mert olyan súlyos feltételekhez van kötve. Hadik János grófnak az löksz, részéről kidolgozott memorenduma is, amelyet a vidéki ipartestületekhez is elküldött, hogy pártolják, a miniszter úrral szemben éppen arra konkludál, hogy jelen formájában a kisipari hitel semmi segítséget nem nyújt azoknak, akik azt igénybe akarják venni. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Kun Béla: Tíz perc meghosszabbítást kérek és megígérem, hogy az alatt végezni fogok. Elnök: Kérem kértviselő úr, felszólalásában méltóztassék a címhez szólni és ahhoz alkalmazkodni. Méltóztatik megadni a meghosszabbítást 1 ? (Igen!) A Ház megadta. Kun Béla: T. Képviselőház! Az Ipartestületek Országos Szövetségének elnöke, aki a legilletékesebb egyének egyike, bogy a kisipar kérdésében nyilatkozzék és akinek nyilatkozata feltétlenül összefüggésbe hozható ennek a javaslatnak címével, hogy jelent-e ez csakugyan iparfejlesztést, vagy nem, ezeket mondja: Az ügyeink iránt érdeklődő országgyűlési képviselők ás maguk az illetékes miniszter urak is megígérték többször a kisipar érdekének felkarolását. Székfoglalója alkalmával is bejelentette a miniszter úr, hogy első iparosa és első kereskedője kíván lenni az országnak. «Sajnos azonban, — mondja az elnök — ismét csalatkoztam, mert ügyeink érdembei i elintézésében ismét nem történt semmi, az Ígéretek csak Ígéretek maradtak.» «A legnagyobb sajnálattal kell kijelentenem, hogy sem a képviselő araknál, sem a minisztériumokkal nem tudtunk semmit elérni, ami a kisiparosság nyomorúságos helyzetén javított volna és én nemcsak csalódottnak, de egyenesen megtévesztettnek érzem magamat és velem együtt az ország iparosságát, mert ismét csak Ígéreteket kaptam. Ha már a komoly helyről kapott Ígéretek után is annyiszor csalatkoztunk, mi tehát a teendő?» — kérdezi. Ez vádlevél a kormánnyal szemben és e vádlevél ellensúlyozására szerintem a javaslat nem védirat, hanem, — hogy úgy mondjam —, csak olyan makogás a kisipar pártolásának Ígéretével a kisipar és a kézműipar jobb jövőjének biztosítása szempontjából. De még valamit, t. Képviselőház, fel kell hoznom, mielőtt végeznék felszólalásommal. Azt mondja a magyar közgazdasági életnek egy igen jelentős tényezője és magas állást betöltő férfiú, hogy (olvassa): »A magyar cipész áruja világcikk kezd lenni és csak egy kis ügyesség és szervezettség kell, hogy meghódítsuk a kölföldi piacokat. A magyar asztalosipar termékei mind keresettebbek és keresettebbek lesznek a külföldön. A kézműipar és a kisipar társadalmi szempontból in nagy jelentőséggel bír. Vagyonei-ős és életképes kisipar m in diu' iániasza a társadalomnak. Talán ma még jobban, mint valaha, mert ez is egyike azoknak a társadalmi rétegeknek, amelyekkel sikeresen lehet felvenni a küzdelmet a társadalmat megbontani Igyekvő áramlatokkal szemben. A kormány gazdaságpolitikája nem lehet egyoldalú. Nem juttathatja előnyösebb helyzetbe a termelés egyik ágát a másikkal szemben.« Értsd tehát. hogy a kisipart nem lehet háttérbe szorítani, teszem azt a gyáriparral szemben, noha annak is meg kell adni, ami az övé. »A kormányzati politikának összhangot kell keresni és a kiegyenlítést megteremteni a különböző termelési ágak között. Keresni kell és meg kell találni a módokat, hogy ezt a réteget erősítse. Az eszköz sokféle, amit erre a célra igénybe vehet. Ezek között jelentős a szakipari szövetkezetek egészséges irányban történő fejlesztése. Egyik leghatalmasabb támasza lehet a közép- és kisiparnak a közszállítások oly végrehajtása, bogy a közép- és kisipar hozzájusson az őt jogosan megillető részesedéshez. A magyar gyár-, középés kisipar méltán megkövetelheti, hogy ez az elv az egész vonalon megalkuvásmentesen keresztülvitessék. Ezen belül pedig a közép- és kisipar joggal elvárhatja, hogy az ő méltányos és igazságos érdekei figyelembe vétassenek. A kormány feladata, hogy megteremtse azokat a feltételeket, amelyek mellett a közép- és kisipar kivitelre tudjon termelni. Hiszen asztalosiparunk is olyan, hogy produktumait az egész kül föld megcsodálhatja.» Ezt 1929 január 15-én írták a Magyar Iparos című lapban, — nem védiratként. nem is pótmagánvádat vévén át, az Ipartestületek Országos Szövetsége elnökétől, akinek nyilatkozatát az előbb felolvastam, hanem szintén egy vádiratot tartva —, egy közéleti férfiú, egy ke reskedelmi és ipari szaktekintély, aki nem más, ni int Bud János t. akkori közgazdasági miniszter úr. Mert amit itt felolvastam, az 1929 január 15-én Bud János t. akkori kögzazdasági miniszter urnak írása volt. Kérdezem, t. Képviselőház, ha azóta két esztendőnél is több idő telt el, azóta a magyar kisipar és kézműipar mind sanyarúbb és sanyarúbb helyzetbe jutott, akkor miért nem valósította meg mint kereskedelmi miniszter azt, amit itt felállított posztulátumként a # magyar kisipar jobb jövőjének megalapozására? Ez programúi lett volna, amit itt méltóztatott elmondani, szép programm, célkitűzés, de ennek elérése felé nagyon lassú léptekkel, hogy úgy mondjam, csigalépésekkel haladt és vánszorgott idáig a magyar kormánypolitika. Az r életküzdelemnek irtózatos irama pedig legázolta azóta, mint gazdasági egyedeket, a sok száz derék magyar kisiparost, egész családjukkal egyetemben, megélhetésüket, anyagi exisztenciájukat veszedelmeztetve. T Képviselőház! Nem isfolytatom tovább, csak levonom a konzekvenciákat, a konklúziót: az a törvényjavaslat, amelyet most tárgyalunk, semmi komolyabb segítséget nem nyújt a kisipar felkarolására, újra virágzóbb sorba juttatására, de nem nyújt semmi garanciát sem arra nézve, hogy azokat a posztulátum-pontozatokat, amelyeket Bud János, akkori közgazdasági miniszter úr a magyar kisipar felkarolásának biztosítására 1929 január 15-én papírra vetett, a szélrózsa minden irányában az ország közvéleményének tudomására hozott és adott, most mint kereskedelemügyi miniszter ezzel a törvényjavaslattal még csak kis hányadrészben is meg tudná valósítani. Elnök: Szólásra következik 1 ? Fitz Arthur jegyző: Bródy Ernő. Bródy Ernő: T. Képviselőház! Az állami üzemek kérdésével óhajtok foglalkozni, amire a miniszter úr is kitért beszédében. Elnök: T. képviselő úr, de csak a cím keretében. Bródy Ernő: A cím keretében. Azért is óhajtok ezzel foglalkozni, mert ennek a törvényjavaslatnak egy szakasza erről szól, és
