Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-497

Az országgyűlés képviselőházának U97. ülése 1931 május hó 5-én, kedden. 357 nagyobb veszélyben, mint az, aki odahaza gagyogni fog a bölcsőiben. (Úgy van! a jobboldalon.) Nekem tehát, mint izig-vérig polgári gondolkozású, független pártpolitikusnak, jól esik, ha kifejezhetem, hogy ez a két gondolat, a pacifizmus és a hadsereg szeretete egymással nem ellenkezik. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Pacifista vagyok még azért is, mert meggyőződésem, — igazam van-e vagy nincs, azt nem tudom — hogy egy másik nagy, új — ismétlem — konflagrációs európai háború csakis a bolsevizmus nagyobbarányú terjedését vonhatná maga után. En pedig minden politikai felfogásomat, politikai gondolkozásom és érzületem minden egyes momentumát arra viszem vissza, hogy miképpen lehet megvédelmezni gyermekeimet, unokáimat egy véres bolsevista átalakulástól. Meggyőződésem, hogy a kultúra haladásával természetesen számolni kell és a demokratikus evolúciót a jövő zenéjének tartom. Csak az >a kérdés, hogy az emberiség kifejlődése mint evolúció, vagy mint revolúció fog-e megtörténni. Sok mindenféle szempontból a békés evolúció tana mellett vagyok, isőt természetesen rám nézve a legirtóztatóbb gondolat «a bolsevizmus az ő mindenféle mellékjárulékaival együtt. így tehát pacifista vagyok azért is, mert nem" akarom semmi áron, hogy a bolsevizmus a polgári civilizáció hátrányára tért tudjon foglalni. Ennél a pontnál lojális kötelességem — sajnálom, hogy nincsenek itt a szocialista képviselő urak — kifejeznem azt, hogy amikor az igen t. honvédelmi miniszter úr a múltkoriban egy előkelő magántársaságban r érdekes beszédet tartott s a bolsevizmusról és annak egyes előőrseiről beszélt, ez semmi néven nevezendő vonatkozásban nem állott sem a titkos választójoggal, sem a gyülekezési kérdéssel, sem ezekkel a problémákkal. Mint aki ebben a társaságban akkor jelen voltam, tartozom lojálisán kijelenteni, hogy a miniszter úr a két kérdést egymástól egészen függetlenül kezelte, semmi néven nevezendő belső összefüggést a kettő között nem állapítván meg. Mégegyszer ismétlem tehát, hogy én sok szempontból pacifista vagyok és mégis rajongással csüggök a hadseregen és

# természetesen örömmel szavazom meg a honvédelmi költségvetést is, (Éljenzés.) mert szeretettel csüggök fajtám hadseregén és fajtámnak minden néven nevezendő virtusos hadi erényein. Jol tudom, hogy botor ember az, aki azt gondolja, hogy nyomorult fajtának, szegény nemzetnek valaha igaza lesz. Az igazságot csak erős fajta érheti el a nagyvilágban. (Ügy van! a jobboldalon.) Nem hencegésképpen mondom, de az első magyar ember én voltam, aki a külföldön hirdettem a revízió szükségességét. (Elénk éljenzés és taps.) A többiek már csak utánam jöttek. En elkezdtem már sokkal régebben és ezekben az előadásaimban azt tapasztaltam, hogy a revízió gondolata is csak olyan formában tud hódítani a nagyvilágban, ha mint békegondolatot állítják be. Amely percben a revízióhoz háborús szándék, vagy kardcsörtetés tapad, akkor attól már megijednek még az amerikaiak is, nem is szólva az angolokról, akik manapság elsősorban békepartiak. En előadásaimban mindig úgy állítottam be a kérdést, hogy a revízió követelése elsősorban egy nagy békegondolat, (Ügy van! jobbfelöl.) mert Európának ebben a részében addig nem lehel békét csinálni, míg a hazugságon és félreértéseken alapuló trianoni szerződést meg nem változtatják. (Ügy van! Ügy van!) Mindig úgy fogtam fel tehát a kérdést és előadásaim sikerét mindig azáltal értem el, hogy hallgatóságom előtt kifejtettem, hogy igazság nélkül nem lehet a békét elképzelni; ami ma van, az nem béke, hanem hazug állapot, ahol a hamu alatt állandóan ott van a háborús parázs, mert olyan t gazságot csináltak velünk, amilyenre a világtörténelemben példa még nem volt. A revízió gondolatát tehát én külföldön mindig mint békegondolatot állítottam be és ez is felel meg az igazságnak, de azért sohasem gondoltam azt, hogy maga az igazság erő nélkül diadalra tud jutni. A diplomácia nem ér egy hajító fát sem, ha nem áll mögötte erős hadsereg. A magyar faj, ha hitvány, ha a maga fizikumát és erkölcsi erőit nem fejleszti ki, ne számítson arra. hogy az igazságot megtalálja! (Ügy van! Ügy van!) Csak erős fajnak igazságát találja meg a világ! A hullámok és a szelek mindig a bátor hajóssal tartanak, sohasem a gyávával. (Ügy van! Ügy van!) Én tehát súlyt helyezek arra, t. Képviselőház, hogy mint izig-vérig polgári gondolkozású és pacifista érzületű képviselő, kifejezzem azt, líogy az eszmék letisztítása, lefaraírása után a két gondolat egymással egyáltalában nem ellenkezik; én pacifista vagyok, mert háborút különös nagy ok nélkül nem szeretnék, ellenben jól tudom azt, hogy éppen a háború elkerülése és a béke diadalainak elnyerése végett van szükség erős hadseregre, erős fajtára; (Ügy von! Ügy van!) ezért mindig bizalommal tekintettem és tekintek ma is az igen t. miniszter árra és működésére. (Éljenzés jobbfelöl.) A mélyen t. előadó úr említette beszédében a Zrínyi Miklós által annakidején igen szépen megénekelt idegen áfiumot. Előkészítő iratunkban nem tértünk ki erre a kédrésre, de úgy mi lékszem rá, hogy ő török áfiumot mondott, nem idegen áfiumot. Az áfium ópiumot jelent, ez tehát a magyar« erényeknek elaltatása idegen heh a fások által. Azt hiszem, ez ennek az értelme. (Hegedüs Kálmán előadó: Ugv van!) Én úgy értettem, — leihet, hogy tévedek, de van rá mód még kimagyarázni — hogy amikor az tgen t. előadó úr az idegen áfiúmról beszélt, akkor beszélt arról is, IIO^T az idegen eszméknek a magyar talajba való beengedésével olyanvalamit cselekszünk, ami esetleg csökkenti a magyar faj hagyományos vitézségét és hadseregéhez való őszinte ragaszkodását. Nem tudom, így értette-e vagy nem, de ez mindenesetre olyan fontos kérdés, hogy ezzel érdemes foglalkozni. Szerény felfogásom szerint a magyar faj sohasem vsallotta azt. hogy az idegen eszmékkel szemben való bemilmzás magvar jellemvonás lenne. Kegyeskedjék nézni pl. Werbőczyt: nagyon sokat átvett az idegen jogból a magyar talajba, de mindig értett ahhoz, hogyan kell átgyúrni az idegen eszméket a magyar jellem és a magyar erkölcs kívánalmai szerint. A magyar reprezentatív embereknek mündig az volt a. felfogásuk, hogv ne gubózzuk be magunkat az idegen eszmékkel szemben, hanem azokból azt, ami okos és jó, vegyük át. de gyúrjuk át sa .iát magunk erkölcsi és jogi felfogása szerint. Ha kegveskednek nézni Kossuth Lajost és Széchenyi Tstvánt. mind a kettő más-más vonalkotásban külföldi behatások alatt állott; hiszen Kossuth La ios tánlárkozotf lelkében az eurónál eseményekből: Széchenyi pedig Angliából hozta magával azt a haladó konzervativizmust, amelyben ő nekünk apostolunk volt és 51*