Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-497

374 Az országgyűlés képviselőházának U97. ülése 1931 május hó 5-én, kedden. tése ugyancsak a befejezéshez közeledik, ezenkívül eddig nagyobb összeg, 1,300.000 pengő irányoztatott elő postaházak építésére, miután a tapasztalatok azt mutatják, hogy ott, ahol a posta saját épületben van elhelyezve, a posta fenntartási költségei lényegesen kevesebbe kerülnek, mint a bérelt helyiségben, miután egy bérelt helyiségben minden átalakítás és átépítés, főleg a vezetékek, kábelek elhelyezése igen nagy költségeket és megterheléseket jelent <a postára nézve. Az Államvasutaknál, sajnos, már nem olyan kedvező a kép, mint iái postánál, aminek az oka kettős. Az első az, hogy az Államvasutak a leginkább érzik meg a gazdasági válságot. Ha nincs elegendő utas és nincs elegendő árufuvarozás, akkor természetesen ia vasút bevétele is csökken. Ezenfelül nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy míg a posta-díjszabások, a békebeli díjszabásoknál lényegesen magasabbak, addig az államvasuti díjszabások nagyjában és egészében a békebeli nívón mozognak, ezenfelül pedig az Államvasutak különböző fuvardíjkedvezményeket kénytelenek adni éppen a gazdasági élet felsegítése céljából és ez a itarifáli

s kedvezmény, amelyet a vasút nyújt az export fejlesztése érdekében, mintegy 29,000.000 pengőre számítható. A gazdasági életnek egyébként nyújtott vasúti tarifális refakciák pedig mintegy 20,000.000 pengő értéket reprezentálnak, úgyhogy a vasútnál egy 49,000.000 tarifális kedvezmény csökkenti a mérleget. Az Államvasutak költségvetése ennek ellenére egyensúlyban • van, a vonatkilométerek a kisebb forgalomnak megfelelően úgy a személyforgalomban, mint a teherforgalomban megfelelően csökkentek. Igaz, hogy ezáltal az üzleti hányad az Államvasutaknál romlott, azonban mégis a 100 alatt marad, vagyis valami csekély felesleget is jelent. Nem szándékozom a Képviselőházzal hoszszasabban ismertetni azokat a terheket, amelyek az Államvasútra nehezednek a nyugdíjés a kölcsön kamattörlesztése folytán, csupán megemlítem azt, hogy az Államvasutaknál a normálstátus szintén megállapíttatott és annak ellenére, hogy üzemről van szó, amelynél a forgalom biztonsága nem engedi meg a további létszámcsökkentést, mégis 370 fővel sikerült a létszámot apasztani és így a normálstátus öszszesen 29.847 fővel irányoztatott elő. Az anyagárak racionalizálása következetében 11'2%-os csökkenés volt elérhető. Az Államvasútnái ugyancsak egy nagy beruházási Programm dolgoztatott ki, amelynek egyes részleteit hitelezési művelettel sikerült már kereszt ül vinni. Remélhetőleg a pénzügyi fedezet lehetővé fogja tenni, hogy az államvasuti rekonstrukciós programm, amely sokáig már nem halasztható, — főleg síncserére van égetően szükség egyes vonalakon, mert már az üzem biztonsága van veszélyeztetve — a közeljövőben végrehajtható és megvalósítható lesz. Végül a kereskedelemügyi tárca alá tartoznak a magyar királyi állami vas-, acélés gépgyárak, amelyeknél ugyancsak igen nagy nehézséget okoz főként az elégtelen foglalkoztatás. Miután az állam szociális szem pontokból nem akarja a munkásokat elboosá kani, jelenleg a állami vasgyárak 700 alkalmazottat és 9000 munkást foglalkoztatnak. Ezeknek létszámát tovább már nem óhajtják csökkenteni, amink ellenére, hogy az állami gépgyárak foglalkoztatása a budapesti gyáraknál a háború előtti foglalkoztatás mórvéhez képest csak 34%-ot, Diósgyőrben pedig csak 48%-ot tesz ki. Az állami gépgyárak helyzete azért is nehéz, mert igyekeznie kell lehetőleg olyan cikkek gyártását forszírozni, amelyeknek gyártásával a magániparnak, mint állami üzem, nem okoz konkurrenciát és éppen ezért az állami gépgyárak vezetőségének igyekezete odairányul, hogy lehetőleg exportpiacokra dolgozzunk, ami az elmúlt években elég szépen is ment azonban sajnos, a megromlott gazdasági viszonyok folytán az exportpiacokra való termelés is egyre nehezebbé válik. így míg az 1928-1929. évben 16,300.000 pengő értékben tudott exportálni az állami gépgyár, az 1930— 1931. évben az exportszállítások értéke már csak 4'5 millió pengőt tett ki. A takarékosság az egész vonalon itt is keresztülvitetett. Az állami gépgyárak mérlegét szintén erősen terheli a 4'4 milliót kitevő nyugdíjteher, — amely az 1921—1922. évig nem terhelte az állami gépgyárakat — továbbá az állami kölcsönök kamatszükséglete, amely kétmillió pengőben van előirányozva. Ez a teher tehát összesen 6'4 millió pengőt tesz ki. Vagyis az összkiadásoknak több mint 15%-át. A költségvetést mégis úgy állították össze, hogy 398.000 pengős tiszta fölösleg jelentkezik. Ezt a fölösleget kizárólag a diósgyőri második nagyolvasztó befejezésére fordítják, amennyihen erre a célra 300.000 pengőt irányoztak elő. Meg kell még itt emlékeznem arról, hogy az állami gépgyárban újabban igen érdekes és értékes kísérletek folynak az ott összegyülemlett barnaszénkátrány értékesítésére és az eddigi kísérleti eredmények szerint remélhetőleg sikerülni fog ezt a bnrnaszénkátrányt úgy feldolgozni egy speciális eljárással; hogy ebből benzint, talpfatelítéshez olajat és útburkolási célokra alkalmas szurkot fogunk előállítani, tehát ezzel a külföldi behozatalt megfelően tudjuk csökkenteni. Az igen t. Képviselőház szíves elnézését kérem, hogy ilyen hosszú ideig tartott ez a dióhéjas előadásom,^ de olyan nagy anyag a kereskedelmi tárca és az üzemek költségvetésének anyaga, hogy rövidebb idő alatt nem tudtam vele végezni. Kérem, méltóztassék a költségvetést általánosságban elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Képviselőház! Az előadó úr igen részletesen és alaposan ismertette a kereskedelmi tárca költségvetését. Megvallom őszintén, rám azt a hatást tette az előadói ismeretes, hogy az előadó úr a mai helyzetet kissé nagyon is rózsaszínű szemüvegen át látja. A magam részéről igen, de igen szeretném, hogyha azok a törekvések, azok az alkotások, amelyeket az előadó úr felhozott, tényleg azzal az eredménnyel járnának, amely eredményt mi magyar emberek egyaránt remélünk. Azonban, sajnos, nem így van a helyzet. Amint az előbbi tárcánál, a honvédelmi tárcánál, szomorúan kellett foglalkozunk vele és megállapítanunk azt, hogy mi voltaképpen leszerelt állam vagyunk, az ipar és a kereskedelem terén is, sajnos, azt kell megállapítani, hogy a súlyos gazdasági válság és bizonyos más okok is veszedelmes leszereléshez vezettek, amelynek súlyos gazdasági kihatásait mi is érezzük. Néhány számot ajánlok igen rövid beszédemben az igen t. Háznak figyelmébe. Amint azt megállapították, a nemzeti vagyon 60%-a a mezőgazdaság kezében van. A nemzet tagjai közül körülbelül 56% őstermeléssel foglalkozik és 44% foglalkozik más foglalkozási ágakkal. A nemzeti jövedelemből a mezőgazdaságot kö-