Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-497

370 Az országgyűlés képviselőházának A97. ülése 1931 május hó 5-én, kedden. a családtagoknak télen parlagon heverő munkaerejét szintén tudjuk az ország részére hasznosítani. Ezzel a kérdéssel szorosan összefügg a háziiparnak és a kisiparnak az exportpiacokra való kisegítése. A költségvetés több tételben gondoskodik az erre a célra szükséges összegekről és máris örömmel konstatálhatjuk, hogy azokon a piacokon, azokon a kiállításokon, azokon a nemzetközi vásárokon, ahol a magyar kisipar és a magyar háziipar megjelent, bámulatosan szép eredményeket ért el. így például a legutóbbi milánói kiállításon a matyóhímzések, amelyeket a matyó parasztasszonyok vittek ki, másfél nap alatt elfogytak és ezek a parasztasszonyok több mint 200.000 líra bevételt hoztak haza a milánói kiállításról. Ez azt bizonyítja, hogy kellő szervezéssel, kellő irányítással és vezetéssel ezek az aránylag alacsonyabb intelligenciájú földmívesek, háziiiparosok is versenyképesen tudnak megjelenni a külföldi piacokon. Ugyancsak ilyen, jelentőségében messze kiható dolog volt a külkereskedelmi Intézet felállítása, amelynek működéséről és eddigi eredményeiről bátor leszek ugyancsak a költségvetés részletes ismertetése során megemlékezni. Hasonlóképpen nagyon jelentős szervünk, amely az Ipart a legnehezebb időkön segítette keresztül, — főképpen azt a középipart, amely bankérdekeltséggel nem rendelkezvén, pénzünk stabilizálása után forgótőkével nem rendelkezvén, a legkritikusabb helyzetbe jutott — az ipari jelzáloghitelintézet (Kabók Lajos: Tönkre tett egypár üzemet!) amely ezeket a vállalatokat megmentette, (Kabók Lajos: Tönkretette!) mert lm az Inari jelzáloghitelintézet nem sietett volna ezeknek a vállalatoknak segítségére, valamennyien elpusztultak volrm, (Ümi van! Üfjy van! jobb felöl.) így pedig eddig két-három eset van, amikor a vállalat zavarokba jutott és kénytelen volt üzemét beszüntetni. Szintén örvendetes a kereskedelemügyi miniszter úrnak az a bejelentése, hogy az iparfelügyeletet hajlandó átszervezni. (Kabók Lajos: Mikor? — Rothcnstein Mór: Mióta halljuk már ezt?) Igen t. képviselő úr, méltóztassék a költségvetést figyelemmel átolvasni. Ugyanakkor, amikor az egész vonalon mindenütt normálstátuszokat állapítanakrneg és a létszámot mindenütt redukálták, méltóztassék öt évre visszamenőleg megnézni az «Iparfelügyelet» címét és azt méltóztatik meglátni belőle, (Kabók Lajos: Ezzel nem lebet dicsekedni; eddig nem volt semmi!) hogy az i parféi ügyel ők száma évről-évre szaporíttatott. (Kabók Lajos: Hatról nyolcra!) és a folyó költségvetési évben újból két személlyel emeltetik az iparfelügyelők száma. (Kabók Lajos: Hatról nyolcra!) T. képviselő úr, az iparfelügyelők száma ma már 32 és nem 6, és nem 8. (Kabók Lajos: Sohasem lebet belőlük egyet sem látni!) Sokkal többen vannak, mint Nagy-Magyarországon voltak, ami természetes is, mert hiszen iparfejlődésünkkel kapcsolatosan az iparfel ügyelői intézményünket is fejlesztenünk kell. Ugyancsak egy régi panaszolt kérdés, amelyre vonatkozólag szintén megnyugtató ígéreteket tartalmaz a költségvetés, a közmunkaváltság kérdésének megoldása és rendezése. (Elérik helyeslés a jobboldalon és a középen.) Azoknak az évtizedes igazságtalanságoknak megold;!

sa és rendezése, amelyek különösen a kisegzisztonciáknt sújtják. (Ügy van! Ügy van! jobboldalt és a középen.) Igen helyes a kereskedelmi miniszter úr elgondolása, hogy ezeket a kisembereket lehetőleg mentesíteni kell a közmunkaváltság alól és hogy az utak fennlartásának költségeit viseljék azok, akik az utakat tényleg igénybe is veszik. (Jánossy Gábor: Minél előbb ide kell hozni a Ház elé és még a nyári szünet előtt le kell tárgyalni. — Hegymegi-Kiss Pál: Már választás lesz, nem tárgyalunk! — Jánossy Gábor: A választás a jövő évre van előírva! — Kabók Lajos: Tán szeretne még addig képviselő lenni?) Igen t. Képviselőház! Még számos ilyen kérdést említhetnék fel, amelyek mind arra hivatvák és azt célozzák, hogy a nehéz időkben a gazdasági krízisen keresztülsegítsük a mi iparunkat és kereskedelmünket.^ Mielőtt a tárca részletes ismertetésére rátérnék, még egy igen érdekes megállapítást kell a t. Házzal közölnöm. (Halljuk! Halljuk!) A konjunktúrakutató intézetnek hivatalos megállapítása szerint, nemkülönben az Országos Hitelvédő Egyesületnek a jelentéséből kitűnőleg, tehát két egymástól függetlenül működő szervnek megállapítása szerint a mostani nagy gazdasági krízisben a legkönnyebben azok a vidékiek tudják elviselni a gazdasági nyomorúságot, illetőleg azokon a vidékeken nincs nagy nyomorúság, nagy pénztelenség, ahoj a mezőgazdaság mellett iparunk is van. Egészen érdekes és szembetűnő dolgokat tapasztalhatunk olyan községekben, mint például Bélaapátfalván és az azt környező községekben vagy az özdvölgyében, vagy hogy városokat említsek, Pécsett és Győrött, amelyek prominens ipari városok is: ezeken a vidékeken t. i. a mezőgazdasági lakosságnak életstandardja is sokkal jobb, mint azokon a vidékeken, ahol a környéken és a közelben ipari vállalat nincs. De nemcsak a mezőgazdasági lakosság megélhetése van itt biztosítva azáltal, hogy mezőgazdasági terményeit az ipari munkásságnál és az ipari fogyasztóknál el tudja helyezni, hanem igen érdekes, hogy az Országos Ili tel védő Egylet megállapítása szerint ezeken a vidékeken sokkal kevesebb a csőd, sokkal kevesebb a kényszeregyesség, tehát a kereskedelem is sokkal jobban tud egzisztálni, mint például a Nagy-Alföldön, Debrecenben és a többi vidékeken, ahol nincs ipar s nincs olyan állandó fogyasztó, aki ezekben a uehéz időkben a mezőgazdasági terményeket a belföldön át tudja venni, sőt megállapítást nyert az is,hogy ezeken az ipari vidékeken sokkal rendszeresebben folynak be az adók is, az állampolgárok tehát az állammal szemben is sokkal könyebben tudják teljesíteni kötelességüket, mint azokon a vidékeken, ahol meg van a becsületes, jó szándék, de hiányzik hozzá a mód és a lehetőség. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) T. Képviselőház! E mérleg felállítása után, azt hiszem, teljes objektivitással meg kell állapítanunk azt, hogy a kereskedelmi tárca azon kereteken belül, amelyek rendel kezesre állanak, igenis alkotott és igenis^ igyekezett ott a segítségére sietni a gazdasági életnek, ahol arra szükség volt. Még nagyobb az eredmény, ha a tárca egyes tételeit számszerűleg vizsgáljuk. Ha megnézzük a sommázatból azt, hogy a nyugdíjterhek levonásával — miután az ezévi költségvetés szakított az elmúlt esztendők költségvetésével, igen helyesen, és a nyugellátásokat külön tünteti fel — a tárca összes kiadásai 28,789.800 pengőben vannak megállapítva, a múlt esztendei költségvetéssel szemben tehát 1,033.690 pengővel csökkentettek. Ezzel szemben a tárca bevételei az elmúlt esztendővel szemben 134.200 pengős növekedést mutatván, kereken 11 millióval vannak elő-