Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-497

348 Az országgyűlés képviselőházán^ U sebb ez az intézmény, amely ma is kiállja a próbát a polgári bíróságok mellett, ha a szabad gondolatnak szárnyalása és mérlegelése, az érzésbeli nagyszerű kiváltódás és a tiszti önérzet és lovagiasság, amely ott megnyilatkozik, ki lenne egészítve jogi tudással? Micsoda nagyszerű perspektívát nyithat ez, amikor különösen gondolni kell azokra az időkre amelyekben polgári egyének is odakerülhetnek a katonai igazságszolgáltatás elé. öriási értéke volna, lia a Ludovika Akadémiából kikerülő tisztek már ezzel a kvlifikációval bírnának, ha lenne bizonyos jártasságuk a jognak ezen a területén, mert e nélkül a gondolat nagyszerűsége a gyakorlatban elévül. Azoknak az uraknak, akik akár mint jogászok, akár mint főelőadók, akár mint tárgyalásvezetők odakerülnek s rajta tartják a kezüket bizonyos ügyek elintézésén, az a megcsontosodott nézetük, amely bennük van és amely az emberi gyengeségből levezethető, egyoldalúvá teszi az igazságszolgáltatás menetét. Nem tudnak megszabadulni attól a gondolattól, hogy az, amit ők a jogban igazságnak Ismernek fel, szellemileg is bevitessék annak a tárnicsnak ítélkezésébe. fStrausz István: Pintér százados!) Es bár azt látjuk, hogy a százados a tárgyalásvezető, az ezredes az elnök, mégis a tárgyalás vezetés tulajdonképpen a százados kezeben van, nem pedig az ezredesében. (Bródy Ernő: Az a jog tudó!) Igen az a jogtudó és az irányító. En azt mondom, hogy ezt a szellemet kissé közelebb kellene hozni a polgári felfogáshoz, mert csak ennek hiánya miatt történt meg az, ami a közelmúltban is megtörtént, hogy az egész világ szörnyűködött azon, hogy a legfelsőbb honvédelmi törvényszék egy olyan ügyben hozott halálos ítéletet, amelyben az a közvélemény lelkületének nem felelt meg. Azt mondom, hogy ezt a halálos ítéletet az akkori törvény szerint kénytelen volt meghozni a legfelsőbb honvédtörvényszék. Higyjék cl, t. uraim, hogy ezek az t'linaradottságok a törvény helyes és szigorú alkalmazásával elkerülhetetlenek voltak. Amióta azonban az új törvény életbelépett, amióta a modernebb felfogás, mondhatnám a Csemegi-kódexen túlmenően utat tört magának ebben a törvényben, ahol a katonai bűntettek esetén a szándékot, az enyhítő és mentő körülményeket úgy taglalják, hogy ez a legmodernebb felfogást szolgálja, ez reményt kelt arra nézve, hogy lefaragódnak azok az elmaradottságok, amelyek a múltban ilyen helyt nem álló ítéletekhez vezettek. Legyen szabad itt megemlítenem, hogy van ebben a törvényben egy szakasz, amely a miniszter úr egyik legsajátosabb alkotása, amelyről sokat beszéltünk a bizottságban is. Ez a szakasz azt mondja, hogy a katona, ha becsületét megtámadják, nyomban fegyverét használhatja. Nagy vitánk volt ebben a tekintetben és íme az élet adja az eseteket, nem is egyet, hogy a katonát, ha családi becsületének védelmére fegyvert használ, a felocsúdó társadalom veszi védelmébe. Azt is mondom, hogy a régi katonai törvény lehetett akármilyen, a társadalom nagy igazsága most, azt követeli, hogy ennek a fegyverhasználatnak mentő körülményei legyenek. Ezt azért mondom el, mert magam is ellene voltam ennek a sza k asznak. Én azomiban kötelességemnek tartom olyan kor, amikor az események meggyőznek arról, bogy az az álláspont volt a helyes, amelyei velünk izemben az akkori katonai szakértő iirak, tábornok urak képviseltek, akik részt vettek a bizottság] tárgyaláson és »a miniszter úr intencióját .követték^ mondom,; köteleissé7. ülése 19

S1 május hó 5-én, kedden. gémnek tartom konstatálni azt, hogy az élet ezt az igazságot jelenti. (Györki Imre: Szabad kaszabolási jog!) Bocsánatot kérek, t. képviselőtársam, de higyje el, hogy a polgúri tár sacfelom i'iitaktisága iránt van annyi érzésem, mint bárk ütnek. A kocsmában, is történnek legényeknek verekedései, <de éhből a társadalmat még nem ítéljük meg és ha hellyelközzel mutatkozik is egy-egy rendellenesség, majd találnak rá módot, hogy azt innegIVnyítsék. De ezért nem lehet aizt mouidlani, hogy ez a törvényhely felszabadítja a polgári társadalom ('•Ilon a kardot. A tények azt igazolják, hogy azóta, mióta ez a törvény fennáll, nem (fordult elő olyan katonatiszti 'fellépési, aimely ebbe a törvénybe ütköznék, a tisztek nem használtak kardot, fegyvert polg'árok ellen. Én igazságos szeretek lenni. Ellene vagyok annak, hogy itt egy olyan félfogás burjánozzék fel, amely választófalat teremt tártársadalmi osztályok között. Az ilyen törvényes intézkedéseket tiszteletben kell tartani és tiszteltettél 'kell fogadni. T. Ház! Kénytelen vagyok még egy fogyatékosságra rátérni, amely a hadsereg ellátásának szállítási ügyeire vonatkozik. Itt hallottam sürgetni a kisipar védelembe való helye zését. Erre egy gyakorlati módot is imondanék a mólyen t. miniszter úrnak, mert a kifogásoló szavak nem elegendők. Azt az anyagot, amiely a hadsereg ellátására szolgáló akár Lábbeli, akár posató feldolgozására szolgál, tessék beszerezni, nem pedig a munkát kiadni a vállalkozóknak. Szakértők állanak a minisztérium rendelkezésére, beszerzik olcsóbb áron éis a munkát ki kell ajd'ni a munkátlan kisiparnak, Jobbat és különbet fog kapni, mélyen t. miniszter úr, mert ma ebben a lerongyolódott országban a rászorult kisipari tömegeknél megvan a teljesítőképesség. Azt gondolám, nem elegendő hangoztatni azt, hogy a. nagyipar rovására a kisipart kell támogatni, Ihjariem ennek gyakorlati módját is meg kell jelölni. Az anyagot önállóan kellene beszerezni és nem egyenruházati intézmények foglalkoztatása révén, hanem fel kell keresni a kisipart műhielyében és látván azt, hogy anmak berendezése alkalmas arra. hogy megfelelően dolgozhassék, oda kell adni a munkákat. Még egy dolgot vagyok bátor felemlíteni, bár ez nem tartozik szorosan ehhez a költségvetéshez, azonban a katonai foglalkozásnak és a katonai hivatottságnak igazi meghatározásához hozzátartozik. Ha valaki a fronton volt, ez kétségkívül igen nagy érdem, megkülönböztetett figyelmet válthat ki azok számára, akik ott vitézségi érmet kaptak, a hazáért szem védtek bátran, elszántan és önfeláldozással szolgálva hazájukat, Most azonban azt kérdezeim, hogy vájjon a frontharcossá JÍ minősít-e arra, hogy abból egy politikai különá 11 ást szervezzenek. Azt gondolom, mélyen t. miniszter úr, hogy a fronton való harci készségnek és frontszolgálatnak ugyanolyan tekintet alá kell esnie, mint a ib/sza itthon való szolgálásának, mert ha valakit a jó Isten megbünteti azzal, hogy testi épségének hiánya miatt nem mehetett ki a frontra, azért ő még tehet a hazának éppen olyan szolgálatot és ebből rivalitást, mégpedig politikai rivalitást termelni ki, ez nern erősíti azt a társadalmat egybeforrasztó erőt, amelyeket oly fontos érveknek jelöltem meg. Én nagy tisztelettel vagyok a frontharcosok iránt és elismerem azt is, hogy jár minden frontharcos-