Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-490
Az országgyűlés képviselőházának U90. ülése 1931 április 22-én, szerdán. 35 az állami és más közpénzek elfolydogálásának csatornái... Elnök: Képviselő úr, méltóztassék tartózkodni az olyan általános természetű kijelentésektől, amelyek sértést tartalmaznak. (Zaj a baloldalon.) Kun Béla: Annyian elmondották és bizonyították már, f hogy ez így van. Miért nem mondják, hogy éljenek a közüzemek'? Miért van mindenki ellenük 1 ? (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kun Béla: A közszállításokkal hogy állunk? A t. miniszter úrtól kérdezzük, hogyan áll ez a nagy kérdőjel. A t. miniszter úr ad erre feleletet, három felkiáltójelt: ígértem, ígérem és ígérni fogom, hogy rendezem a kérdést, pedig a magyar kisiparnak már eddig is sokkal nagyobb részt kellett volna kapnia a közszállításokból, mint amennyit kapott és a közszállítási feltételeknek a magyar kisiparosokat sokkal jobban felkarolóaknak kellene lenniök mint eddig voltak. Hogyan áll a dolog 1 ? 30 nap alatt kell benyújtani a számlát, másik 30 nap alatt átvizsgálják, 60 nap alatt fizetnek, de az állam a legrosszabbul fizető, amint erre a túloldalról is több képviselőtársam rámutatott, hogy amikor rendben van a számla és az anyagi bajokkal küzködő kisiparosnak kellene a pénz, azt nem tudja megkapni. De hozzá teszem még azt is, hogy a kisiparos nem részesedik úgy a közszállításokból, mint részesednie kellene. Itt tehát, t. miniszter úr, szintén már régen kellett volna intézkednie, már csak azalatt^ is, amíg a közgazdasági miniszteri székből át méltóztatott jönni a kereskedelemügyi miniszteri székbe, lett volna erre elegendő idő. Iparfejlesztés alatt — hogy e címhez közelebb térjek — azt értettem, hogy a kisipari termelés prosperitását, ihasznothajtását biztosítsuk, ezzel kapcsolatosan a kisiparosok önálló autonóm szervezetét, a kéziműveskamarát állítsuk fel, az építőipari törvényt alkossuk meg, az ipartestületi reformot vigyük keresztül, az altruista, könnyen hozzáférhető, nemcsak papiroson meglévő és 46 kérdőponttal jelenleg elbarrikádozott • tényleges kisipari hitelt adjuk meg az erre tényleg rászorultaknak. Ezenkívül pedig a kormány rossz pénzügyi és gazdasági politikájához tartozik, hogy a magyar mezőgazdaság, amelyet a világjelenségek is roszszabb helyzetbe juttattak, az üdvös intézkedések híján, úgyszólván tönkrement. Ezt a magyar mezőgazdaságot is tegyék fogyasztóképessé, hogy a kisipar produktumait fogyaszthassa. Ami mositt már azt illeti, nemcsak én mondom, hogy a kisipari hitel tekintetében nem tette meg a kormány, amit tennie kellett volna, — tegnap a t. kereskedelemügyi miniszter úrral éppen erről volt vitánk — hivatkozom Perlaki György t. képviselőtársamra, aki azt mondotta ... (Zaj a balközépen.) Ilyen zajban nem tudok beszélni és kérem, hogy ez az idő ne számíttassék be az én beszédidőmbe. Elnök: Képviselő urak, méltóztassanak csendben maradni. A képviselő urakat már előblb figyelmeztettem és felkértem, hogy a törvényhozás rendes tárgyalását ne zavarják. Kun Béla: Azt mondotta Perlaki György t. képviselőtársam és én adresszálom ezt rajta keresztül a t. kereskedelemügyi miniszter úrhoz, hogy (olvassa): «a kisipari hitelek folyósítása körül bizonyos panaszok jogosak. Sajnos ezek a panaszok tényleg jogosultak, mert a kisipari hitelek olyan súlyos feltételekhez vannak kötve, amely feltételeknek csak nagyon kevés iparos tud eleget tenni. A feltételek nemcsak azért súlyosak, mert ingatlant, tehát jelzálogfedezetet vagy pedig két jó honitású kezest kívánnak, hanem azért is, mert záros határidőre, mégpedig egy nagyon rövid határidőre folyósíthatok csak. A kisiparosnak gyakran kisebb összegekre van szüksége. Sokszor rövidlejáratú egyeket hétre terjedő apró hitelre van szüksége azért, hogy — mondjuk — bizonyos kötelezettségeinek eleget tudjon tenni, hogy bizonyos vállalt munkát be tudjon fejezni, vagy munkabéreket ki tudjon fizetni. Nem arra van tehát szüksége, hogy hosszabb adminisztrációs eljárás útján juthasson a pénzéhez, hanem gyakran sürgős és gyors segítségre van szüksége.» Ezt nem kapja meg, pedig benne van a címben, hogy iparfejlesztésről van szó. Ez alatt elsősorban azt értenők, hogy ne a gyáripart protezsálja és karolja fel a kormány, mert annak tagjai mégis csak megélnek valahogy, hiszen a kartellek védelmét élvezik, hanem a sok százezer kisiparost, ezeket karolja fel és gyámolítsa az iparfejlesztés révén. A törvényjavaslat ezzel szemben a nagyiparnak, a gyáriparj •nak kedvez. A kisipart továbbra is soványító kúrán hagyja a törvényjavaslat, ott hagyja továbbra is az eddigi rabkoszton, amelyet a kartellekben levő gyárak engedélyeznek neki. (Kabók Lajos: Már nincs hova soványodnia!) Az a szűkmarkúság, amellyel eddig ibánt a kormány a kisiparral, a jövőben is megmarad legalább is nem látunk semmit, és a törvényjavaslatból nem hámozhatunk ki semmit, ami a helyzet megváltozását az itt szép szólamokban elhangzott miniszteri ígéreteken kívül magában hordaná, erre vonatkozólag reményt keltene. Ingatlanfedezet nélkül is kellene a kisiparnak öt évre hitelt adni, mindenütt vezessék be az egyfázisú forgalmi adót vagy pedig töröljék el; adjanak bélyegmentességet a közmunkáknál. Ezek régi kisiparoskövetelések, amelyek kongresszusokon elhangzottak s amelyeket a kormány jelen volt megbízottai is magukévá tettek, ígérték ezek teljesítését és még sem történt semmi. De hozzá kell tenni a szomorú képet, neim lehet tőle eltekinteni, hogy ezer kisiparos közül 25% teljesen munka nélkül áll ma Magyarországon, 30% icsak szórványosan kap megrendelést, 31% pedig csak azért vállal munkát biztos veszteség melletf is, hogy fizetési kötelezettségének eleget tehessen; 14% éppen csak hogy meg tud élni, vagy pedig állandóan koplal. Hogy idáig jutottunk, ezért nem lehet csupán a világpiaci helyzetet okolni. Annak is van valami része a dologban, de a felelősség feltétlenül terheli a kormányt és a t. kereskedelemügyi miniszter urat már közgazdasági és pénzügyminiszteri székéből kifolyólag is. A miniszter úr tegnap is nagyon agresszív volt velem szemben. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: En voltam agresszív?) Ne méltóztassék ezt inszinuációnak venni, mert személye iránt a legnagyobb tisztelettel vagyok. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Annak idején, ősszel, a t. képviselő úr is elismerte, hogy a kisipari hitel dolgát rendeztük!) Dehogy. Az orosházai kongresszuson éppen azt mondottam, hogy a t. miniszter úr beszélt róla, Ígéreteket is adott és nagy jóindulattal mondotta, hogy ezt és azt megteszi a kisipar felkarolása érdekében, de ott azt is mondottam, — ott volt az államtitkár úr is — hogy a kisipari hitel terén olyan lépések megtételére van szükség, amilyeneket eddig nem láttunk. A kisipari hitelt azóta méltóztattak olcsó
