Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-498

Az országgyűlés képviselőházának 498. ülése 1931 május hó 6-án, szerdán. Kii» ket és az Autóbuszüzemet is kibérelni, hiszen erre mindig akadnak vállalkozók, akik hajlandók volnának ezeket megfelelő haszonnal üzemiben tartani. A jövő kereskedelemnek egészen más irányban kell haladnia és igazán helyes és célszerű volna, ha a Kereskedelmi és Iparkamara a magánkereskedelmet nem olyan módon igyekeznék támogatni, hogy ilyen helytelen irányba vezeti, hanem igyekeznék közös beszerzéssel, közös eladással, bizonyos típusok gyártásával, bizonyos azonos érdekű kereskedőknek egy konszernben való összevonásával a gazdasági érdekeket megvédeni. Di' főképpen a minisztériumnak kellene a mai helyzet megváltoztatására törekednie egységes, helyes gazdasági politikával, a munkabérek felemelésével, mert 30 és 40 filléres kőmíves munkásoktól, akik egy évben 150 vagy 180 napot dolgoznak, nem Lehet elvárni azt, hogy fogyasztóképesek is legyenek. Persze, hogy megcsinálják azt, hogy a ruhájukat egyszer befelé fordítják, máskor kifelé és a kalapjukat minden tavasszal megnézik, hogy jó-e még és ráfogják, hogy^ jó és nem vásárolnak, mert nem tudnak vásárolni. Csak azzal lebet segíteni az állapotokon, csak azzal lehet változtatni ezeken a szomorú ^gazdasági viszonyokon, ha a belső fogyasztást igyekszünk emelni. Természetes, hogy közrejátszik ebben a kérdésben helytelen külpolitikánk is, amely Olaszországhoz kötötte sorsunkat és meg vagyok róla győződve, — most nem politikai vonatkozásban mondom, hanem tisztán a gazdasági kérdés szempontjából bírálva a/, egészet — hogyha mi Csehország felé azt az áldozatot hoztuk volna gazdasági téren, amelyet most a legutóbbi időben hoztunk Olaszország felé, úgy a mi gazdasági érdekeink jobban lettek volna megvédve, (Úgy van! a szélsőbaloldalon:) mert nekünk sokkal több közös gazdasági érdekünk van Cseh-Szlovákiával, mint amennyi van Olaszországgal, mert a régi monarchia szétszakított területeti, hiába, be voltak rendezve arra, hogy a magyar Alf öldnek, a magyar mezőgazdsági terményeknek fogyasztópiacai legyenek és Olaszország saha sem volt e tekintetben vásárlónk, hanem a magyar mezőgazdasági termények mindenkor Csehország, Ausztria és Németország felé gravitálnak. Nekünk arra kell törekednünk, hogy ezeket a. piacokat szerezzük vissza. En ezt a politikát nem látom helyesnek, éppen azért a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsóbololdalon.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Homannay Ti vadar! Homonnay Tivadar: T. Haz! Előttem szólott igen t. képviselőtársam gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozott nagy általánosságban. Nekem, sajnos, a mostani általános vitánál, minthogy azt idő előtt lezárták, nem volt alkalmam ezekkel a kérdésekkel ilyen vonatkozásokban foglalkozni. Jelenleg a kereskedelmi tárca van szőnyegen, méltóztassék megengedni, hogy szorosan ennek a tárgynak keretében maradjak és ennek a tárgynak keretélten is egyetlen kérdéssel foglalkozzam éppen az idő rövidsége miatt, és pedig az Államvasutak kérdésévid. (Helyeslés jobbfelől.) Az igen t. képviselőtársam, akik ehhez a tárcához előttem voltak szívesek hozzászólni, akár a kormány, akár az ellenzék részéről, egyben megállapodtak és pedig abban, hogy a magyar Államvasút és annak vezetősége a mai nehéz gazdasági helyeztben igen nagy nehézségekkel küzd. Ezt maga az igen t. előadó úr is megállapította és ennek okát összesürűsítette abban, hogy kicsiny az áru- és a személyforgalom. Magam is elismerem azt, hogy ezek a nehézségek fennállanak, viszont azonban rá szeretnék mutatni arra, hogy egyrészt ezek mellett a nehézségek mellett is igen elismerésre méltó munkát végeztek, másrészt pedig hogy az ő munkájuknak igenis sokkal hatékonyabb, nagyobb eredményre mutatkoznék a költségvetésben is auffielt formájában abban az esetben, ha az Államvasutaknak nem kellene budgetjiikhen olyan tételeket szerepeltetniük, amelyek tulajdonképpen nem a Máv.-uak, hanem az államnak feldatai közé tartoznak. Hogy ezt bizonyítani tudjam, méltóztassék megengedni, hogy a költségvetésnek előirányzatai szembe állítsam az Államvasutak költségvetésének előirányzatával. Az 1931/82. évi költségvetés soinmázatában a bevételek között az állami közigazgatás 875,751.000 pengőved szerepel, az állami üzemeknél pedig 4S7.142.000 pengő a bevéted, vagyis összesen 1.365,893.000 pengő. Ezekkel a tételekkel szembeállítva az Államvasút bndgetjének bevétidi rovatában szereplő 298,690.000 pengőt, azt látóin, hogy ez az összeg az állami közigazgatási bevételeinek 34%-át, az üzemek bevételének 60%-át, és az állami költségvetés összes bevételének 21'5%-át teszi ki. Vagyis ez azt jelenti, hogy az Államvasutak előirányzata az egész budgetnek körülbelül egyötödét teszi ki. Most már ebből kiindulva megállapíthatjuk azt, hogy az Államvasutak háztartásának költségei az államháztartás budgetjénél igen jelentékeny és igen nagy szerepet játszanak. Arra nézve, hogy mi az oka annak, hogy az Államvasutak budget je nem mutat fel nagyobb eufficitet, voltam bátor előbb rámutatni arra, hogy olyan tételek szerepelnek, amelyeket az állami kiadásoknál kellene els/á molni. Viszont megállapítom és ezt elégtételül kell mondanom, hogy az, amit én évekkel ezelőtt a Képviselőházban nemcsak az Államvasutaknál, hanem a költségvetésben az egyes címeknél, valamint az egjœs üzemeknél is sürgettem. hogy a nyugdíjterheket külön tüntesse ki a kormányzat, megtörtént; már ebben az esztendőben szakított a kormányzat multbani felfogásával és most már a nyugdíjterheket úgy az államvasutaknál, mint a többi üzemnél külön tétel alatt tüntette fel. Ennek következménye azután az volt. hogy a költségvetés mérlegében — értve az államvasutak üzemi költségvetését — 6(5,437.000 pengő felesleget mutat ki az államvasút, de viszont meg kell állapitanom, hogy ezt a felesleget majdnem teljes egészében a nyugdíjterhek fedezésére fordítja 03 millió pengő előirányzatban, De hogy ezt így méltóztatott az Igen t. kereskedelemügyi miniszter urnak igen helyesen kitüntetni, ebből legyen szabad azt a következtetést levonnom, hogy ez az üzleti eredmény elbírálásánál rendkívül fon tos szerepet játszik és pedig azért, mert szerény véleményem szerint a oyugdíjterheknek ilyen módon való kitüntetése az üzemi kiadások terhére elismerése annak, hogy az üzemi kiadá sok terhére ilyen kiadásokat nem lehet rendszeresíteni, mert hiszen az úgynevezett trianoni békediktátum következménye az. hogy ilyen nagy tétellel szerepelnek a nyugdíjternek és a személyi kiadások nemcsak az Államvasutaknál vagy egyéb állami üzemeknél, hanem a költségvetés minden egyes tárcájának keretén belül. Az Államvasutak mérlegébe külön megjelölés nélkül beállítani ezeked a tételeket nem volna szabad, mert hiszen ezeknek a tételeknek