Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-498

Az országgyűlés képviselőházának J+98. ülése 1931 május hó 6-án, szerdán. 415 sokra, amelyeket folytatni kíván. Én a magyar kormány elnökét arra való férfiúnak tartom, aki ilyen nehéz gazdasági, külpolitikai és nemzetközi kérdésekben a tárgyalásokat lefolytathatja, mert ő elsősorban kell, hogy ismerje mindazokat a körülményeket ós részleteket, amelyek idejuttatták a mi nemzetközi, gazdasági és politikai hely/etiinket. Tíz esztendőn keresztül él benne a kormányelnök úr az európai politikában. Én nem vagyok hivatva őt ellenőrizni, vagy azl mondani, bogy ezt vagy azt a politikát kövesse, mert nem ismerem azokat a részleteket, amelyek a maguk hajszálfinom, pontos niianszaiban igen döntően hatnak közre egy eredmény kialakításában, tehát nem is vehetem magamnak azt a bátorságot, ha lelkiismeretes törvényhozó vagyok, hogy azt mondjam, hogy ezt vagy azt az irányt kövesse, hogy a német vagy osztrák vámunió kérdésében már most ilyen vagy olyan álláspontot foglaljon el, mint amilyet elfoglalt pl. a páneurópai kérdésben a genfi konferencián, vagy ott. ahol ez vagy az a kérdés szóbakerült; nem mondhatom, hogy ebben vagy abban a kérdésben, ezt vagy azt az álláspontot képviselje; én a kormányelnök úrtól csak egyet kérhetek: hogy az az óvatosság, amelyei ebben a kérdésben tanúsított, azon reális meggondolás alapján vettessék mérlegre, hogy Magyarország azt a gazdasági koneepeiót fogadja el, amely számára többnek, nagyobb értékűnek mutatkozik, (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) mert ez a természetes, ez az igaz s ez a nemzet érdeke. (Jánossy Gábor: Nagyon helyes!) T. Ház! Most kegyeskedjenek megengedni, hogy bizonyos részletkérdésekre térjek át, mert nem tudván mindazokat a problémákat felölelni, amelyek az ipar és kereskedelem terén ma mutatkoznak, nem tudván a sok sérelmet, I tan ászt itt előtárni, kénytelen vagyok egy-két konkrét esetekre felhívni a miniszter úr figyelmét. Annakidején, amikor az iparfejlesztési törvényjavaslatot tárgyaltuk, bátor voltam elmondani az iparosság megdöbbentő sérelmeit, így ezekre most ismételten utalni nem kívánok, hiszen gondolom, hogy a miniszter úr ezeket a panaszokat,^ ezeket a sérelmeket jobban is ismeri, mint én, mert hiszen az iparosság küldöttségei, memorandumaik útján, ezeket már ezer alkalommal tudomására hozták. Én, amikor olvasom azt, hogy tegnap a Polgári Körben a miniszter urat lelkesen ünnepelték a két Dunahíd megvalósítása miatt, akkor engedje meg a. t. miniszter úr, hogy ő rá hivatkozzam, mint koronatanura, hogy bár elismerem, a Dunnhidak régen húzódó kérdésének tető alá juttatásában van része, — jelentékeny része — de engedelmet kérek, ezt már mégsem lehet úgy beállítani, hogy ezért külön ünneplés illetné meg a miniszter urat. (Mozgás.) Az lehet, hogy az államtitkár úrnak alkalomszerű volt politikai és választási szempontból, hogy ez mindjárt a miniszter úr számlájára írassék... (Szilágyi Lajos: Nem lehel feltételezni sem! — Derültség. — Bud János kereskedelemügyi miniszter: Azt reám nem bizonyítja senki, hogy én ünnepeltetem magamat!) Én az államtitkár úrról beszéltem, aki ezt megcselekedte« de mi, akik a várospolitikában is dolgozunk, (Jánossy Gábor: Senki se ünnepelt!) tudjuk, hogy a tető alá juttatás miiven keserves nehézségekbe került egyrészt éppen a kormány ama álláspontja miatt. hogy az állam hozzájárulását kisebb mértékben kívánta megszabni, mint ahogyan ezt a főváros joggal követelhette volna. Amikor mi arról beszélünk, hogy a rettenetes nagy munkanélküliségen enyhítenünk kell és hogy a magyar munkáskezeket dologhoz kell juttatni. hogy a munkáskezek révén a nyomornak, az éhségnek, az Ínségnek szörnyű és elriasztó helyzetén enyhítsünk, akkor kénytelen vagyok rámutatni egy különös., furcsa és szinte tragikomikus, de inkább tragikus jelenségre, amely mutatkozik éppen a mostani újabb munkaalkalmak teremtése kapcsán. Az út, vasút és vízszabályozási munkálatoknál az a nízus jelentkezik, hogy például Dunántúlon, a balatoni útnak kiépítési munkálatainál, helyesebben újjáépítési munkájának elrendelésénél a szántód! szakaszon a Via Nova német vállalat kapta meg az útépítési munkát. (Jánossy Gábor: Mert a legolcsóbb volt!) Tessék csak meghallgatni. Ne méltóztassék előbb véleményt mondani- Ezen az útszakaszon ez a német vállalat, illetőleg ennek magyarországi affiliációja, tisztára német alkalmazottakkal dolgozik. (Mozgás. — Gaál Mihály: Ez már helytelen!) Németek a mérnökök, németek a munkavezetők, sőt németek a munkások is; német gépeket hozattak le és úgy végzik a munkát. (Zaj.) Szántódon rendezték be a vasúti állomás mellett az irodát, ahol 11 darab német Büssing-teherautó tartózkodik, német soffőrökkel, nyolc darab útépítő gép végzi az útépítési munkálatokat. Bogláron négy darab német teherautomobil és német útépítőgép van üzemben, itt azonban — ez a része a dolognak nagyon pikáns — úgylátszik félnek Gaal Gaszton képviselőtársamtól, mert ottan «Próbakocsi» fel írásokat kölcsönöztek Budapestről és a német gépekre ezeket tették fel. (Derültség. — Jánossy Gábor: Nem novella ez?) Tessék majd bevárni, vizsgálat tárgyává fogja tenni a dolgot úgyis a miniszter úr. Ez a vállalat a gépekhez még az üzemanyagokat is közvetlenül Németországból szerzi be a Deutsch-Russische Allgemeine A.-G.tól. Amikor itt Magyarországon arról beszélünk, hogy munkanélküliség van és nem tudunk munkát adni a mi szegény, szerencsétlen munkástestvéreinknek, amikor azt látjuk, hogy a a legjobb akarattal sincs sem az államnak, sem a községi háztartásnak pénze, hogy közmunkákat indíthasson meg s végre, akkor a Dunántúlon megindult egy útépítési munka, s megtörténhetett az, hogy egy német vállalat itteni képviselete rögtön német munkásokat alkalmazott, német munkavezetőket, német mérnököket, német gépeket és német teherautóm oh il ok at, és ezekkel látja el az egész üzemet! (Jánossy Gábor: Állami munka ez?) Természetesen, az állam indította meg ezt az útépítési munkát. (Szilágyi Lajos: Nyilván le kellett törni valahol az árat!) Megállapítom azt, hogy a munkavezetők és mérnök urak igen nagy fizetéseket kapnak. (Szilágyi Lajos: Kartelletörés volt!) Ha kartelletörés volt, akkor nem lehet kötelezni, hogy magyar munkásokat alkalmazzanak? (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Kötelezve is vannak!) Nem alkalmaznak magyar munkásokat, nagyon olcsó bérért alkalmazzák a német műnk ásókat, a német alkalmazottakat. (Pintér László: Csak a magyar napszámosok dolgoznak olcsó bérért!) Még olcsóbb bérért alkalmazzák ezeket, így tehették meg ezt az olcsó ajánlatot a Via Nova részéről. Engem felkerestek a munkavezetők, akik magyar emberek, deputációban 40 ember felkeresett és azt mondták: képviselő úr, hát ez megy, hogy mi itt állunk, az államépítészeti hivatal bizonyítványt ad ki, hogy kitűnő szakemberek vagyunk, családos emberek vagyunk, évtizedek óta dolgozunk ebben a.szakmában és most, ami-