Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-498
390 Az országgyűlés képviselőházának 498. ülése 1931 május hó 6-án, szerdán. déshez, az Alföld öntözésének problémájához olyan felkészültséggel és rutinnal, ami a mérnöki kongresszus minden tagjából a legnagyobb elismerést váltotta ki. (Éljenzés.) T. Ház! En azt hiszem, nem mulhatik el ennek a kongresszusnak utórezégése a nélkül, hogy innét ne kérjem a mélyen t. kereskedelmi miniszter urat arra, hogy azt az anyagot, amelyet a mérnöki kongresszus hordott össze, azoka1 az elhangzott értékes felszólalásokat, beadott indítványokat és javaslatokat vegye mint a műszaki igazgatás ezidőszerinti feje a kezébe, referáltasson magának erről, tartson egy igazgatási értekezletet az egybehordott anyag megtárgyalására s meg fogja látni a t. miniszter úr, hogy egy csomó olyan értékes anyaghoz jut, amely a műszaki igazgatásra vonatkozó reform terén és az ország közgazdasági reformja terén eredménnyel felhasználható. A mérnöki társadalom megszokta azt, hogy elismeréssel mindig bőségesen találkozik. Szóbelileg az elismerés mindig kijut nálunk, hisz nincsen olyan szónok, — itt a Képviselőházban sincs — aki a mai technikai haladás fejlődése felett a mérnöktársadalommal szemben elismerését ki ne fejezné, de amikor ennek az elismerésnek gyakorlati aprópénzre váltásáról van szó, akkor azután rendszerint adósok maradunk, így tehát a mérnökkongresszussal kapcsolatban arra kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, méltóztassék a magyar műszaki Igazgatás reformjáról is gondoskodni és a magyar műszaki igazgatás reformjával kapcsolatban a műszaki diploma érvényesülésének nagyobb teret adni, mert ez az ország közgazdaságinak fellendítésére alkalmas és méltóztassék azt a témát, amelyet én voltam bátor a mérnökkongresszuson tárgyalni, a minősítési törvény reformját abba az irányba terelni, hogy e helyett az 50 éves már elavult minősítési törvény helyett minél előbb új, modern és a technika mai állásának megfelelő minősítési törvény alkottassék meg és végre 'ebben a műszaki diploma megkapja azt a helyet és teret, amely hely és tér a megváltozott közgazdasági viszonyok folytán ezt a diplomát most már megilleti. Azt hiszem, nem kari érdeket képviselek itten, hanem közérdeket, mert méltóztassék meggyőződve lenni, hogy az ország műszaki haladásának egyik gátlója és egyik kerékkötője az, 'hogy a műszaki minősítés nem kapja meg Magyarországon azt a teret, amely tér őt megilleti, megilleti az állami igazgatásban és a törvényhatósági igazgatásban is. (Jánossy Gábor: A főváros is leszavazta a műszaki polgármesteri állást. — Tabódy Tibor: Még nem tudjuk, ma délután lesz szó róla. — Jánossy Gábor: Reméljük a legjobbat.) A kereskedelemügyi miniszter úr legjobb munkatársai között a mérnöki kar kiválóságait tiszteljük és így abban a helyzetben van, hogy minisztériuma legtöbb osztálya élén műszaki minősítésű szakember van. Mi azt kérjük, hogy ezt fejleszteni és kiterjeszteni méltóztas sék és meg méltóztatnak látni, hogy sokkal gyorsabban, egyszerűbben és racionálisabban fog a műszaki igazgatás eredményeket produkálni, ha ezen a téren jelentős haladás történik. lEn ezen intézményes elismerések mellett még egy társadalmi elismerést kérek ugyancsak a mérnökkongresszus tárgyalásaival kapcsolatban a miniszter úrtól. A mérnököknek szolgálati viszonyuk szerint bizonyos címzések szoktak kijárni: mérnök, főmérnök, műszaki tanácsos és műszaki r főtanácsos címek, az országos igazgatásnál éppen úgy, mint a városi és megyei igazgatásnál. Ebből a címjelzésből azonban néhány ága a műszaki karnak kimaradt. Kimaradt az egész államvasuti mérnöki kar, amelynél a mérnök és főmérnök után olyan címeket kapnak a mérnökök, amelyek nem felelnek meg műszaki jellegüknek, felügyelő és főfelügyelő címeket kapnak és ebben nincsen kifejezve az, hogy ők mint mérnökök szolgálnak a vasútnál és nincsen kifejezve az, hogy nekik műszaki diplomájuk van. Olyan címet kapnak, amelyet érettségi bizonyítvánnyal is el lőhet érni ugyanannál a szaknál. Az államvasuti mérnököknek az a kérelmük, méltóztassék a mérnöki felsőbb címeket rájuk nézve is elrendelni, hogy a felügyelői és főfelügyelői cím helyett ők is műszaki tanácsosi és főtanácsosi címet kapjanak. Ugyancsak ez a kérelmük az iparoktatás tanárainak is. Az ipariskolai tanárokról az ország 99%-a nem tudja, hogy műegyetemi diplomával, tehát a legmagasabb műszaki kvalifikációval bíró egyének, akik «okszor az ország műszaki életében, a műszaki irodalom terén is korszakalkotó dolgokat^ produkáltak és akiknek tiszteletreméltó karát nem lehet alárendeltebb helyzetbe hozni a többi műszaki igazgatási ágakkal szemben azzal, hogy nekik ezt a címet nem adják meg. {Esztergályos János: Munkát adjanak! Kenyeret a mérnöki karnak! Lemondanak a címről is!) Tudom, hogy a mai világban anyagi elismerést kérni képtelenség. Amikor a költségvetést évrőlévre 5%-kai redukáljuk, akkor nekem_ azt kérnem, hogy ezeknek anyagi helyzetét javítsa a miniszter úr, felesleges kérés, mert ha lehetne, úgyis javítaná. Minthogy azonban tudom, hogy nem lehet, lehetetlent tehát nem kérek. (Homonnay Tivadar: Korrekt álláspont!) Ellenben, hogy valaki olyan társadalmi pozíciót kapjon, ami az országnak pénzébe nem kerül, a költségvetést egy fillérrel sem terheli meg és amely mint sérelem áll egyes karok lelkületében, hogy a miniszter úr ezt éliminai ja, azt még a mai helyzetben is lehet kérni. Éppen ezért én ezúttal nem anyagig elismerést, hanem csak erkölcsi elismerést kérek 5> amely ezeket az embereket a társadalomban jelentősebb, illetve elismertebb pozícióba emeli. A 10. címnek, az ipari szakoktatás tételének azt a kényszerredukcióját, amelyet a pénzügyminiszteri Procrustes-ágy követelt meg, hogy tudniillik az 5Ä-08 redukciót itt is végre kellett hajtani, a magam részéről nem tudom helyeselni és nem tudom elfogadni. Beszélünk iparfejlesztésről, beszélünk tanult és művelt iparosokról, beszélünk arról, hogy az ipart nemcsak gépesítéssel kell fejleszteni, hanem az ipari képesítést is emelni kell és ugyanakkor az ipari képesítés terén, az ipari oktatás terén határozott visszaesés mutatkozik. A költségvetési füzetek tételei azt mondják, hogy míg két egyetemünk van, addig összesen 14 iparoktatási intézetünk van 9 városban. Míg 334 nyilvános rendes egyetemi tanárunk van, addig csak 7. r ) az iparoktatási tanáraink száma. Amíg 959 főnyi oktatószemélyzet van egyetemeinken, — beleértve az adjunktusokat és az asszistensekel is — addig az iparoktatásnál, beleértve a művezetőket is, mindössze 194 egyén áll szolgálatban, mint oktatószemélyzet. Ez így lévén, azt kell mondanunk, hogy ez fordított kultúrpolitika, mert míg az egyetemi végzettség a legmagasabb kvalifikáció, amit adhatunk, ami
