Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-497
352 Az országgyűlés képviselőházának U97. ülése 1931 május hó 5-én, kedden. ezelőtt, amikor ugyancsak valamelyik képviselőtársam reklamálta a vitézségi érmek pótdíjának folyósítását, mindannyiunk legnagyobb ámulatára azt a kijelentést tette, hogy a folyósításról szó sem lehet és tudnia kell mindenkinek, hogy a magyar katona nem azért küzdött, vérzett és sebesült meg a harctéren és nem azért veszélyeztette egészségét és testi épségét, hogy majdan a frontról hazajőve, a vitézségéért valami díjat kapjon, hanem azért, mert a hazaszeretet sugallta vitézségét. Amikor a honvédelmi miniszternek ez az álláspontja, akkor hiába reklamálják az egyes felszólalók a vitézségi érempótdíjak folyósítását, mert ettől a kormányzattól ennek az ígéretnek beváltását éppen úgy nem lehet várni, mint ahogyan, amint mondottam, nem lehet^ várni egy becsületes rokkanttőrvény megalkotását és ahogyan nem várhatjuk a másik igéret beváltását, a hadikölesönök valorizálását sem. Nem is ezzel a kérdéssel akarok bővebben foglalkozni, ezt csak megemlítettem, mint egy olyan gondolatot, amelyet egyes képviselőtársaim felvetnek, hanem inkábba honvédelmi tárca költségvetésével kapcsolatosan kél szemponttá] kívánok foglalkozni. Az egyik szempont ;i politikai szempont, — és ez szorosan a miniszter úr személyeve] kapcsolatos — a másik pedig a hadügyi közigazgatás, illetőleg a hadügyi igazgatás kérdésével kapcsolatos szempont. Megszoktuk már, t. Képviselőház, hogy bár a miniszter úr ismételten olyan kijelentést tett többízben, hogy politikai kérdésekkel nem kíván foglalkozni és csak a tárcája körébe tartozó kérdésekkel óhajt foglalkozni, — meg kell jegyeznem, hogy egyáltalában nem tartom kárhoztatandónak, ha politikai kérdésekkel foglalkozik, mert hiszen ehhez joga van mint miniszternek és joga van mint képviselőnek is, ellenben a miniszter úr szögezte le azt az álláspontját, hogy politikai kérdésekkel nem kíván foglalkozni — mégis azt látjuk, hogy hol itt, hol ott különféle politikai kirándulásokat tesz, amely politikai kirándulások alkalmával olyan kijelentéseket is megkockáztat, amelyek sértik a nemzet többségének álláspontját. (Farkas István: Es eillenkeznek a miniszter úr régebbi álláspontjával! — Kontra Aladár: A nemzet többségének?!) A legutóbbi napokban, alig egy héttel ezelőtt, a miniszter úr az Országos Nemzeti Klubban «Aktuális kérdések» címmel előadást tartott vagy felszólalt ebben a klubban. Fel szólalása vagy fejtegetései, előadása alkalmával — mint a kiadott kommüniké mondja — hatásos szavakkal vázolta azt, hogy a bolsevizmus leik] előőrsei hazánkban is megjelentek már különböző elnevezések alatt, s ezen beszédében rámutatotf arra, hogy a bolsevizmus ezen lelki előőrsei között találja és érti azokat, akik a titkos választójognak megvalósítását akarják, akik az egyesülési és gyülekezési jog megvalósítását akarják, akik a demokráciát hirdetik ebben az országban. (Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Tévedés! — Farkas István: Ezt írták ;i lapok! Miért nem cáfolta meg?! — GömhÜK Gyula honvédelmi miniszter: Jelen volt Nagy Emil; megmondhatja! — Nagy Emil: Nem mondta!) Ha nem is ennyire kifejezetten, de a titkos választójog ellenőrzőiről és az egyesülési és gyülekezési jogról beszélt. (Najry Emil: Nem így, ahogy ön mondta!) Figyelmeztetni akarom a t. miniszter urat arra, hogy valamikor itt, az ellenzéki oldalról a miniszter urat is hallottuk mint a titkos választójog megvalósításának egyik törekvőjét, láttuk őt^ is az egyesülési és gyülekezési jog megvalósításáért küzdők táborában s különösen hallottuk akkor, amikor még az ellenzéki oldalon ült az igen t. miniszter úr és amikor ugyanaz a kormány, amelynek most tagja a miniszter úr, hatalmát éreztette azzal a párttal, amelyhez a t. miniszter úr tartozott, mielőtt átvedlett volna kormánypártivá. Elnök: A képviselő urat ezért a sértő és imparlamentáris kifejezésért rendreutasítom. (Farkas István: Ez nem sértő! — Propper Sándor: Miért sértő? — Farkas István: Köpönyeget változtatott! — Rothenstein Mór: Egy tény regisztrálása!) Csendet kérek! (Farkas István: A titkos választójognak volt híve, most meg ellensége!) Györki Imre: Nem egyszer hallottam én a honvédelmi miniszter urat, amikor az ő pártjának, a fajvédőpártnak gyűléseit tiltották be, amikor a fajvédőpárt szervezeteivel szemben a hatóságok olyan önkényes módon jártak el, mint ahogy ma eljárnak velünk szemben és más ellenzéki pártok szervezeteivel szemben, akkor a miniszter úr reklamálta az egyesülési és gyülekezési jog törvényes rendezését, ezeknek a kérdéseknek szabályozását. Nem is olyan nagyon régen volt ez s nem illik, igen t. miniszter úr, ezt most már kárhoztatni és azokról, akik ma ugyanazon Programm álláspontján állanak, amelyen állott az igen t. miniszter úr még néhány évvel ezelőtt, amikor a titkos választójogot követelte az ellenzéki padsorokból, most úgy beszélni, mint akik a bolsevizmus előőrsei Magyarországon. A honvédelmi miniszter úrnak ; ha végignéz egy kissé a nyugati államok során, ha végigtekint azokon az országokon, ahol a bolsevizmus úrrá lett, nagyon jól kellene tudnia, hogy a bolsevizmus csak azokban az országokban válhatott úrrá, amely országokban nem volt demokrácia, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ahol nem volt politikai szabadság, ahol nem volt titkos választójog, ahol nem volt egyesülési és gyülekezési jog. Ha végignéz a minisizter úr a nyugati kultúrállamokon, ahol a háborút megelőzőleg jóval már demokratikus társadalmi és politikai berendezkedés volt, ahol a munkásságnak és a földmunkásoknak képviselőig bent ültek a parlamentekben, a törvényhozó testületekben, ott azt láthatja, hogy nem ütötte fel fejét a bolsevizmus, ellenben nem kivétel, t. miniszter úr, hogy Oroszországban és Magyarországon, ahol a legnagyobb elnyomatás volt a háborút megelőzően, igenis felütötte fejét a bolsevizmus és kitermelte a maga gyümölcseit. Ne méltóztassék tehát e kérdésről úgy beszélni, hogy akik a titkos választójogot követelik, akik követelik a demokráciát, akik követelik az egyesülési és gyülekezési szabadságot ebben az országban, azok a^ bolsevizmus előőrsei lennének itt, sokkal inkább áll az, hogy ezek kívánják az országnak boldogulását, inkább, mint azok, akik a mai fed u ál is rekaciót igyekeznek hatalmuk minden erejével fenntartani. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De amint előre bocsátottam, csak két kérdéssel óhajtok foglalkozni, mert nem lévén katona, — sem tüzértiszt, sem huszártiszt, sem gyalogsági tiszt nem voltam — nem akarok ilyen szakszerű kérdésekkel foglalkozni, foglalkozni kívánok ellenben egy olyan témával, amely közel esik az én képzettségemhez és ez a katonai igazságszolgáltatásnak bizonyos vonatkozású kérdése.
