Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-497

Az országgyűlés képviselőházának U9\ miniszter urat, hogy a .jövő esztendei olimpiád alkalmával is mindenféle anyagi segítséget adjon meg ezeknek a "tiszteknek, bogy ott is (megfelelően és méltóan szerepelhessenek és képviselhessék a nemzetet. (Helyeslés jobbfclől ) T. Ház! A multakban szó volt itt a mammnl fizetési kről. (Halljuk! Halljuki — Usetty lléla: r

riszteknél nines! — Ügy van! Ügy ran! a középen.) Azt kérlcDezema azoktól, akik maminnffizet

'slum részesülnek, a nyugdíjas tisztekkel kapcsolatban, akik alkalmazva vannak a munkavédelemnél és bárhol Havi 160 pengőért, bo*y nem szégyellik-e, hogy ezredesek és tábornokok 160 pengőért szolgálnak egy hónapig, amikor ők egy napra, vagy félnapra kapnak annyit? (Igaz! Úgy run! jobbfclöl.) I'are vonatkozólag ez az egyszerű megjegyzésem. (Kothenstein Mór: Rövid, de velős! — Derültség.) T. Ház! Körülbelül 600 és egynéhány nyugdíjas tisztümk él külföldön. A miniszter úr említette, hogy igyekszik ezeknek felmondani a nyugdíjszolgáltatást. Ezt azonban niárólholnapra nem lehet megtenni, ÍRassay Károly: Dehogy nem! Én tudnám. — Élénk derültség.) A miniszter ár emiitette, hogy olyan módon fogja ezt az összeget mérsékelni, hogy a családi pótlékot vonja meg ezektől a tisztektől s ezáltal talán haza fogja közülük egyiketmáisikat csalogatni. Az lenne tisztedet teljes kérdésem, hogy akadt-e olyan nyugdíjas tiszt, aki ennek következtében hazajött? (Rassay Károly: Akadt-e olyan, akitől elvonták a családi pótlékot, ez az első kérdés') Sok ilyen dolog lenne többek között, amit fel kellene említeni, de az idő rövidsége miatt (d kell hagynom. [Halljuk! Halljuk! — Friedrich István: Meghosszabbítjuk a beszédidőt!) Nem lebet megíhoBSzabbítaml Itt van példáid az a dolog, hogy volt arról szó, hogy csak alezredessé lehel előlépni. Ez nagyon helyes dnlog. hiszen a háború előtt is úgy volt, hogy az őrnagyok közül, akik a törzstiszti tanfolyamot el végezték, — mondjuk, 30-an elvégezték — 20-an csak alezredessé lettek minősítve és ott maradtak s csak 10 lépett elő ezredessé, azok közül 2—3 lett esetleg tábornok. Ügy emlékszem, hogy egy bizottsági tárgyaláson a miniszter úr azt említette, hogy körülbelül ilyenformán fog az előléptetés a jövőben is bekövetkezni, hogy tudniillik nem tisztán a vezérkari miinősítés lesz szükséges ahhoz, hogy valaki etziredessé lehessen. De, bocsánatot kérek, a lovasságnál egészen más a dolog! Ugyanazon a bizottsági ülésen azt mondta a miniszter úr, hogy a lovasságnál ma más viszonyok vannak. Engt delmet kérek, a karmi Íven viszonyok alakulnak is ki, a lovasságnál egészen más a dolog, mint a gyalogságnál. Ifogv mit jelent a lovasságnál az ezredes, azt csak az tudja, aki egyáltalában szolgált a lovasságnál. Ott tehát ez nem lehetséges. T. Ház! Felszólalásom végére jutván, (Halljuk! Halljuk!) még felemlítek valami dolgot. Tudniillik a háború alatt a tiszti asszonyok bizonyos gyűjtéseket eszközöltek rokkantak, hadiözvegyek stb. részére. 1920-ban, vagy 1919-ben — pontosan már nem tudom mikor — a honvédelmi minisztérium atyai gondoskodása folytán rátette erre a kezét és mi történt? Nullává vált! (Zaj. — Peyer Károly: Minden nullává válik, amire ráteszik a kezüket!) Mi történt ezekkel a gyűjtött dolgokkal? (Folytonos zaj. — Elnök csenget.) Emlékszem rá. hogy az én ezredem tiszti asszonyai be akarták perelni a honvédelmi minisztériumot, mert ez privát gyűjtés '. ülése 1931 május hó 5-én, kedden. 351 volt s hogy jött hozzá annak idején a honvédelmi minisztérium, hogy egyszerűen rátette a kezét, holott ők annak idején, amikor még a pénznek valami értéke volt, az én ^ ezredem egyes tagjait ebből bizonyos segélyezésben és támogatásban részesíthették és ma nullává vált!? Vagyok bátor tisztelettel megkérdezni, mi törteid ezekkel a gyűjtésekkel! T. Ház!

'En, mint honvédhuszár tiszt (Éljenzés a jobb- és a baloldalon.) ismertem, bár az urak közül itt nagyon kevesen ismerték, lovag Henneberg Károly ny. lovassági tábornokot, aki a honvédlovasság megteremtője volt. A kőszegi hadgyakorlatoknál megboldogult Ferenc József királyunk II. Vilmos császárnak, mint kiváló lovas vezérét és a honvédlovasság meg teremtőjét mutatta be, amikor nem volt tréfa ez. Ez az ember Budapesten a legnépszerűbb emberek egyike volt, mint a honvédlovasság megteremtője. En, mint fiatal hadnagy és .mi honvéd huszártisztek abban az időben a Kerepesi temetőben a legszebb síremléket állítottuk neki. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) T. uraim, ha én elpusztulok, az a síremlék is el fog pusztulni. Miért? En vagyok az egyediili mozgatója annak, hogy ez a síremlék fenntartassák. Nekünk annak idején nem sikerült ezt a síremlékei hosszá időre megóvni a pusztulástól, mert hiszen a mi szerény adományainkból létesítettük, a nagy Stróbl tervezte ezt a gyönyörű síremléket somkúti terméskőből és az idő vasfoga folytán kezdett omladozni. Hat-hét esztendővel ezelőtt a miniszter úr elődjénél én jártam közbe, hogy ez a síremlék annyira-amenynyire renováltassák. Kisfalndi-Strobl-lal letárgyalva a dolgot, műkővel, stb. sikerült valamennyire rendbe hozni. Nekem az a tiszteletteljes kérésem a mélyen t. honvédelmi miniszter úrhoz, hogy Henneberg iránt való tiszteletből és kegyeletből és egy gyönyörű sí rendek Iráni való megbecsülésből is kegyeskedjék valahogyan átvenni ezt a síremléket és méltóztassék annak állandó jellegét biztosítani. (Helyeslés a jobb- és a, baloldalon.) T. Ház! Ezek után felszólalásomat befejezem. A honvédség iránti rajongó szeretettel (Elénk éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) és a honvédelmi iTTTiniszter úr iránti tiszteletem folytán a költségvetést elfogadom. (Elénk In lyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Györki Imrei Györki Imre: T. Képviselőház! Megszoktuk már éveken át, hogy^ a honvédelmi tárca költségvetésének tárgyalásánál úgy . jobb-, mint baloldali képviselőtársaink felszólalnak... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Györki Imre: ...és jsürgetik a vitézségi érmek pótdíjának folyósítását. Ügy vannak ezzel a problémával egyes képviselőtársaim, hogy mint visszatérő gondolatot csillantatják meg a költségvetés tárgyalása alkalmával és megfeledkeznek arról, hogy ettől a kormányzattól nem lehet várni a vitézségi érmek pótdíjának folyósítását. Azért nem, mert ez a kérdés beletartozik a be nem váltott ígéreteknek abba a komplexumába, amely Ígéreteket a képviselők hiába reklamálnak ettől a kormánytól. Ennek a kérdésnek rendezése is odatartozik, ahol rendeztetni kívánjuk a hadikölcsönök valorizálását, az árvák, rokkantak és özvegyek becsületes Igényeinek kielégítéséi. De egyébként ennek a kérdésnek taglalásánál utalni vagyok bátor arra, hogy a honvédelmi miniszter úr itt a Házban talán félévvel