Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-498

Az országgyűlés képviselőházának U98. ülése 1931 május hó 6-án, szerdán. lo.j Hol üzem, hol nem. Mikor adnia kell valamit, akkor ráfogják hogy üzom, amikor pedig teljesítenie kell valamit, akkor kisütik, hogy nem üzem. Ha tényleg üzem, akkor tessék függetleníteni, majd a Máv. megtalálja a módját, hogy magát racionalizálja és ezeket a panaszok.il saját hatáskörében megoldja. A Máv.-val kapcsolatban a miniszter úr figyelmét csak egy mondatban hívom fel a tört tarifák kérdésére, amely már több ankét tárgyát képezte. A tört tarifák a szállítást drágítják meg. Ügy tudom, hogy illetékes helyen, magánál a Máv.-nál is belátják a kérdés tarthatatlanságát. Csak alátámasztani kívánom azon mozgalmat, amely a kérdés megoldását sürgeti. Még röviden rá kívánok mutatni a postai tarifák emelésének elhibázottságára. A posta azt gondolta, hogy nagy bevételhez jut, ha a tarifát emeli. Azt hiszem, a csalódás alaposan megtanította a postát arra, hogy teljesen elhibázott volt a postatarifák emelése. Nem tréfa, szomorú valóság, hogy ma már nem veszik igénybe a telefont, hanem szolgálati küldöncökkel küldik el egymásnak a híreket, mert olcsóbb. Magam tapasztalom a postatakarékpénztárral kapcsolatban, hogy olcsóbb ma bankkal dolgozni, mint a postatakarékkal. Azután itt van a csomagszállítás kérdése is. Hiszen a posta, meg a Máv. is tönkremegy, ha ezt a politikát folytatja, mert az autóbuszok, teherautók elveszik tőlük a kenyeret. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Majd változtatok azon!) Köszönettel veszem a miniszter urnak, hogy ezt méltóztatott közbeszólni, mert remélem, hogy akkor ezek a panaszok maguktól megszűnnek és a postának a forgalma megint emelkedik, és majd [gy találja nie«- a számítását, hogy kis haszon — n«gy forgalom. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Az antobusz sem fogja olcsón szállítani!) Erre azt mondom, hogyha a Máv.-ban és a postában egy kissé több kereskedelmi écesz lett volna, az autóbuszt maga csinálta volna meg

% (Bud János kereskedelemügyi miniszter; Egészen igaz, amit a képviselő úr mond! Hátha ezt akarjuk!) Csakhogy esetleg elkéstünk már egy lóhosszal, mert ma már mindenütt futnak az antobnszok. Külföldön látjuk, az Államvasutak, a posta autóbuszait, nagyszerű vezetéssel, kitűnő kotesik futnak, amit nálunk vidéken, a privát vállalkozók rossz kocsijaira a legjobb akarattal sem lehetne ráfogni. T. Képviselőház! Meskó Zoltán t. képviselőtársam nagyon szép szavakkal aposztrofálta, a magyar társadalmat, hogy pártolja a hazai ipart. é.s általában .1 hazai gazdaságot. Sajnos, ezen a téren keserű szemrehányásokkal lehetne illetni á magyar társadalmat, különösen a városi publikumot. Nem régen egy német folyóiratban olvastam hasonló panaszt. Az volt a címe: Versündige dich nicht gegen das Brol deiner Heimat. Németországban ugyanazon panaszkodnak, hogy mérföldekre elrontja a levegőt a tönkrement aLrrárterniék és mellette mégis mindenféle eyotikns államok termékeivel vannak tele a, kirakatok. Nálunk ugyanez a helyzet. A mi agrárcikkeink számára nines felvevő publikum, viszont a kirakatok tele vannak olyan államok termékeivel, amelyeik a háborúban ellenünk voltak. Nalgyon jól jegyzik meg. hogy a háborúban boldogok voltunk, ha felszedhet tűk a tócsákból a rothadt kenyeret, amelyet az ellenség eldobott es ma nem elég jó a hazai rozs. Nálunk ugyanilyen a helyzet. Ma nem kell a magyar liszt és a magyar rozs, állandóan tele vannak panasszal a. 1 láziasszonyok és mások a magyar búza és a magyar liszt ellen. Azt is látjuk, hogy boldognak érzi magát az, aki egy Bnta-eipőt tud becsempészni a határon Magyarországba. Már pedig ha mi nem a hazai ipart támogatjuk és nem azt fogyasztjuk, amit itt terem a föld, és az Ipar, ezzel a magyar munkás szájából vesszük ki a kenyeret. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Ezt a kérdést persze maga a kormány nem tudja megoldani, ez társadalmi kérdés, ez a kérdés a nemzeti öntudatnak és a nemzeti szolidaritásnak is kérdése. Épen ma, amikor a mezőgazdasági osztály legszerencsétlenebb osztálya ennek az országnak, akkor volna kötelessége minden embernek, hogy ne fusson exotikns termékek után, és például ne az olasz friss fözléket hozza asztalára, hanem várja meg, amíg a magyar föld megtermi gyümölcseit, azokat fogyassza és ezzel adjon kenyeret a magyar mezőgazdaságnak és egyúttal mutassa meg szolidaritását szenvedő gazdatest vérei Iránt. Én éppen az ellenkezőiét vallom annak, amit előttem szólott t. képviselőtársán] az ellenzéki oldalról mondott. Kn igenis megtalá lom ebben a költségvetésben azokat a tételeket, amelyekkel a kormány az ipar és kereskedelem jogos érdekeit védeni akarja, az állami üzemeknek, úgy a postának, mint a Máv.-nak teljesítménye előtt pedig elismeréssel hajlok meg és éppen ezért a költségvetést általánosságban a. részletes vita alapjául elfoendom. (Helyeslés és taps a jobboldalon. A szónokot főbbe» üdvözlik,) Elnök: Az ülést Hl percre felfüggesztem. (Sziinei után.) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Elnök: Az* ülést megnyitom. Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Képviselőház! A delelőtt folyamán ismételten szó esett az állami üzemekről és közüzemekről. En ezekkel a felszólalasokkal kapcsolatosan ismét csak arra a be szedre kívánok hivatkozni, amelyet a kartellvita alkalmával tartottam és újból hangsúlyozom, hogy a kartellekkel szemben nem törvén v nyel, hanem gyakorlati intézkedésekkel kél] védekezni, gyakorlati Intézkedés pedig csak az lehet, hogyha a kartellekkel szemben olyan közérdekű üzemeket létesítünk, amelyek a kartellek étvágyát kicsit lenyirbálják és így a Fogyasztóknak közvetlenül szövetkezetek Útján juttatjuk mindazt az árut. amire szükségük van. (Ügy van! Ügy van!) Nincs itt semmi szükség arra, hogy a kartellekkel szemben valamelyes különleges törvényeket létesítsünk, ez az egészséges üzleti politika kell, hogy megnyilvánuljon mindenütt és ezzel lehet a kartellekkel szemben olyan ha ti hatófl akciót csinálni, amely lehetővé teszi azt, hogy a fogyasztók ne szolgáltattassanak ki az egyes iparig konszerneknek. En különben a közüzemi kérdésekkel még részletesebben kívánok foglalkozni, de mielőtt erre rátérnék, legyen szabad egypár szóval foglalkoznom a kereskedelemügyi miniszter urnak éppen a tegnapi napon, ha jól tudom a Belvárosi Polgári Körben tartott egyik beszédével« amelyben többek között ezt mondotta (olvassa): «Úgyszólván ellenérték nélkül szolgáltatják ki egyes államok, így például az oroszok azt az árucikket, ame57*