Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-497

362 Âz országgyűlés képviselőházának 497. ülése 1931 május hó 5-én, kedden. többször mondottam, hogy egy lefegyverzett állani sokkal nagyobb veszélyt .jeleni a béke szempontjából, mint egy felfegyverzett állani. mert a lefegyverzés ténye maga a többieknek prédául dobja oda azt az országot. (Ügy van! ÜOU van!) Még egyet megállapíthatok, azt, bogy itt a mi részünkről nem lefegyverzésről lebet szó, hanem legfeljebb felfegyverzésről, vagy azoknak a leszereléséről, akik velünk szemben állanak, nierf állítom, amit egyszer már hangoztattam a Ház bizottsági ülésén, bogy Magyarország nem leszereltetett, hanem lefegyvereztetett. Mi a teljes dezarmirozottság állapotában vagyunk, mert viszonyítva ezeket az adatokat a mi adatainkhoz, megállapíthatunk, hogy amikor a kisentenle 584.000 fő békelétszám felett és ilyen horribilis tömegű fegyverek felett rendelkezik, amikor az általános védkötelezettség alapján egészíti ki hadseregét, amikor tehát a tartalékképzés lehetősége fennforog, akkor Magyarországon nem elég a leszerelésről beszélni, hanem objektíven meg kell állapítani mindenkinek, aki ezzel a kérdéssel foglalkozik, hogy Magyarország teljesen lefegyverzett állapotban van, ami égbekiáltó igazságtalanság nemcsak az egyenlő jog elvének hangoztatásával szemben, hanem azért is, mert nemcsak területeinket vették el, hanem szuverenitásunkat is megcsonkították a hadsereg lefegyverzése által. De veszem a tételeket tovább. A kisentente államainak együtt évente 872 millió pengő áll rendelkezésükre katonai kiadásaik fedezésére. Hogy ezenkívül mi van rejtve, azt természetesen nem tudom. De amikor példának okáért Jugoszláviában vasutakat és utakat építenek, a-mikor ott óriási tempóban folyik a hadiipar regenerálása, illetőleg átszervezése és újjáépítése, am'kor tudom, bogy a Skoda-fegyvei-gyár nemcsak a csehszlovák hadsereg szükségleteit elégíti ki, nemcsak a kisent mte-ot támasztja a iá gyáriparával a fegyverkezés terén, banem nemzetközi exporttal is foglalkozik, amikor tehát igen nagy potenciáját áruja el a hadi felkészültségnek ez a hadiipar: akkor meg kell állapítanom, hogy a leszerelés kérdése igenis aktuális, de olyan értelemben, hogy tessék az egyenjogúságot követelni mindazoknak a nemzeteknek, amelyekről szó van. (Ügy van! Ügy Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) En a nyugati államokat, amelyekre szeretnek hivatkozni, nem is említem, csak egyet köz ülök: Franciaországot, amely egymagában ezermillió pengőt költ szárazföldi hadseregére és ahol 389 millió pengő áll rendelkezésére a légügyi miniszternek, háromszor annyi, mint a magyar honvédelmi miniszternek. Arról nem is beszélek, hogy más államok is — elsősorban Amerika, amely a béke jegyében kapcsolódott be a világháborúba, különösen a hadiflotta terén — óriási dimenzióit árulják el a felfegyverzésnek. Erről nem is beszélek, köztudomású, bogy ez csak arra alkalmas, hogy kidomborítsa az ellentétet az úgynevezett győzők és legyőzöttek között. A békét vagy komolyan akarják és akkor komolynak kell lennie a leszerelési konferenciának, amelynek a magyar kormány hivatalos álláspontja szerint csak egy gondolatnak jegyében szabad lezajlania : és ez a teljes egyenjogúság az egész vonalon. (Ügy van! ügy vau! a jobb és a baloldalon.) Most áttérek a másik kérdésre, az úgynevezett szovjet veszedelem kérdésére. Nagyon érdekesen beszélt erről Láng Boldizsár t. képviselőtársam, aki politikai és katonai szempontból egyaránt rávilágított a kérdésre. Nem szeretem az ördögöt a falra festeni, a defetiz mnsnak sem vagyok barátja és a sötétenlátásnak sem. Éppen ezért mondottam a Házbizottsági ülésén, amit mások kifogásoltak, hogy nem látom aktuálisnak a szovjetveszedelmet katonai szempontból. Nem látom pedig aktuálisnak, mert először is feleslegesnek tartom izgatni a kedélyeket ezzel a veszedelemmel, másodszor pedig de facto a mai állapot szerint a szovjet-hadsereg nézetem szerint nem is alkalmas arra, bogy egy — mondjuk tatárjárásszerű — hadjárattal, vagy rajtaütéssel lepje meg Európát. A szovjethadseregben tényleg nagy reorganizációs munkálatok folynak. Az amatőrizniust a szakértelem váltotta fel. A hadiipar terén — sajnos, olyanok segítségével, akik a polgári társadalmi rendnek alapján állnak — olyan lépést tett előre a szovjet, amely aggodalomra ad okot, de nem mára, hanem az elkövetkezendő esztendőkre. S miután végtelen ember-rezervoárral rendelkezik a szovjetkormány, elképzelhető az, hogy bizonyos idő mii

Iva igen nagy anyagi áldozatok révén olyan hadseregei tud megszervezni, amely de facto annakidején jelenthet veszedelmet az európai békére. Mindaddig azonban, ameddig Románia és Lengyelország elsősorban, eltekintve kisebb államoktól, katonailag együttvéve erősebbek, mint a szovjethadsereg, addig én a magam szempontjából ebből a veszély konzekvenciáját levonni hajlandó nem vagyok. Alárjmost ebbe az én fejtegetésembe kapcsolták bele a Nemzeti Klubban tartott előadásomat is, amikor arról beszélte m, „hogy Burópa-szerte megvannak a szovjet előőrsök. Nem kívánom ezt itt rektifikálni, mert állítom, hogy egész Európát átszőtte a szovjet. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Mindenütt vannak előőrsök, amelyeknek az a hivatásuk, hogy szisztematikusan bomlasszák azokat az államokat, amelyek nem a szovjet-rendszer szerint kívánják életüket élni. Miután Nagy Emil igen t. barátom, mint előadásom egyik hallgatója, lojálisán megállapította, hogy én ezt az előőrs-fogalmat semmiképpen sem hoztam összefüggésbe az általános titkos választójoggal, a demokrácia val és hasonlókkal, ezzel a kérdéssel nem kívánok tovább foglalkozni, csak megjegyzem, hogy amikor ilyen komoly a helyzet, amikor sok hatóerő működik közre Európa életében, óvatosnak kellene lenni akkor, amikor importált eszméket akarunk a közvélemény előtt ismertetni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a közélten.) Nagy Emil helyesen mondta, hogy nagy elődeim igenis importáltak eszméket, de ezeket az eszméket inkább a maguk számára importálták. Eszméket importálni a tömegek számára óvatosan kell, különösen akkor, amikor túlságosan közel vannak még azok az események, amelyek —• hogy úgy fejezzem ki maga mat — kótyagossá tették a világot. Nagy Lmil importálhat magának eszméket, de csak — hogy úgy mondjam — házi használatra. Tömegek számára nem tartom alkalmasaknak ezeket az eszméket, mert a tömeg nem is tudja megítélni ezeknek az eszméknek helyességét, vagy helytelenségét és amikor azt mondják, hogy feszítsük a búrokat, amikor azt unondják, hogy gyűjtsünk erőt, amikor hirdetünk test vóriséget és nagy összetartást, magyar összeI .-utast, nagy történelmi feladatok teljesítése céljá.ból, akkor nem hiszem, bogy helyes volna az. hogy ezt a készülő harmóniát megzavarjuk olyan eszmék ideültetésével. amelyek nem aktuálisak és itt mondom mégegyszer, amit már