Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-498

40f> Az országgyűlés képviselőházának U9 l.vrf termelnek és ez kell, hogy romlásra vezessen.' Sajnos, az újabb időkben nemcsak orosz részről látjuk azt, hogy ilyen gazdálkodás folyik, hanem ezt a gazdálkodást meg lehet állapítani más kapitalista államokban is és éppen èz a gazdálkodás a Legfényesebben bizonyítja azl a tervszerűtlenséget, amely ma egész Európában árrá lett. Senki sem tudja, hogy melyik az a helyes gazdasági irány, amelyet tulajdonképpen követni kell. (Jánossy Gábor: Ügy van! Ez Igaz!) Nemcsak Oroszország az, amely a maga dumping árucikkeivel eláraszt más államokat, hanem más országok is megcsinálják ugyanezt. Csak arra kívánok rámutatni, hogy Magyarország is részt vett bizonyos mértékig ebben a harcmodorban, amidőn a sertés, gabona és egyéb gazdasági terményeket nem ritkán feleáron adta el külföldön és emiatt természetesen máshonnan kellett elvonni tökét és ezt a hiányt abból a fedezetből kellett adni, amely rendelkezésre állt, akár vámbevételekből, akár pedig más réven. Xem egyedülálló jelenségekről van tehát szó és amikor az orosz dömpingről beszélünk, akkor tisztában kell Lennünk azzal, hogy ma általában Európában és Amerikában bevett, szokás, hogy minden ipari ág a maga termelési feleslegéi áron alul adja tovább .más országoknak, amit bizonyít az a példa is, hogy a svájci órát Magyarországon olcsóbban lehet megvenni, mint magában Svájcban, (Ügy van! V <Di van! o jobboldalon.) vagy például nálunk olcsóbban lehet megvenni egy francia autót, mini amennyiért Franciaországban meg lehetne vásárolni. A kapitalisztiikus termeléshez hozzátartozik, hogy rendelkezik egy bizonyos termeié-i mennyiséggel, hogy üzemének teljes kapacitását kihasználja és ha ezen felül tud termelni, áz olyan pluszhaszonérték ránézve, amely már nem bír olyan fontossággal s amelyet, ha értékesíteni tud, olyan jövedelemhoz jut. amelyre tulajdonképpen nem is számított. V/A a tervszerűtlen gazdálkodás folyik ma az egész világon, ha azonban itt a miniszter úr arra számít, hogy a tőke a maga erkölcsi felfogásával majd segítségére siet a pusztuló Európánatk, akkor nagyon rossz helyen méltóztatik kopogtatni,anert hiszen a tőke erkölcse nem olyan, hogy az a szenvedő emberiségnek javát kívánná szolgálni, hanem a tőke elm és szállít egyformán, ha kell fegyvert a franciának és ugyanakkor a nemeinek, elmegy és szállít az orosz szovjetnek és ugyanakkor szállít a harmadiknak is. (Űffy ran! Űffy von!) Szállít mindenkinek, mindig attól függ minden, hogy ki mennyi percentet fizet a befektetett tőke után, hol milyen kereseti lehetőség van. Igazi Ügy ran! jobbfvlöl.) Fai még nem láttam olyan kapitalizmust, amely csupa hazafiságból például azt mondaná: én m-m fosztom ki ezt az országol 10—11%-os kamattal és az a bankigazgató, aki a miniszter urat beszéde után üdvözölte, nagyon stílszerű lett volna, ha. amikor arról beszélt, hogy erősíteni kel] a polgárságot, azt mondotta volna: én pedig a polgári gondolatot azzal kívánom erősíteni, hogy a jövőben a polgári osztályhoz tartozó honfitársaimat nem fogom kifosztani azzal, hogy a betét után 4% kamatot fizetek, annak pedig, aki tőlem pénzt, kér, 10—11%-ra adom tovább azt a pénzt; én a polgári gondolatot azzal kívánom erősíteni, hogy megelégszem az Y% o> vágy másfél százalékos közbeeső kamattal, amivel békeidőben is megelégedtem.,Az az egypár bankigazgató és egyéb kapacitás, aki itt Magyarországon lefölözi az egész gazdasági életnek minden terményét, az a 2—300 ember S. ülése 1931 május hó 6-án, szerdán. megelégedhetnék azzal a polgári jövedelemmel, amilyen polgári jövedelem neki a békeidőben rendelkezésére állt és nem kellene igyekeznie egy olyan plusz-jövedelemre tenni iszert, amely hasonló az amerikai multimilliomosok jövedelméhez, ahhoz a termeléshez és fogyasztáshoz viszonyítva, amely ott van. {frázisokat teliát kapunk, bizonyos nagy pdhárköazöntők felhangjának ilyenkor, az élet azotniban gyakorlatilag mindig mást csinál. Ugyanez a kapitalizmus, amely szónokol a sajtóban az orosz szovjet (dien, szinte töri magát abban, hogy mennyit tud szállítani az orosz szovjetnek. Ford elment és berendezett ott egy aaitomobilgyárat A német, nagyiparosok éppen most a napokban kötöttek le egy nagyarálniyú szállítási szerződést, amely háromszáz és egynehány millióról szól. A mi olasz szövetségesünk is .szívesebben vásárolja (lénuában az orosz gabonát, mint ahogyan a múlt évben vásárolta volna tőlünk a magyar gabonái és úgy tudom, hogy a miniszter urnak csak nagy áldozatok árán sikerült elhelyeznie bizonyos mennyiségű magyar gabonát olyan áron. amely alacsonyabb az oroszok által felajánlott gabona áránál. Ill a hűség neün sokat számít, nem sokat számít a kapitalista erkölcs sem. Ezek az urak keresni akarnak, tekintet nélkül arra, hogy államokról van-e szó, tekintet nélkül arra, hogy a magáinkapitalizmusról van-e szó. Az a kérdés tehát, hogy helyes volt-e az az elzárkózási politika, amely ma folyik — a gazdasági politikáról szólva. Én ugyanis nem a szovjet politikájáról beszélek. Kbben a tekintetben mi már számtalanszor megmondottuk álláspontunkat, amely édesen szembenáll vele. Itt eg*y .150 milliós népről van szó, amely területben és gazdasági berendezésben ha talmas területei foulai le, tatán nagyobbat, mint egész Európa, tehát az a kérdés, helyesen cselekszik-e Magyarország, amidőn egy ilyen elzárkózottság! politika álláspontjára •helyezkedik, amikor az összes kapitalista államok — beleértve Amerikát is — Igyekeznek üzleti összeköttetésbe lépni a, szovjettel és a. maguk ipari termékeinek ott elhelyező piacot találni. Ali, Magyarország, nem fogjuk megoldani ezt a problémát. Magyarország gazdaságilag ebben a kérdésben olyan kis tényező, hogy abszolúte uetm befolyásolja nem dönti el azt, hogy gazdasági téren mi történjék ebben a vonatkozásban. Valószínűié«' egészen más tényezők fogják eldönteni ezt a nagy problémát, amely most az osztrák-német vámszerződéssel újabb, aktualitásra tett szert, amelynek megoldására most Genfben igyekeznek valami egységes álláspontot elfoglalni az európai államok keretében, nii'goldják-e, vagy pedig nem. Ezekben a súlyos. Válságos időkben Játjuk azt, hogy a pénz a legerköl'stolenebb politikát folytatja, ami elképzelhető. Nagyon örülök annak, hogy egy polgári lap szerkesztője ismételten vezéreikkei írt lapjában arról, hogyha azt, amire a köznek szüksége van, az illető nem akarja rendelkezésére bocsátani, akkor el kell rekvirálni. A háborúban rekvirálták a gabonái, amikor a gazdák nem akarták odaadni, amikor nem jelentkezet elég ember ;iz ipari üzemekben s segédmunkásoknak éa egyebeiknek, akkor katonai szolgalat alá helyezték őket, kénysaerítették őket arra, hogy Ilyen szolgálatol teljesítsenek. Kiismerem, hogy sokkal nehezebb probléma a pénznek valamiképpen való mozgósítása, de ez azt bizonyítja, hogy a pénz_ ma tulajdonképpen nem a termelést szolgálja, a tőke nem