Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-498

Az országgyűlés képviselőházának J/.98 céltudatosságában és annál az erőnél és munkánál fogva, amellyel ezt a prograimlmot az életbe át akarja ültetni, kétségtelenül hatalmas, nagy energiatöbbletet jelent azzal a szétforgácsolt energiával szemben, amely ma Euró- \ pában mutatkozik. Ha keressük azt az utat, amelyen ebből a gazdasági konvulziobol kimenekülhetünk, akkor önként adódik az az út, hogy ezzel a hatalmas, nagy ellenféllel szemben, amely gazdasági halált akar teremteni Európában, hogy ;iz ő politikai céljait elérje, egész Európának meg kell találnia azokat az okos és bölcs gazdasági alapfeltételeket, amelyek alapján összefogva, meg tud birkózni a szovjet-rendszerrel a mai Európa kapitalista berendezkedése. De semmiféle komoly és meggondolt intézkedést az egyes kezdeményezéseken és egyes terveken kívül nem látunk a szovjet-roham ellen Európában, sőt azt tapasztaljuk, hogy az adott súlyos gazdasági helyzet kényszere alatt egyes országok szépen megalkusznak a szovjet-uralommal, a szovjet-gazdálkodással és egyes nagy országok a saját belső akut gazdasági bajaik levezetése érdekében a holnapi falat kenyérért, a mai munkanélküliség enyhítéséért gazdasági megegyezéseket létesítenek Oroszországgal. Már hivatkoztak erre és köztudomású is, hogy Németország, sőt velünk barátsági szerződésben együttérző Olaszország is ilyen gazdasági megegyezéseket létesített Szovjet-Oroszországgal. Mármost itt áll az a szegény ország, Magyarország, amely gazdaságilag amúgyis erejét vesztette, s amelyet egy történelmi bűncselekmény megfosztott az ő régi létének gazdasági alapfeltételeitől, amely ország addig, amíg ez az állapot megmarad, amíg trianoni Magyarország ebben a megcsonkított állapotában vergődik, soha gazdaságilag olyan komoly és eredményes munkát, amely a nemzet gazdasági rekonstrukcióját jelentené, elérni nem tudhat. A mai viszonyok között lehet valamely jobb helyzetet teremteni, lehet egy kissé az élet lesüllyedt nívóját felemelni, de soha egy ország a maga öncélü gazdasági, nemzeti és erkölcsi politikai életét nem élheti, ha azok az alapfeltételek szűntek meg, amelyek mellett az ország lélegezhet, amelyek mellett megkapja a maga útjait kifelé, s míg vissza nem kapja a természet által az ő részére juttatott gazdag kincseit, amelyeket eloroztak. Mindaddig ez az ország csonkaország marad, még ha valamilyen módon ki is épül. Mármost a mi különleges és hatványozottan szomorú és tragikus helyzetünkben minden ember, gazdasági çolitikus, szociológus azon gondolkozik, azon tépelődik, hogy mi a kivezető út ebből a helyzetből. Azt látom, hogy Európa nagy nemzetei belekerültek ennek a gazdasági kérdésnek a központjába és már maguk is elvesztik azt az előnyt, amelyet ezelőtt tíz évvel élveztek: a győztes államoknak azt a reménybeli belső hitét és bizalmát is, amely feltétlenül szükséges minden ország számára, hogy bármely reális életet is kellő formák között élhessen. Érzik, hogy egy elhibázott végzetes politikai lejtőre juttatták Európát. Amíg tehát Európa rá nem jön ezekre az igazságtalanságokra, amíg ezeket az igazságtalanságokat ki nem akarja küszöbölni, nem akarja reparálni, addig ezt a kérdéskomplexust, v/A az óriási krízist, a gazdasági válságot megoldani nem lehet. A magyar kormánynak gazdaságpolitikai vonatkozásban is az volna az elsőrendű kötelessége, hogy megértesse Európával, hogy bárminő kezdeményezés, akár egy Pán-Európa, akár bárminő részleülése 1931 május hó 6-án, szerdán. 4l3 ges vámunió az egves országok vagy hatalmi csoportok között nem vezethet eredményre és nem is lehet azokat az eredményeket biztosítani, míg Magyarországnak azt a rettenetes helyzetét meg nem szüntetik, amelybe a trianoni békeszerződés juttatta. Mi magunk, amikor idehaza beszélünk erről, nyitott ajtókat döngetünk, mindenki érzi, mindenki tudja, hogy a mai magyar élet elviselhetetlen, de a kormánypolitikának kell egy olyan céltudatos és erős lendületet vennie, hogy most, amikor Európa népei és Európa gazdaságpolitikája ilyen nehéz próbák előtt áll, kellőleg világosítsák fel arról, hogy nem jelentéktelen dolog a magyar kérdés, hogy Magyarország problémája voltaképpen tengelye a dolgoknak es ennek elintézése mellett lehet csak az egész európai válságot és gazdasági krízist megoldani. Nem fikció, nem véletlen, hanem történelmi tény az, hogy évszázadokon keresztül Magyarország volt az, amely itt a kultúrának védbástyája lévén, igazdasági és erkölcsi javakat védett meg Nyugat-Európa számára. Ma is az a helyzet és amikor egy nagy veszedelem fenyeget bennünket keletről, amely veszedelem ma már a modern technikának és a modern gazdaságtudománynak eszközeivel akarja Enrópát a maga antikapitalista rendszerének szellemében átformálni és meg akarja szüntetni azt a gazdasági berendezkedést, amely gazdasági berendezkedés évszázadokon át volt a kultúrának, a fejlődésnek, a kereskedelmi, ipari, gazdasági, szociális és kulturális fejlődesnek lendítöje, ennek az egész világrendnek níegdöntését akarja elérni a szovjet új gazdaságpolitikai progranimja, akkor dsmét történelmi szerep vár Magyarországra. Ezt a történelmi szerepet pedig úgy viselheti és csak úgy vállalhatja, ha megkapja azokat a gazdasági attribútumokat, amelyek mellett kellő erőt képviselhet a világ válságában. Az európai válság részletkérdésein keresztül nézve az egész problémát, azt látjuk, hogy Magyarországon nagyon nehéz helyzetet teremtett a gazdasági kérdések szempontjából a kormánynak az ja. végzetes gazdaságpolitikája, amelyet a szanálás ideje óta a mai napig folytat. Már amikor a vámtarifák felemelésének kérdése szóbakerült itt a parlamentben, a nemzetgyűlésen, mi a baloldalról kifogást emeltünk az ellen, hogy hatalmas vámtételekkel védje és kedvezményezzen a kormány egyes iparágakat, mert — mint mondottuk — ezek a vámtételek elő fogják idézni azt, hogy bizonyos adott alkalmakkor egészen más foglalkozási és kereseti ágak nem tudnak kellőleg a maguk nemzetközi piacain át érvényesülni, a maguk áruit nem tudják kellően elhelyezni. Mi történt? Most például gazdasági háborúban állunk Csehszlovákiával, s e gazdasági háborúnak új etapja az, hogy Csehszlovákia most megint hajlandóságot mutat a velünk való újabb kereskedelmi szerződés kötésére. Nem tudom, hogy ez a kérdés milyen stádiumban van, tegnap a miniszter úr beszédében, amelyet egy polgári kör vacsoráján mondott, olyan természetű homályos kijelentést tett, hogy amennyiben a jószándék megvan a cseh kormányzatban, akkor a mi részünkről teljes készséggel találkozik abban az irányban, hogy az a kereskedelmi szerződés újra megköthető legyen. Én paradox helyzetet látok úgy Csehszlovákiánál, mint Magyarországnál. Magyarország par excellence agrárállam és ebben az államban a Gyosz. diktál. Viszont Csehszlovákia inkább ipari állam és ott az agráriusok diktálnak. Ez a különös para58'