Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-498
410 Az országgyűlés képviselőházának 498. ülése Wèl május hó 6-án, szerdán. mikénti alakulására az Államvasutak és az Államvasutak vezetősége ingerenciát gyakorolni nem tudnak s ezeknek a tételeknek főképpen a csökkentésére az Államvasút hatékony eszközöket igénybevenni nem tud. Meg kell állapítanom azt, hogy az Államvasutak nyugdíjterhel az Államvasutak üzemi kiadásait messzemenőié« túlterhelik. Ha az utolsó békebeli esztendőnek, 1913-nak az adatait szembeállítom az 1931/32. évi költségvetés adataivak akkor azt látom, hogy amíg 1913 ban a nyugdíjterhek 13,336.520 koronái tettek ki, ugyanakkor a személyi kiadások pedig 137,000.906 koronát, tehát a nyugdíjterhek öszszege 1913-ban a személyi kidásoknak körülbelül 10%-a volt, addig ma az 1931/32. évi költségvetésnél azt látom, hogy ezek a személyi kiadások 85,576.330 pengőt tesznek ki, s ugyanakkor a nyugellátások összege 63 millió pengőre rúg, tehát ennek az összegnek körülbelül 74%-át ki. IIa ezt a 74%-ot szembeállítom az lí)i;i-as békebeli esztendőnek a 10%-aval s ezt vonatkoztatom a jelenlegi költségvetésre, akkor meg kell állapítanom, hogy körülbelül 8,570.000 pengőt tenne ki az az összeg, amelyet az Államvasutak költségvetésében az üzemi kiadások rovatában fel lehetne venni, tgy tehát körülbelül 54,525.000 pengő az a többlet, amely a m. kir. Államvasutakat a trianoni nyugdíjellátás címén a rendes üzemi kiadásokon felül terheli. T. iláz! De ezenfelül rá kell mutálnom iné«- arra is, hogy az államvasutak ezeken a terheken kívül szállítási kedvezményeket nyújtanak az ország közgazdasági életének, — amit igen helyesen tesznek, — és pedig, amint az előadó úr is mondotta és ebiben adataink teljesen vágnak, 49 millió pengőre rú<r az az öszszeg, amit az Államvasutak a közgazdaságnak juttatnak. Ezt én nem sokaiban, »sőt az iparfejlesztési törvényjavaslat tárgyalásánál rá.iiiiiaitani arra, hogy a magyar ipa» fejlesz még sokkal messzebbmenő kedvezményekéi szeretnék nyújtani az iparnak, mint amenynyit a m. kir. Államvasutak edldiÄ nyújtottak, Ezekből a kedvezményekből megállapítom, hogy az Államvasutak békeidőben is adtak —és pétiig igen helyesen — refakeiákat és egyéb kedvezményekéi a közgazdasági 'létnek s ha ezt az összeget 1!> millió pengőben veszem a sztendőkre, akkor megállapíthatom, hogy itt is megmarad egy 80 millió pengős tétel, amelynek üzleti feleslegként kellene jelentkeznie az Államvasutaknál. Kzeu az alapon 84 millió pengő az az összeg, amelyei a m. kir. Államvasutak az üzemi kiadásokon felül megkeresnek. Áz Államvasutak tehát, amelynek budgetje az állam budgetjének mintegy egyötödét teszi ki, a saját budgetjének circa egyharniailrészét fordítja részhen a trianoni, részben pedig a gazdasági élet terheinek csökkentésére. Mármost, amikor egyrészt megállapítom, IIOÍÍV az Államvasutak (működése, vezetése, ezt a teherviselöképosséget biztosítja, másrészt meg kell állapítanom azt is. azzal a nagyrészt tévhittel szemben, mintha az Államvasutaknál például a személyszállítási tarifa összehasonlíthatatlanul nagyobb volna, min! a külföldi állmokban, nem helytálló, Á cseh és szeri» vasutaknál es;ik a harmadosztályú személyszállítás olcsóbb a miénknél, de a II. és 1. osztályú személyszállítás úgy a személy-, '"int a gyorsvonatokon, sokkal magasabb. Megmondom, hogy miért van ez így a 111 osztályú személyszállításnál. Ennék oka a ese beknél é, szerbeknél az, hogy ők a régi területeket és a jelenleg megszállott területeinket szorosabb kapcsolatba óhajtják hozni és lehetővé akarják tenni, hogy a megszállott területek magyar lakosai és a mi testvéreink a régi állambeliekké] könnyebbén tudjanak érintkezni. Ha ezt a személyszállítási tarifát a Magyar Államvasutaknál száznak veszem, akkor ez a ill. osztályú viszonylatban a szerbeknél 72 mk. a csehieknél pedig 90-nek mutatkozik. A francia, román, olasz és lengyel vasutak tarifája a, személyvonatoknál mindenütt lényegesen drágább, mint a m. kii-. Államvasutaknál. A gyorsvonatoknál azonban más a helyzet. A gyorsvonat a lengyel, olasz és román vasutaknál a III. osztályú viszonylatban — ami különösen az olaszoknál az idegenforgalom biztosítására szolgál, — tényleg olcsóbb, mint a m. kir. Államvasutaknál. A lengyel vasutaknál 7tí, az olaisz és román vasutaknál pedig circa 89 százalék ez az arányszám, ismétlem, abban az esetben, ha a magyar tarifát száznak veszem. Áz osztrák, a svájci és német vasutak személytarifája lényegesen drágább mindenféle viszonylatban ágy a személy-, mint a gyorsvonatoknál. De lépten-nyomon szemérevetik az Állani vasutaknak és a kereskedelmi kormányzatnak azt, — hangoztatva a vasúti tarifa drágaságát — hogy a, vasúti fuvarköltségek olyan óriási nagyok, hogy különösképpen az elsőrendű életszükséglet! cikkek árainak alakulására gyakorolnak lényeges befolyást, és pedig azoknak lényeges felemelését eredményezik. Egyszer már ezzel a kérdéssel is szembe kell szállanunk és bármennyire nehéz is a helyzet kifelé, és bármennyire nem Szimpatikus, mégis meg kell állapítani, hogy a m. kir. Államvasutak tarifa jának túlnagy drágaságát, mint mondják, nem maguk a szállítási költségek okozzák elsősorban, hanem okozzák azok a, különböző illetékek, amelyek a szállítási költségen felül terhelik az illető árucikkel ÁZ államvasút] pénztárak igaz, hogy ezekét az illetékeket is beszedik, azonban ezekből az illetékekből a Magyar Királyi Államvasutaknak semmiféle bevételi többlete nincs, hanem igenis, az állam és a város részéről szedett egyéb illetékek azok, amelyek igen sok esetben sokkal nagyobb összegeket tesznek ki egyes viszonylatokban, — nem akarok az idő rövidsége miatt ezzel részletesen foglalkozni — mint maga a szállítási költség. De legyen szabad egypár példát mégis felsorol nom. mégpedig a tíztonnás vasúti kocsit véve alapul Meg kell állapítanom, hogy egyes cikkek, mégpedig az elsőrendű életszükséglet i cikkek piaci árainál ez a. következő mértékű: a tojásnál 1%, a káposztánál, a gyümölcsnél 1*3, az ételsónál 2*5, a cukornál 2*(i, a rizsnél. a levágott állatoknál, friss húsnál L r N, <a zsírszalonnánál ."»";{, a tejnél 3*4, a levágott állatoknál, gyorsáruknál 4'2, a gabonánál, lencsénél 4*5, burgonyánál 4'8%-ot tesz ki. Látjuk tehát, hogy az Állam vasutak az állam teherviselő képességéhez milyen hatalmas összeggel járulnak hozzá éppen altban a formában, hogy olyan tételek állíttatnak be, igaz. elismerem, vis major folytán, amelyeke! nem az Államvasutaknak kellene fedezniük, hanem amelyeknek az államot, és az államháztartást, kellene terhelniük. De másrészt megkel I állapítanom azt is, hogy ezek a fuvardíjak, amelyeket voltam bátor felsorolni, nem olyan óriási arányban emelik az elsőrendű életszükséglet] cikkek árát, mint ahogy ez a nagy közvéleményben be van állítva. Természetes, hogy én ezeknek a szállítási költségeknek a mértékét is leszállítandónak tartom és kívánom s le
