Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-498

Az országgyűlés képviselőházának 4!,8. Oda megy, ahol leginkább szükség volna a termelés megindítására, hanem felhalmozódik és a tőke tartózkodó. Svájcban fizetni kell a pénz megőrzéséért, nálunk pedig ugyanezt a pénzt első belyeu !)—10%-os kamatra adják ki, amivel építkezni nem lehet, a melleit a kartellek magas áruáraikkal megakadályozzák azt, bogy itt valami munkalehetőség legyen. En jól lemerem ezt az egész problémái onnan, hogy példán! a mostan] belekben, amidőn a Társadalombiztosító Intézet megcsillogtatta azt a lehetőséget, bogy esetleg 6—%H%-T& lebet kölesönt kapni, óriási nagy számban vannak jelentkezők, akik mind építeni akarnak, akik mind építeni szándékoznak, ami azt bizonyítja, hogy igenis volna lehetőség arra, hogy meginduljon valami munka az idén, ez azonban azon a 2—3—4% kamatdifferencián múlik, amelyet nem lehet megkeresni, amelyet az emberek nem tudnak megfizetni, mert nincs rá semmi lehetőség. A kormány tehetetlen a. bankokráciávnl szemben, — bogy ezt a kifejezést használjam — tehetetlen azért, mert hiába van benne a törvényben, hogy 8%-iiál magasabb kamatol szedni uzsora, hiába, hozott a Kúria döntvényt, bogy 8%-nál magasabb kamatot nem lehel bekebelezni, változatlanul szedik ezeket a magas kamatokat, amelyek pedig ma már nem indokolhatók azzal, hogy ez a pénz külföldről olyan drágán jön be az országba, hogy e miatt nekik itt a belső kamatot emelniük kell, mert hiszen van már belföldi tőke is; elisme rem ugyan, bogy kevés, de mégis van belföldi tőke, amely után 4%-ot fizetnek a betevőknek, bosszabl) időre lekötött betétek és nagyobb betétek után talán valamivel többet, de semmi esetre sem olyan magas kamatot, amely arányban állana azzal a kamatlábbal, amelyet ők kérnek. • Az ipar a maga szűk látókörűségével Magyarországon arra törekszik, hogy magas vámokkal körülvéve magát, biztosítson itt benn az ipari áruknak magas értéket, és alacsony munkabérekkel termelve olyan pluszjövedelmet biztosítson magának, amellyel lebetővé válik azoknak az igényeknek kielégítése, amelyeket a részvényesek, az igazgatósa gok és egyebek részéről látunk. Ez a leghelytelenebb és legvégzetesebb politika s ha valami alkalmas arra. bogy egy országot tönkretegyen, ez a politika alkalmas arra! Mert egy ország gazdasági élete nem épülhet fel azon, bogy arra számítunk, hogy a belső fogyasztás nekünk nem fontos, hanem ellenkezőleg, minden országnak elsősorban arra kell számítania, hogy belső fogyasztását emelje. Hogyan kívánjuk mi a belső fogyasztási emelni, amikor ma-holnap itt már mindenki fogyasztóképtelen leszi Nemcsak a munkás fogyasztóképtelen, hanem fogyasztóképtelen az úgynevezett középosztály is, fogyasztóképtelen a kereskedő is; talán még a köztisztviselőknek egy bizonyos rétege fogyasztóképes, talán ez az egyetlen fogyasztóképes osztálya — mégegyszer hangsúlyozom azonban, ; bogy az sem egészen — de ez az osztály nem j képes mindazt felvenni, amit az Ipar elő tud állítani. ' \ Éppen ezért en nagyon helyesnek tartom azt a politikát, amelyet Amerikában látunk. Amerikában már régóta belátták azt. bogy esak magas munkabérek mellett, csak magas belső fogyasztás képes az amerikai terményeket felvásárolni. Itt van egy könyv, — sajna- j lom. bogy összesen esak félóra áll rendelkezéülése 1931 május hó 6-án, szerdán. 407 semre ezeknek a kérdéseknek tárgyalására — amely könyvből kitűnik az, hogy a munkabérek tekintetében milyen eltérések vannak, hogy példáid ugyanaz az amerikai cég, amely Európában is különböző munkákat végeztet, hasonló munkákért munkabérben a következőket fizeti: ami Amerikában 5.60 dollár, ugyanaz Angliában 2.35 dollár, -Németországban' 1.46, Franciaországban 1.36 és Belgiumban 1.18 dollár. A nemzetközi Munkaügyi Hivatal kimutatása szerint Berlinben egy ácsmunkás heti bére 4(5.7") aranymárka, Londonban 83 aranymárka, Fil'adelfiában 201.60 aranymárka. IIa nálunk nézzük ezt a munkabért, akkor nálunk ez körülbelül 25 aranymárkának felel meg. figyelembevéve azt, IIOM.V egész éven át dolgozik az illető, pedig nálunk ez a foglalkoztatási lehetőség nincs meg. Ha ilyen nagy különbséget látunk a bérek tekintetében, akkor ellenérvül valószínűleg felemlítik, hogy Amerikában a vásárlóképesség is nagyobb. Erre ugyancsak szakértők és szakemberek megállapítják, hogy a pénznek vásárlóképessége élelmiszerekben ugyanaz, laka-, ban valamivel több, végeredményben tehát a helyzet az, bogy amit Németországban 11)11 márkáért tud^ vásárolni, ugyanazt a mennyiséget 193 márkáért tudja megvásárolni Amerikában, de ugyanakkor a 100 márkás német bérrel szemben négyszerannyi bére, tehát 400 márka bére van Amerikában, ebből tehát marad neki még 200 márkája olyan, amit takarékbetétre és egyéb beszerzésekre tud fordítani. Innen van Amerikának a nagy gazdasága és innen származik az, hogy Amerika még ma is tud más európai államoknak is hitelt nyújtani és iparcikkeivel is el tudja árasztani versenyképes áron Európát is, s egyáltalában nem jön zavarba, ha neki az európai áruval kell számolnia, amelyet; alacsony koldusmunkabérek mellett állítanak elő. Ez a gazdasági politika kell, hogy végeredményben csődöt mondjon. Nálunk is minden bajnak az alapja az alacsony munkabér. Ha nem fogyasztóképes a munkás, akkor nincs belső fogyasztás, ha nem fogyasztóképes a mezőgazdasági lakosság, akkor ugyancsak nincs fogyasztás. Nem abból áll a fogyasztóképesség, hogy van Budapesten 2—300 gazdag ember, aki még tart autót, sofőrt, cselédet és személyzetet, hanem az a fogyasztóképesség, bogy tényleg van egy nagy tömeg, amelynek minden évben szüksége van ruhára, cipőre, van igénye kulturális tekintetben is, könyvre, színházra, mozira, s akkor természetesen nem fognak panaszkodni és sírni. De rá kell mutatnom még egy dologra, amit főképpen a háború óla tapasztalunk Magyarországon és ez a kiskereskedelem nagymérvű elszaporodása. Ha méltóztatnak erre vonatkozólag a statisztikát megnézni, mindenki megállapíthatja, bogy Budapesten ma legalább 2—3-szor annyi mészáros van, mint volt békében. Nem akarok itt számokat mondani, mert erre nincsen időm. (Jánotsy Gábor: Vidéken is így van!) Ugyanez áll a fűszeresek re és egyéb cikkek elárusítóira is. (Ügy VCm! jobbfclöl.) A belső fogyasztás pedig ugyanakkor csökkent, a közterhek, házbér stb. emelkedtek. Mi ennek a természetes következménye? Mindenki meg akar élni abból az üzletből, tehát kénytelen olyan pluszt hozzácsapni a termelési költséghez, ami végeredményben az árunak olyan magas eladási árát eredményezi, hogy bizonyos mértékig ezáltal is vásárlóképtelenné lesz a lakosság. Bizonyos cikkeknél nem ritkaság ma a kőzve-