Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-498

Az országgyűlés képviselőházának 498. rendszerint egy bizonyos kötelezettséggel jár, legalább egy látszólagos kötelezettséggel az állammal szemben, amely tudniillik abban van, hogy az az egyetemi diplomát nyert fiatalember természetszerűleg megkövetelheti, hogy neki hivatali elhelyezkedési lehetősége is legyen, evvel szemben az iparoktatásnál bármilyen magas ipari kvalifikáció nem álláskérést jelent, hanem tisztán csak egy kultúrnívó emelését. Ennek következtében nekünk nem oda kellene törekednünk, hogy állandóan az egyetemeket fejlesszük, — hiszen a most tárgyalás alatt lévő költségvetés is fejleszti az egyetemeket — hanem e helyett inkább az iparoktatási intézeteket fejlesszük megfelelő nívóra. Míg a Trianon által elcsatolt részekről visszatelepítettük mai területünkre minden egyetemünket és minden főiskolánkat, addig a Trianon által elcsatolt 19 iparoktatási intézetből egyetlenegyet sem telepítettünk át erre a csonka területre, úgyhogy az iparoktatás lecsonkulva áll itt és költségvetésében állandóan csökkenő erőkkel elsenyvedőben van nálunk. Ha a felsőiskolába fel akarunk valakit vétetni, ahhoz nálunk súlyos protekcióra van szükség. A miniszter úr legjobban tudja, hányan fordulnak hozzá azért, hogy a felsőipariskolába valakit fel lehessen vétetni, holott nekünk arra kellene törekednünk, hogyha valaki ipari kiképzést akar magának szerezni, azt miden akadály nélkül megtehesse. (Ügy van! Ügy van!) Az iparoktatásnál nincs numerus clausus, nincsen olyan r törvény, amely megszabná a felvehetők számát és ennek ellenére egy sokkal élesebb numerus clausus van ott, mert nincsen elég iparoktatási intézetünk és a meglévőknek nincsen elég férőhelyük. Ha megnézem itt a költségvetésben azt, hogy mi van az indokolásban az iparoktatásról, azt kell mondanom, hogy nem méltó a Képviselőházhoz az a játék, amelyet az indokolás erre vonatkozólag felölel. Az indokolás tudniillik felsorol itt egy lázas tevékenységet, amelyet azonban ha megvizsgálunk, akkor kiderül, hogy az nulla, illetőleg egyhelyben járás. Azt mondja az indokolás szerint a miniszter úr (olvassa): Az 1930/31. tanévben megnyitottam .a miskolci fa- és fémipari szakiskolán az építőipari téli tanfolyam III. és IV. évfolyamát; a szolnoki fa- és fémipari szakiskolán iaz építőipari téli tanfolyam II. és III. évfolyamát; a debreceni fa- és fémipari szakiskolán az építőipari téli tanfolyam II. évfolyamát, a pécsi fa- és fémipari szakiskola faipari szakosztályának II. évfolyamát és az építőipari téli tanfolyam I. évfolyamát; a nagykanizsai fémipari szakiskolán az építőipari téli tanfolyam I. évfolyamát.» A következő év programmjául ki van tűzve: «az 1931/32. költségvetési évben megnyitandó lesz a miskolci fa- és fémipari szakiskolán az építőipari téli tanfolyam IV. és újból az I. évfolyama; a szolnoki fa- és fémipari szakiskolán az építőipari téli tanfolyam III. és IV. évfolyama, a debreceni fa- és fémipari szakiskolán az építőipari téli tanfolyam III. évfolyama; a pécsi fa- és fémipari szakiskola faipari szakosztályának III. évfolyama és ugyanott, valamint a nagykanizsai fémipari szakiskolán az építőipari téli tanfolyam II. évfolyama; a győri faés fémipari szakiskolán az építőipari téli tanfolyam I. évfolyama.» Mi ez lényegileg? Lényegileg ezek az építőipari téli tanfolyamok igen helyes tanfolyamok, amelyeket építőiparosok számára rendszeresítenek télen öt hónapi tartammal. Ez az öthónapos kurzus ezekben az intézetekben minülése 1931 május hó 6-án, szerdán. 391 den évben más-anás évfolyamot tartalmaz, tehát akik ma Újpesten, vagy nem tudom, Szolnokon a legutóbbi esztendőben III. évesek voltak, a jövő évben IV. évesek lesznek. Ez az indokolás azonban úgy tünteti fel a dolgot, mintha a múlt esztendőben valami 11 új ipariskola létesült volna és, a következő esztendőben a miniszter úr ismét 11 újabb másikat akarna létesíteni, holott ezek ugyanazoknak a tanfolyamoknak variálása, illetve évről-évre egy osztállyal előbbre juttatása így ezeknek a felsorolása itt, ebben >a költségvetési indokolásban teljesen megtévesztő hatással van. Én nagyon szeretem azt, ha az építőipar iszámára téli tanfolyamokat méltóztatik rendezni, hogy az építőiparban nyáron át foglalkoztatott munkásságot télen át elméleti kiképzésben részesítsük annál is inkább, mert az utóbbi időben Nyugat-Magyarországon nagyon intenzív a iburgenlandi építőiparosok bevándorlása, akiket nagyobb szakképzettségük miatt szívesen alkalmaznak nálunk. Az építőipari szakképzettség előmozdítását a magam részéről helyesnek tartom, de ugyanakkor kérnék védelmet a küllőidről beözönlő építőiparosokkal iszemben. Nem tartom azonban ezzel kimerítettnek az iparoktatási tevékenységet, nem tartom ezzel az egyetlenegy típusával az iparoktatásnak <azt a szükségletét kielégítve, amely az iparoktatás terén ma felmerül. Hiszen csak hivatkozom Tabódy igen t. képviselőtársam előbb elhangzott beszédére, amelyben két modern új és nagy munkaalkalmakat nyújtó ágazatnak a fontosságára hívta fel a miniszter úr figyelmét, a rádióéra és a repülőgépére, amit én inkább úgy fogalmaznék meg a magam részéről, hogy ez a villamossági ipar és a motoripar kérdése. A villamossági ipar és a motoripar problémái ma minden faluban jelentkeznek; világos dolog tehát, hogy mindenkit érdekelnek a villamossági ipar továbbhaladásánál létesülhető munkalehetőségek és a motoripar .rendkívüli kifejlettségénél előfordulható haladási lehetőség és ipari munkalehetőség. Ezzel szemben azt látjuk, hogy erre az egész ágazatra^ tehát az elektromosiparra és a motoriparra egyetlen iskolája van az egész országnak. Itt van Budapesten az úgynevezett Mechanikai és Elektromosipari Szakiskola, amely szintén összezsúfolva egy kis épületbe, nem tud fejlődni. Ennek fejlesztésére a már évekkel ezelőtt kidolgozott tervek készenállanak, de fejlesztése még sem történhetik kellőképpen. Nem tudunk rádiókészülékek gyártásának problémájával szakszerűen foglalkozni, és nem tudjuk erre ránevelni a fiatalságot, nem tudunk a motorerő kihasználására szakembereket nevelni, mert hiányzik rá minden lehetőség, minden fejlődési képesség. Nekünk tehát elsőrendű kötelességünk elsősorban ezt a budapesti elektromosipari és mechanikai ipariskolát a lehetőség szerint kitágítani, kibővíteni, modern alapokra fektetni és ezzel új iparágak teremtésének lehetőségét és új ipari szakképzettségnek a gyermekeken át az országba való bevezetését előmozdítani, de feltétlenül szükséges volna mindenütt, ahol az lehetséges, ilyen vidéki tanfolyamok nyitásával és különösen vidéki téli tanfolyamok nyitásával is, mechanikai., tehát motoripari és elektromosipari tanfolyamok tartásával minden egyes olyan vidéki városban, ahol egyébként van már ipariskola, Miskolcon, Győrött, Szegeden stb. tanfolyamokat .nyitni, hogy ne csak építőipari téli tanfolyamok szervezésében és osztályonként való váltogatásában merüljön ki ma az iparoktatási látszólagos tevékeny-