Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-497
358 Az országgyűlés képviselőházának 497. ülése 1931 május hó 5-én, kedden. amilyet Magyarországban akkortájban elegendőképpen nem értettek meg, sőt nem értenek meg ma sem egészen. Sőt tovább megyek. Zrínyi Miklós a költő, akiről az előadó úr igen t. barátom megemlékezett, Zrínyiászában produkálta a legnagyobb szabású magyar lángléleknek az etikai költeményét és mégis köztudomású, hogy erősen hatása alatt állott Vergiliiisnak és Tassonak. Sőt azt állítják hozzáértő emberek, — ezt már Fráter Jenő t. barátomtól kérdezzék meg — ha szabad így hozzá szólanom, iia főhadnagy uram megengedi — úgy tudom, hogy katonai .szakértők szerint is Zrínyi nagy magyar katonai zsenije erősen táplálkozott Maehinvellinek katonai, hadászati könyvéből is. Mindezt azért hozom fel, hogy kimutassam, hogy nem magyar felfogás az, hogy mi zárkózzunk el mindennel szeiinlben, ami külföldi, akkor is. ha jó és azzal mutassuk meg magyarságunkat, hogy begúbózunk a külföldi befolyások ellenében. Sőt éppen ellenkezőleg, a helyes magyar álláspont mindi"- az volt, hogy ami a külföldön jó, azt vegyük át a magunk kultúrájába, ugyanakkor pedig csapjak ki magunkból mindazt, ami penészes és elavult, (Ügy ran! Ügy van!) Rs ha magunkból kivetünk minden elavult és penészes dolgot, ugyaniakkor pedig átvesszük külföldről mindazt, ami okos és jó és átgyiírjuk a saját magunk jellemvonása szerint« akkor énszerintem a magyar faj ezzel mutatja, meg az ő kulturális hivatását és ezzel jelöli meg azt a pályát, amelyet az emheris/'g történetében eJdJdig is megfutott és ezután meggyőződésem szerint még dicsőségesebb mértékben meg fog futni a jövőben is. így van ez egy idegen eszmével, amelyre t. barátom egy kicsikét célzott is előadói be «Bedében, a demokrácia kérdésével is. Ha azt értjük demokrácia alatt, ihogy adjuk át a hatalmat nyakló nélkül a tömegeknek, a vezetőosztályok befolyása, nélkül, akkor én nem vallóim magánnal demokratának. Viszont nem vagyok konzervatív, ha azt jelenti a konzervativizmus, hogy az úri osztályok éljék a maguk világát és kevéssé törődjenek azzal, hogy mit éi ez lenn a nép, mi az ő gondolkozása, érzülete, anyagi és erkölcsi szükséglete. Ez a felfogás már nem konzervativizmus, hanem reakciós, maradi felfogás (Ügy van! Ügy van!) és ennek én híve nem lelhetek. Ha azonban a demokráciát ágy értelmezzük, hogy a tömegeket igenis vezessék a vezetőosztályok, ellenben saját lelkivilágukba öleljék fel a nagy 1ö megek érzelmi, erkölcsi és anyagi világának egész öBsneséget, ha a, vezetőosztályok érdekben, gondolkozásban, érzületvilágban összefognak, egyesülni fognak az általuk vezetett néppel, nemcsak a népből élni kívánnak, hanem a népért élni kívánnak, (Jánossy Gábor: Ez a helyes!) ebben az értelemben] teljes egé8zabén a demokrácia hívének vallatni magamat. Előbb-utóbb h.e fogja látni itt mindenki, hogy van egy haladó demokratikus gondolat, amelj elől többé se/nki nem zárkózhatik el és azzal sem magyar virtust, som hadseregei, -em tradícióé gondolkozást szembeállítani nem leibet. Amikor a kultúrát kiterjesztjük a legalsóbb, a legkisebb néprétegékrè is és amikor pár évtized múlva annak az előkelő Urnak alig lesz sokkal több kultúrája, mint a nép akármelyik fiának, amikor az iskolák növelése által szintén kultúrára tesz szert, lehetetlen elképzelni, t. Képviselőház, hogy ennek a nagy kulturális átalakulásnak ne legyen me^ a maga Dflgy átütő ereje a társadalmi gondolkodásra is. Ezeket a tömegeket nem lehet többé úgy vezetni, mint régente vezették a tudatlan néptömegeket; ma már a politikai vezetés sokkal nehezebb, mint volt régente, mert minden politikai vezér kénytelen arra tekinteni, hogy egyfelől ne zárkózzék el a néptömegek erkölcsi és gazdasági szükségletei elől, másfelől pedig sohase adja oda magát nyakló nélkül sem a demagógiának, sem a demokrácia túlzott köve teleseinek. Ma tehát az államférfiúi lét valóságos művészet, mert egyfelől zongorázni kell az összeség nagy érdekeinek billentyűin, másfelől számolni kell a nagy néptömegek óriási erkölcsi és gazdasági kívánalmaival is. T. Képviselőház! Ezeket óhajtottam én hangsúlyozni, ismétlem mégegyszer, nem szemben az előadó úrral, hanem inkább kigészítve az ő nagybecsű és értékes előadását és amikor mindezeket hangoztatom, mégegyszer ismétlem, hogy hadsereg és békevágy között különbség nem lehet, a magyar faj nem kardcsörtető faj. a magyar faj a maga igazságát becsületes, békés utón akarja kivívni a Justice for Hungary erejénél fogva; de ugyanakkor tudja azt is, hogy az igazságos győzelemre, amire mindnyájan számítunk, a revizió kérdésében csak úgy tudunk igazán szert tenni, ha egyúttal a háttérben van egy erős magyar faj, egy nagyratörő, erős, erkölcsös, virtusos magyar nemzet, amely mindenkor ott fog állni az igazság támogatására és miután tudom azt, hogy ez a szellem hatja át a honvédelmi miniszter úr gondolkodását, a költségvetést elfogadom. (ÍJlénk éljenzés, helyeslés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Pakots József jegyző: Lukács György! Lukács György: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nekem röviden polemizálnom kellene a t. előttem szóló barátommal, nem találok azonban semmi kifogásolni valót (Helyeslés a jobboldalon.) az ő beszédében, amelybe beleakaszkodhatnám, sőt talán még azt is hozzátehetném a demokráciát illetően az ő nagyon szép fejtegetéseihez, hogy én is azt a demokráciát vallom, amelyet ő vall (Jánossy Gábor: Mindnyájan) és hozzátehetném még Lincoln nagy államférfiúnak azt a mondását, amelyet Amerikában az ő szobrára felírva láttunk, hogy: a demokrácia a népet, a népnek, a nép által való működést jelenti. (Ügy van! iJfjy van! a jobboldalon.) Egyet azonban még mondhatok az én t. képviselőtársam beszédére nézve, azt, hogy az igen t. honvédelmi miniszter urnak és tárcájának sok olyan ellenzéket kívánok, amilyen ellenzéki szellem ma az én t. barátom beszédében megnyilvánult. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) En^ a honvédelmi tárca mai tárgyalásánál voltaképpen azért emelek szót, mert végrevalahára kitűzték az úgynevezett leszerelési konferenciát és pedig a jövő esztendő február 2-ára. (Eri Márton: Elég messze!) Ez a most folyó esztendő tehát előkészítője ennek a leszerelési konferenciának és a most folyó esztendő alatt kell a kormányoknak megtenniök azokat az előzetes Lépéseket, amelyeket ők a maguk szempontjából szükségeseknek látnak. En úgy vagyok meggyőződve, hogy a magyar kormányra ebben a tekintetben nagyon lényeges, nagyon fontos szerei» és teendő vár. Erről akarok egypár szóval röviden megemlékezni. (Hulljuk! Halljuk!) Azt hiszem, nem lesz érdektelen, ha egészen röviden vizsálat tárgyává tesszük, hogy a fegy-
