Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-498
404 Az országgyűlés képviselőházának 498. ülése 1931 május hó 6-án, szerdán. miért drága nálunk a szőrmekalap. Valamikor volt egy magyar szőrmekalapgyár, amelynek védelmére elég magas vámtétel terheli a szőrmekalapot.. A szőrmekalapgyár tudtommal két éve megbukott, beszüntette üzemét, de azért a magas vámtétel még mindig ímegvan. Nekünk annak ellenére, hogy már nincs értelme itt a vámvédelemnek, ezt a magas vámot is meg kell fizetnünk, noha a kalapot itt Magyarországon már csak adjusztálják. Kérem a miniszter urat az ilyen dolgok megszüntetésére. Ezzel a kérdéssel lehetetlenst '.o- ,>o V félórás beszéd kapcsán teljes terjedelmében foglalkozni, mert hiszen a vámtarifa, maga egy egész kötet. Nem mehetek keresztül annak minden tételén. En csak ezt az egy-két kirívó esetet hoztam ide a miniszter úrnak és ez az, amit éppen bizonyos agrároldalról elleniiiik kihasználnak. Ezeket a kérdéseket az ország és a magyar ipar sérelme nélkül meg lehet oldani, ki lehet venni a dolog méregfogát és köziiiiegnyugvásra lehet megoldani ezeket a kérdéseket. Az agrárolló kártevését, melyre ia miniszter úr tegnapi beszédében hivatkozott, az ilyen vámrevíziós intézkedésekkel lehet meggátolni. Valaki előhozta itt a kartellkérdést is. Nagyon jellemző amit a nagyipar két előkelő reprezentásának szájából hallottam: Mi szép lassan tönkremegyünk és mégis nekünk kell lenyelnünk a kartelitörvényt, mindezt, Vida és egy-két kollégája miatt. Minden összeomlik itt Magyarországon, csak Vida szén- és cementárai maradnak« és állnak sziklafalakként A miniszter úr beszédében a kapitalizmusról is tarlód előadást. A kapitalizmusnak is vannak szociális kötelezettségei és ha e szociális kötelezettségeinek nem tesz eleget és nem látja be, hogy elvégre neki is engednie kell az ő kalkulációjából és hasznából, akkor ezek ia 'sziklafalak is össze fognak omlani, de az a veszedelem, hogy akkor e sziklafalak romjai alá temetőd ik maga a gazdasági élet is. Egy-két szót szerelnék szólni a munkanélküliségről, mert ez a kérdés is idetartozik. Már a népjóléti tárcával kapcsolatiban kitértem erre a kérdésre, csak a miniszter úrnak, mint kereskedelmi miniszternek a figyelmét is fel kívánom hívni erre a kérdésre. Németországban ma már ott tartanak a közgazdászok, hogy kiszámították, hogyha a munkanélküliség kérdését valahogy meg iakarjak oldani, akkor a munkabérek tangúlása nélkül napi hatórás munkanapot kell innugurálniok. Mi még a nyolcórás munkanapnál sem tartunk. Ha komolyan hozzá akarunk fogni a munkanélküliség kérdésének megoldásához, akkor ipari vonatkozásban a nyolcórás munkanappá] kell foglalkoznunk. Itt vannak lllyefalvy statisztikájának megdöbbentő adatai a női munka táltengéséről. A háború óta a női alkalmazottak száma az iparban és a kereskedelemben több, mint kétszeresére emelkedett az azelőtti számnak. Ha beszólunk a munkanélküliség elleni küzdelemről,^ de ezeket a kiáltó jelenségeket nem vesszük észre és ha itt sem teszünk semmit, ahol tehetnénk valamit, akkor csak beszélünk, de keveset cselekszünk. \ vasárnapi munkaszünet re vonatkozólag határozat kötelezi a kormányt arra, hogy a vaBárnapi (munkaszünetet illetőleg jöjjön a Ház elé javaslattal. Sajnos, két éve van már meg ez a határozat, de a vasárnapi munkaszünet megszigorítása érdekében eddig még semmiféle javaslatot sem láttunk. Egy-két szót a Máv.-ról is, t. Ráz. Én a miniszter urnak át fogom adni a Vasutasok Országos Gazdasági Egyesülete kérésének pontjait; azt hiszem, egyik képviselőtársam itt a vitában már érintette is ezeket. A Máv.-nál azt tapasztalom, hogy amikor keresztülvitték a racionalizálást, illetőleg amikor megcsinálták a B-listát, akkor a központi igazgatást ugyanolyan százalékban apasztották, mint a forgalmi személyzetet. Most azt látom, hogy a forgalmi személyzet, amely az egész munkának legnagyobb terhét viseli, túl van terhelve. Még a békéből van öjgy Igazgatósági határozat, amely tiltja, hogyha egy kalauznak négyszáz munkaórája van, abból a tengely-óra háromszáznál több ne legyen. Ma a legtöbb kalauz, különösen a nyári idényben, töbh ten gel y órát végez, mint amennyit megenged az igazgatósági határozat értelmében a Máv. ügyrendje. A Máv.-nak nagy szerencséje, hogy olyan kipróbált személyzete van, amely id éggel bírja ezt a miunkát, és szerencséje a Máv.-nak, hogy a világ összes vasútai között az ő szerencsétlenségi ós baleseti statisztikája a legkedvezőbb. Egy angol ember mondta egyszer nekem, hogy a legjobb benyomást tette rá az országban az, hogy amikor a vonat Hegyeshalomra beérkezett, a rendőröktől kezdve minden hatósági személy tisztelgett a vonatnak. Azt mondta, milyen szép dolog ez. Meg is érdemli, t. Ház, az a vasutasszemélyzet, hogy itt a Házban, az ország színe előtt is kalapot emeljünk az ő munkája és teljesítménye előtt. A tisztelet és szeretet azonban tettekben kell, hogy megnyilvánuljon, éppen ezért ezzel kapcsolatban arra kérem a miniszter urat, hogy azokat a panaszokat, amelyeket a vasutasok mái- esztendők óta előadatnak itt általunk és amelyeknek orvoslásai;) miniszteri ígéret van, — Kállay állaimtitkár úr a mnlt költségvetés tárgyalása alkalmával megígérte, hogy ezeknek a panaszoknak orvoslása erdekében a lépések meg fognak történni és ii m fognak elmaradni — végre orvosolják. Itt van a vasúti nyugbéresek ügye is. Míg ez el nem Intéztetik végleg. legalább ideiglenesen intéztessék el úgy, hogy a teljes időt kiszolgált vasúti munkás legalább 150 pengő havi nyugbért kapjon, a betanított munkások és a nem ipari munkások nyugbére pedig ehhez a 150 pengős maximumhoz igazodjék. A vasutak üzemeiben szüntet tessék .meg az a munkaidő-redukció és a pályafenntartásnál dívó az az állapot, hogy az állandó munkások a hitelcsökkentés miatt hónapokon át csak néhány napig dolgoztatnak, így keresetüktől megfosztva vannak, kitéve minden nélkülözésnek. Ez az állapot azért olyan sérelmes, mert a vasúti munkás nem tud elmenni máshova napszámba, .mert lesnie kell, hogy mikor hívják be munkára. Az állami munkások részére a lakbér- és a családi pótlék rendszeresíttessék és nézetem szerint az sem tolható ki a végletekig, hogy a munkások jogviszonya és bére rendeztet tessék. A nyugdíjasok dolgát egy képviselőtársam már előhozta. A magam részéről csatlakozom ahhoz, hogy a hatféle kategorizálása a nyugdíjasoknak, amely annyi bántó anyagot tartalmaz magában, egyszersmindenkorra megszüntetések. A segédtisztek fizetésénél véghezvitt igazságtalan átértékelés szüntetiessék meg. A segédtisztek fizetése pedig olyan mértékben való rizálíassék. mint a tisztviselők A. csoportjának fizetése. Azután itt van a tisztviselői státus kérdése, amely a Máv. tisztviselőinek egyik legnagyobb sérelme. Tudom, hogy az ország helyzete ne héz és a Máv. is két malomkő közt őrlődik.
