Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-497

7. ülése 1931 május hó 5-en, kedden. 368 Az országgyűlés képviselőházának 5 (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Napirendünk szerint következik a kereskedelemügyi tárca és vele kapcsolatban az állami üzemek költségvetésének XXI., XXII. és XXIII. fejezetének, valamint XXIX. fejezete 1., 2. és 3. címének tárgyalására. Az előadó urat illeti ;i szó. (iörgey István előadó: T. Képviselőház! Mielőtt a kereskedelmi tárca költségvetésének részletes ismertetésére rátérnék, szükségesnek tartom egészen röviden visszapillantani azokra a gazdaságpolitikai eseményekre, röviden rámutatni azokra az intézkedésekre, amelyek az elmúlt esztendő óta történtek, szükségesnek tartom főkép azért, mert úgy itt a Házban, mint a közvéleményben, igen gyakran halljuk a kormányzattal szemben azt a vádat hangoztatni, hogy a kormánynak nincs céltudatos gazdasági programmja és hogy ezekben a rettentően nehéz gazdasági időkben, amikor a kormányzatnak feltétlenül segítségére kellene sietnie a beteg gazdasági életnek, nem történik semmi és nagyrészt ez az oka annak, hogy a gazdasági viszonyok Magyarországon is ilyen kritikusak. Mérleget akarok csinálni az elmúlt év költségvetésében a kereskedelmi tárca indokolásában felsorakoztatott és részletesen ismertetett gazdasági programmpontokat illetőleg abból a szempontból, hogy az elmúlt évben beígért programmpontok közül melyek valósíttattak meg és melyek nem voltak megvalósíthatók. Teljes objektivitással meg kell állapítanom azt, hogyha megnézzük az elmúlt esztendő költségvetését, akkor azt konstatálhatjuk, hogy ezek a beígért intézkedések, amelyeket az elmúlt évben, mint megvalósítandó programmpontokat tűzött maga elé a kormányzat, legnagyobb részben, időközben, pontról-pontrn megvalósíttattak, azokat pedig, amelyek különböző okonál fogva, nagyrészt az állam pénzügyi helyzetére való tekintettel eddig nem voltak megvalósíthatók, szerves folytatásképpen megtaláljuk, mint további megvalósítandó programmot, jelen költségvetésünk indokolásában. Hiszen hacsak a Képviselőház munkáját vizsgáljuk, azt kell megállapítanunk, hogy a Képviselőház, több mint félév óta úgyszólván kizárólag gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozott (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és egymásután alkotta meg azokat a törvényeket, amelyek mind azt célozzák, hogy a gazdasági élet bajain segítsünk, hogy a magángazdaságot és kereskedelmi életet, (Kabók Lajos: Kirakattörvények! — Bud János kereskedelemügyi miniszter: Sohasem baj, ha jó a kirakat!) rendes, normális vérkeringésbe hozzuk. De ha tovább nézünk Magyarország határain kívül, akkor is azt konstatálhatjuk, hogy nemcsak a magyarországi felelős tényezők, hanem egész Európa tényezői tudatára ébredtek annak, hogy az a gazdasági politika, amelyet eddig az európai államok odahaza egymással szemben inauguráltak, az apró gazdasági egységekre való széttagolódás, az elzárkózó politika, a magas vámvédelem és az autarchiára való berendezkedés mindenütt csődbe jutott és ma már mindenütt látjuk annak a jeleit, hogy a komoly gazdasági politikusok keresik a megegyezés útjait, mindenütt látjuk a közeledés jelenségeit és nap-nap után olyan tervek merülnek fel, amelyek 'jogosan azt a reményt kelthetik bennünk, hogy új korszak előtt állunk a gazdasági megértés, a gazdasági közeledés és főképpen az egymásra utalt államok gazdasági együttműködésének korszaka előtt. Nem akarok itt részletesen kitérni az Ausztriával folytatott kereskedelempolitikai tárgyalásokra, vagy az Olaszországgal folytatott hasonló kereskedelempolitikai tárgyalásokra, vagy a legutóbb nagy szenzáció t erejével kirobbant német-osztrák vámunió tervére, akármelyik fog is azonban megvalósulni, mindezek közül a tervek közül, ennek Magyarország csak hasznát fogja láthatni, mert Magyarország, mint agrárállam elsősorban fogja érezni azt a megkönnyebbülést, amely mezőgazdasági terményeinek, (Mattá Árpád: Bár már látnánk!) agráráterményeinek értékesítési lehetőségét előfogja segíteni. De nemcsak kereskedelempolitikai téren látjuk ezt a kedvező atmoszférát, hanem látjuk másutt is. Látjuk a megértést az egész vonalon. Azok a nemzetközi konferenciák, amelyek különböző helyeken időnként összeülnek, akár a római gabonakonferenciára, akár a genfi kereskedelempolitikai konferenciákra utalok, valamennyien keresik a kiutat ebből a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetből és remélem, hogy közös igyekezettel tényleg meg is fogják találni a kivezető utat. Nálunk, vissz.i térve a mi gazdaságpolitikánkra, meg kell állapítanunk, hogy az a Programm, amelyet a kereskedelemügyi miniszter úr a múlt évben elénk vázolt, úgyszólván minden pontjában végre van hajtva. A két év előtt legnagyobb bajként megjelölt kereskedelmi mérlegdeficit ma már a múlté. Céltudatos intézkedésekkel, a kormány irányításával, exportszervezetek kiépítésével, a kivitelre dolgozó vállalkozás elő segítésével, exporthitelek, tari fali s kedvezmények és más nemzetközi szerződések által elértük azt, hogy külkereskedelmi mérlegünk ma már egyensúlyba került. Látjuk tehát, hogy igenis a kormány részéről történtek olyan organizációs intézkedések, amelyek feltétlenül szükségesek voltak ahhoz, hogy ez az eredmény elérhető legyen. Igen jelentős lépésnek tartom a kormányzat részéről az elmúlt évben az Országos Ipartanács helyreállításának kérdését is, márcsak abból a szempontból is, mert ebben az előkelő testületben helyet foglal Magyarországnak úgyszólván minden neves közgazdásza. (Kabók Lajos: Es elméleti vitákat folytatnak!) Ha a kormányzatnak nem volna megfelelő és helyes gazdaságpolitikája, akkor ennek. a szervnek, amely nemcsak véleményező, hanem tanácsadó szervként is kell, hogy működjék a kormányzat mellett, módjában van tanácsot adni, ez a szerv meg fogja találni a helyes utat és azt a tanácsot fogja a kormánynak adni, azt a programmot fogja tudni kidolgozni a kormányzat részére, amely egyedül helyes a mai gazdasági viszonyok között. (Rothenstein Mór: Tanáccsal el van látva, de nem hallgat rá!) A törvényalkotás terén is olyan törvényeket fogadott el a Képviselőház, amelyek mind azt célozzák, hogy iparunk és kereskedelmünk a nehéz időkben lehetőleg el ne pusztuljon, sőt hogy amennyire lehet, azt tovább fejleszszük. Itt van az új Iparfejlesztési törvény. amelyet legutóbb fogadott el a Ház, amely olyan instrumentum a kormányzat kezében, hogy nemcsak a nagyipart, hanem igenis a kisipart is intézményesen támogathatja és segítheti. (Kabók Lajos: Ha akarja!) Ki van mondva, mint méltóztatnak tudni, hogy a közszállításokban a jövőben a kisipari hatványozottabban, nagyobb mértékben^ kell foglalkoztatni, mint a múltban. (Kabók Lajos: Legalább már adnának ki munkát!) Röviddel ez-