Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-498

380 Az országgyűlés képviselőházának 498. ülése 1931 május hó 6-án, szerdán. dezése. Nálunk, Dunántúl, ahol apró falvak vannak, ahol a kisgazda nagyobbrészt tehénfogatokkal dolgozik, és tehénállományának azt a részét, amelyet fuvarozásra rendszeresen nem használ, nagy dologidőben koronként kisegítésképpen szintén befogni kénytelen, az adókivető hatóságok ezekre a tehenekre is kivetik a közmunkaváltságot, (Förster Elek: De még mennyire!) aminek következtében a közmunkaváltság ezzel abnormálisan nagy, igazságtalan és antiszociális teherré válik. (Förster Elek: Egyáltalában igazságtalan.) Épen azért ennek legsürgősebb orvoslását javasolnám, mert manapság a kisgazdatársadalom ennek a tehernek az egyenlőtlenségét és helytelen elosztottságát nemcsak érzi, hanem joggal fel is panaszolja. Az egyes vármegyék megpróbálták, hogy a viszonyoknak megfelelően szabályrendeleteiket módosítsák, vagyok bátor azonban a t. miniszter úr szíves figyelmét felhívni arra, hogy ezek a szabályrendeletmódosítások hónapok óta feküsznek a minisztériumban. így pl. Vas vármegyéé fél év óta fekszik fenn jóváhagyás nélkül, amelynek az az eredménye, hogy a lakosság úgy látja, hogy a vármegye részéről megmutatkozó jóindulatot a minisztérium nem honorálja. Ezért vagyok bátor erre felhívni a t. miniszter úr jóindulatú figyelmét. A harmadik anomália, amelyre a miniszter úr figyelmét fel kell, hogy hívjani, a határvidéken a munkavállalási engedélyek kiadása körül mutatkozó egyenlőtlenség. A mi magyar munkásainkat odaát Ausztriában nem engedik foglalkozáshoz jutni, illetőleg olyan csekély mértékben csak, hogy az egészen elenyésző. Nálunk a határmenti falvakban rendkívül sok kézműves és ács él. Ezek Ausztriában nem tudnak foglalkozáshoz jutni, mert az osztrák vörös szakszervezetek kinyomják őket. (Kabók Lajos: Ez sem igaz!) De igenis igaz. (Jánossy Gábor: Az utolsó betűig igaz. — Zaj.) Ausztriából a magyar alattvalókat kinyomják és nem engedik őket dolgozni. (Kabók Lajos: Bár idehaza úgy gondoskodnának róluk! — Zaj és ellenmandások a jobboldalon. — Kabók Lajos: Még munkanélküli segélyt is adnak nekik az osztrákok. — Zaj.) Mi, határmenti kerületek képviselői, ezt jobban tudjuk. Elnök: Csendet kérek! A képviselő úrnak nincs joga most beszélni, tessék csendben maradni ! Csendet kérek mindkét oldalon! Lingauer Albin: Ezzel szemben a határincnti falvak kőmíves- és ácsmunkássága a legborzasztóbb munkanélküliséggel küzd s ugyanakkor feltűnő nagy számmal vannak nálunk osztrák munkavezetők, akik a minisztérium jóhiszeműsége, humanitása és emberséges jóindulata következtében egész évre munkavállalási engedélyt kapnak nálunk. Eszem ágában sincs azt követelni, hogy a reciprocitás megbolygattassék, nagyon kérném azonban a kereskedelemügyi minisztériumot, legyen szíves figyelemmel lenni arra, hogy a kölcsönösség alapján Ausztriában a mi munkásaink száma legalább is olyan kedvező állapotokat teremtsen, mint amilyeneket az ausztriai munkások számára teremtettek itt minálunk. Annakidején biztatást kaptak a vidéki ipartestületek, hogy ipartestületi székházakat építsenek. Továbbá egy áldásos újítást vezetett be a kormány a vidéki kisiparosok érdekében, a kisipari hitel intézményét, azonban mindkettőt, az ipartestületi székházak dolgát és a kisipari hitel dolgát is, olyan súlyos feltételekhez kötötték, hogy meglehetősen sok reménykedés beváltatlanul maradt, örömmel látjuk, hogy a kisipari hitel feltételeit enyihítik és a miniszter úr volt szíves ígéretet, sőt javaslatot is tenni erre vonatkozólag. Bizalommal kérem a miniszter urat, szíveskedjék odahatni, hogy ennek áldásai minél előbb a gyakorlatban is érezhetővé válhassanak. Még egy konkrétumra szeretném felhívni a kereskedelemügyi minisztérium figyelmét. Vannak egyes iparágak, amelyeket a haladó technika úgyszólván halálraítélt. Ilyen többek között a szíjgyártóipar. Méltóztatnak tudni, hogy az automobil erős terjedése következtében a szíjgyártóipar, továbbá a bognár- és kovácsipar is, kereseti képességét rendkívüli mértékben kezdi elveszíteni. A szíjgyártóiparnál azonban van egy speciális körülmény, amely ajánlatossá teszi, hogy kissé hóna alá nyúljon az államhatalom és megpróbálja ezt az ipart a kipusztulástól megmenteni. Elhiszem azt, amit a honvédelmi miniszter úr tegnarj itt mondott, hogy a legnagyobb szállításoknál, a közszállítások kiadásánál neki sokkal könynyebb tárgyalni a nagyipar képviselőivel és sokkal könnyebb velük megállapodásokat létesíteni, speciálisan a szíjgyártókat illetőleg azonban mégis egészen más a helyzet. Ha ugyanis ezeket a szállításokat mind a nagyiparnak adjuk, amely nagyobbrészt géperőre berendezve dolgozik, ez lehet egészen helyes, igazságos, sőt bizonyos tekintetben elismerem, nem is lehet mellőzni, de hogyha a kéziiparnak, a szíjgyártóiparnak kézierővel elvégzendő részeit nézzük, akkor számolni kell azzal a körülménnyel, hogyha a kisiparos, annak segédje, annak tanonca lassanként kipusztul és erre a pályára nem megy senki, akkor ne adj Isten, de ha esetleg belesodródunk külföldi konflagráció révén valamilyen fegyveres • összeütközésbe, akkor kíváncsi vagyok, hogy a géppel dolgozó munkások közül ki fog kimehetni a lovascsapathoz, az ütegekhez, a vonatosztaghoz. Hiszen ha kipusztulni engedjük ezt az iparágat, a hadsereg szíjgyártóiparos nélkül fog maradni. Ajánlom tehát, hogy a közszállítások kiadásánál a kereskedelemügyi minisztérium speciálisan ezekre a szempontokra legyen figyelemmel. Bizalommal viseltetem a kormány iránt, ezért a költségvetést elfogadom, csupán csak azt kérem a kereskedelemügyi miniszter úrtól, hogy ezeket a felhozott konkrét határmenti panaszokat orvosolni méltóztassék. (Helyeslés és éljenzés a középen és a baloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik

1

? Pakots József jegyző: Kun Béla! Kun Béla: T. Képviselőház! Magamévá teszem azokat a fejtegetéseket... (Zaj és közbeszólások a szélsőbaloldalon.) T. elnök úr, kérem, hogy ez a purparlé ne számíttassák beszédem rovására. Mindenekelőtt kinyilvánítom, hogy a legnagyobb mértékben hozzájárulok azokhoz a fejtegetésekhez, természetesen a bizalom nyilatkozaton kívül, amelyeket előttem t. képviselőtársam tett az ipartestületi székházak és a kisipari hitel ügyében, amelyre vonatkozólag régi kormányígéretek vannak, de teljesen még nem váltattak be. T. képviselőtársam szerint a jóakaratú és jóindulatú haladás útján áll a kormány, de ;mi várjuk, hogy ennek a haladásnak és ennek a jó útnak végére mikor fogja odatenni a jelző mesgyekarót, hogy: immár bevégeztem azt, amit évekkel ezelőtt ígértem, megvannak az ipartestületi székházak, olcsó állami hiteleket adunk kedvező részletfizetési fel-