Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-498
412 Az országgyűlés képviselőházának 498. ülése 1931 május hó 6-án, szerdán. oldhatni, hiszen köztudomású az a biztosítási rendszer, amelyet 10 évvel ezelőtt itt a Házban felvetettem. Erről majd a pénzügyi tárcánál, ha reám kerül a házszabályok miatt a sor. De igenis, állítom azt, hogy a Máv.-ot a kereskedelmügyi kormányzatnak abba a helyzetbe kell hoznia, hogy a saját budgetje keretén belül lépésről-lépésre oldhassa meg ezt a kérdést. En merem állítani, igen t. miniszter úr, hogy a Máv. jelenlegi vezetősége meg fogja találni a módozatot, hogy ezeket a kérdéseket az államvasuti alkalmazottaknál, tisztviselőknél, segédtiszteknél, munkásoknál, nyugbéreseknél és nyugdíjasoknál egyformán, igazságosan megoldhatja. összegszerűen sem tesz ki ez olyan óriási tételt. Egyik beszédemben hoztam fel, hogyha az automatikus előléptetést csak abban a mértékben állítjuk vissza, ahogyan az az 1907 : L. tc. J ben foglaltatik, ez alig háromszáz egynéhányezer pengőbe kerül. Ezzel nem azt mondom, hogy a kormányzat ezekben a kérdésekben nem tett eddig semmi lépést és nem halad előre, inert hiszen igenis, az egész tisztviselői kar — nem szoktam senkinek nevében beszélni, sem most, sem a múltban, de igenis, állíthatom — meg van elégedve azzal, hogy az igen t. kormányzat a B-csoportot megszüntette és ezzel olyan hatalmas lépést tett előre, amely hatalmas lépés után várja a közszolgálati alkalmazottak érdemes tábora, hogy az igen t. kormányzat minden egyes tárca keretébe tartozó ténylegesem nyugdíjasok, nyugbéresek és munkások anyagi helyzetén segíteni fog. Ha én az egyenlő mértéket kérem, azt hiszem, ezt senki sem fogja tőlem az igen t. Házban rossz néven venni. Ha azt látom, hogy a Máv.-nál 3542 tisztviselő van és ezek közül 1789 tisztviselő már jogokat szerzett arra vonatkozólag, hogy automatikusan előléphessen, akkor nem lehet rossz néven venni, ha az ő előlépésüket a többi közszolgálati alkalmazottakkal egyenlő arányban kérem és kívánom a t. kormánytól. Az idő nagyon rövid volt, máris lejárt, igyekszem azonnal befejezni beszédemet. Méltóztassék megengedni, hogy még felhívjam pár mondatban az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy ezekre a nehézségekre rádupláz még az is, hogy a pénzügyminiszter úr nem járul hozzá a kiszolgált alkalmazottak nyugdíjbaküldéséhez. Az Államvasutaknál már 222 tisztviselő van, aki nyugdíjba küldhető. Nem titkolom: mindenik, aki kiszolgált, áldja meg a jó Isten és menjen nyugdíjba, adjon helyet a fiataloknak. De biztosíttassák részére a mindenkor teljes nyugdíj. A miniszter úr erre azt mondja, hogy: mi lesz a nyugdíj teherrel? Arról majd beszélünk a pénzügyi tárcánál, hogy ezt a kérdést hogyan és miképpen kell megoldani. Ha nem küldjük nyugdíjba azokat,^ akik kiszolgáltak, akkor nem tudjuk kellőképpen biztosítani az előmenetelt és nem tudjuk biztosítani a fiatalság elhelyezkedését. (Reisinger Ferenc közbeszól.) Képviselőtársam, nagyon rövid az időm, nem válaszolhatok. Nagyon gyorsan befejezem beszédemet azzal, hogy ehhez hozzájárul még a normálstátus felállítása is. Eri irtózom ezektől az idegen szavaktól, mert valahányszor a gazdasági életben vagy a tisztviselőkérdéssel kapcsolatban szanálásról, normálstátusról, vagy racionalizálásról beszélünk, mindannyiszor baj van s ennek mindig vagy a gazdasági élet vagy a tisztviselő adja meg az árát. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Homonnay Tivadar: Igen t. Képviselőház! En egyenlő mértéket kérek az Államvasutak tisztviselői és segédtisztikarra és többi alkalmazottai számára. Az Államvasutak segédtisztjeinél is, a B) és C) táblázatú segédtiszteknél is méltóztassék az automatikus előléptetésre az Államvasutak budgetjének keretén belül felhatalmazást adni és méltóztassék a békebeli fizetéseknek pengőre való átértékelésnél egyforma mértékkel mérni a tisztviselőknek és a segédtiszteknek. Időm lejárt. (Rothenstein Mór: Már régen! — Reisinger Ferenc: A mandátum is lejár nemsokára!) A mandátum lejár, de az enyém nem; legyen meggyőződve. (Mozgás.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Homonnay Tivadar: Azt hiszem, viszont fogjuk itt látni talán képviselő urat is. Kérem az igen t. kereskedelemügyi kormányzatot, hogy az Államvasutaknál az automatikus előléptetésnek legalább olyaténi renderzését, mint amilyen az 1907 : L. tc.-ben már megvolt. Ez a hudget szempontjából nem jelent nagy összeget, különösen akkor nem... Elnök: Csendet kérek! Méltóztassék beszédét befejezni! Homonnay Tivadar: ... ha az Államvasutaknál erre a felhatalmazást imieg méitóztatatik adni, mert ott a fedezetet megtalálhatják erre. A költségvetést, mintíhogy a kormány ós a miniszter úr iránt bizalommal viseltetem, elfogadom. (Helyeslés a balközépen.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Nagy Emil! Elnök: A képviselő úr nincs jelen! Ki következük? Gubicza Ferenc jegyző: Pakots József! Pakots József: T. Képviselőház! Bocsássa meg mekem előttem szólott t. képviselőtársam, ha a Magyar Államvasutak vágányáról áttérek egy másik vágányra, egy sokkal meszszebb, perspektívában is távolabb vezető sínpárra, amely az egész magyar gazdasági élet területét kívánja átfutni. A t. miniszter úr a tegnapi napon figyelmeztető, intő szózatot mondott, amely rávilágított a mai súlyos gazdasági helyzetre nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában is. Az európai gazdasági helyzetnek sízörnyű és keserves állapotát és hatását érzi ma Magyarország is, hiszen a magyar gazdasági élet esak függvénye a nagy altalános gazdasági helyzetnek. Amikor egyes reszort-tárcákat tárgyalunk, lehetetlenség, hogy az ember tisztára a konkrét, sporadikus ós nálunk jelentkező bajokat nézze, azoknak gyökereit kutassa, hanem — ebben igazat keli adnom a t. kormánynak — meg kell látni azokat az összefüggéseket is, amelyek ezeket a bajokat itt minálunk elmélyítették. Peyer Károly t. képviselőtársam nagyon helyesen mutatott rá arra, 'hogy a világgazdaság krízise milyen nehéz és szinte megoldhatatlan helyzet elé állította az egyes társadalmakat. Igaza van viszont abban is, hogy míg Európa programmtalan ós valljuk be, az egyes államok, az egyes országok, az egyes társadalmak, az egyes foglalkozási ágak a nagy kérdésekben szinte idegenül és önösen, egymást meg nem értve, a nagy idők paranesolószavát meg nem értve akarják ezeket a kérdéseket megoldani, adldig Szovjet-Oroszországnak van egy határozott, nagy, ötéves programmja, amely akárminő legyen is, de
