Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-497

Az országgyűlés képviselőházának 197, listáknak, akár bankérdekeltségeknek, akár pechig nagyuraik passzióinak stafí'ageul szolgáljon, mert a katonaságnak az a szerepe, hogy megvédje az állam békéjét és biztonságát és én a leghatározottabban tiltakozom az ellen, Ihogy nem tudom, milyen versenyekhez, solymászathoz, vagy agaráiszathoz és egyéb ilyen versenyekhez katonaságot vezényeljenek ki. Azok, akik akár autó, akár motorverseny, akár vadászatok céljából ilyen ünnepélyt rendeznek, fizessék az őrséget saját zsebükből, mert a katonaság nejmi arra való, hogy akár kapitalista érdekeltségeknek, akár nagyuraknak staff ágéul szolgáljon. Itt van például a hortobágyi solymászat, olvastunk róla a napokban, (már képeztek solymármestereket, solymászlovagokat, de nem szeretnék ezekkel a leg-közeleb'bi honvédelmi tárca kiadásainál azon a címen találkozni, hogy a solymászat magyar hadierény és ezért nekünk ezt valamiképpen sokszázezer pengővel támogatnunk kell. Kérem tehát, hogy amit a miniszter úr ezen a téren amegkezdett, folytassa, mert a katonaság nem arra való, hogy /nagyurak (mulatságainak staffágeul szolgáljon. Fel kell továbbá említenem azt a visszaélést is> amelyet sub titulo: a kisipar támogatása, a miniszter úr jóhiszeműségével elkövetnek. A miniszter úr, amikor erre alkalom kínálkozik, felszólal, egy-egy közérdekű kérdésiben, így például Barcson a munkások es munkaadók közötti harmónia; megteremtését sürgette. Igen t. miniszter úr, már sokan próbálták a tüzet és a vizet, az olajat és a vizet összekeverni, de kissé sűrű és (nehézkes emulzió lett ebből, s nem igen ment a dolog. Nem pedig azért, mert a munkás és a munkaadó közötti viszony, ameddig kapitalista termelési rendszer lesz, mindig háborúskodással jár. Az egyik elad, a másik pedig vesz. Mi eladjuk a munkaerőnket, a tudásunkat, mindenünket, amink van, a kapitalisták pedig meg akarják azt venni. A mi érdekünk az, hogy minél drágábban adjuk el, a kapitalisták érdeke pedig az, hogy minél olcsóbban vegyék meg. ök felhasználják az államhatalom erejét is arra, hogy bennünket, a mi árucikkeinknek minél olcsóbban való eladására kényszerítsenek, mi pedig a szervezkedés erejével védekezünk ez ellen. Ezért tehát ezt a két kérdést harmóniába hozni egy kissé nehéz feladat. De nem is erről van szó, 'hanem arról, hogy ezen alkalommal a miniszter úr megemlítette a kisipart s azt mondotta, hogy elsőrendű feladatának tartja annak támogatását. Ez nagyon helyes, nálam jobban senki sem szereti a kisipart, nálam jobban nem kívánja senki boldogulását és ahol módomban van, szerény erőmhől, tehetségem szerint támogatom a kisipart. Ami azonban a honvédelemnél a kisipar támogatása címén történik az nem mindig a kisipar támogatása. Legyen iszabad rámutatnom arra, hogy Óbudán van egy kisiparos szövetkezet Vezetői Löw és Fried urak. Ezek összeszervezték a kisiparosokat, üzletrészeket Írattak velük alá, — a legtöbb esetben a kisiparosok be sem fizették az üzletrészt — most tehát ők «Kisipari Szövetkezet» s ezen a címen kapnak a honvéd ruharaktártól munkát. Ezt a munkát azonban nem kisiparosokkal végeztetik, még csak nem is szakmunkásokkal, hanem Pest környékén, a falvakba kiadják az asszonyoknak háziipari munkára, úgyhogy egyetlenegy szabómester azon a munkán nem dolgozik. Löw és Fried urak a fővállalkozók, összeszedik a munkát, azután kiadják a budai hegyvidék aljában ülése 193i május hó 5-én, kedden. 343 levő kis sváb falvakban az asszonyoknak és ott végzik el a munkát. Minden esztendőben összejönnek a tisztelt kisiparosok és örülnek, hogy a háziiparosok milyen szépen elvégezték a munkát; azután 5—5 pengőket, meg 10 pengőket, a szerint, hogy milyen volt a rendelés az egész évben, odaadnak a kisiparosoknak s ezzel azután megszűnik a kisiparosok szerepe. A miniszter úr jóhiszeműen azt hiszi, hogy kisiparosok végzik ezt a munkát, valójában azonban nem kisiparosok végzik, hanem egy érdekeltség, amely maga mögé vett kisiparosokat azért, hogy legyen jogcíme azt mondani, hogy kisipari szövetkezet. T. Ház! Ugyanezt találjuk azonban más téren, a bőripar terén is. A miniszter úr emlékszik, egynéhányszor már memorandummal is fordultunk a miniszter úrhoz. Nem kívánok ennek legapróbb részleteire kiterjeszkedni, csak meg kívánom említeni, hogy ebben az irányban még egyszer bátrak leszünk a miniszter úrhoz egy emlékiratot intézni, mert a jelek azt mutatják, hogy itt ugyanaz a dolog történik, mint az előbb vázolt szabómunka kiadásnál. Itt is sub titulo kisipar támogatása egypár kisiparos, akiknek még műhelyük sincs, elmegy és vállalja a munkát, amelyeket nem ők maguk végeznek, hanem kiadják háziipari munkásoknak, kiadják azoknak, akik nappal a kincstári üzemekben dolgoznak; mindenki kap ebből a munkából, csak a munkások nem kapnak belőle. A kereskedelmi tárca tárgyalásánál, majd a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét fel fogom hívni arra, hogy a kisipari kormányibiztosság ezen a téren nem teljesíti kötelességét. A miniszter urat arra kérem, hogy ezeknek a imunkáknak kiadásánál szigorúan ügyeljen arra, hogy segéddel dolgozó iparosok is kapjanak munkát. Nekünk nem az ellen van kifogásunk, hogy kisiparosoknak adják a munkát, hanem az ellen, hogy egy műhelynélküli generálvállalkozó maga köré vegyen 10—15 kisiparost ás azt mondja, ihogy a kisiparosoknak kérem a munkát. A munkát meg is kapja, azonban a vállalkozó másokkal végezteti ezt olyan munkafeltételek melett, amelyek mellett arra tisztességes szaknrtmkás nem vállalkozik. Minthogy sem az országnak, sem a honvédelemnek nem áll érdekében, hogy a szakmunkások kipusztuljanak, nem áll érdekében, hogy ne támogassák azt az ipart és azt az iparost, aki szakmunkáisokat foglalkoztat, ezért voltam bátor itt a nyilvánosság előtt ezt a kérdést felhozni. Egyébként bejelenteni kívánom, hogy a miniszter úrhoz ismét egy beadvánnyal fogunk fordulni, amelyben nemcsak azokat a hiányosságokat soroljuk fel, amelyek ezeknek a munkáknak kiadásánál tapasztalhatók, hanem meg fogjuk jelölni azt az utat is, amelyen haladva a visszaélést a jövőre nézve ki lehet majd küszöbölni és hogy a honvédelmi tárca minden megterhelése nélkül ezeknél a munkáknál szakmunkásokat is foglalkoztathassanak. Végezetül csak a honvédség élelmezését kívánnám a miniszter úr szíves figyelmébe ajánlani. Mi informálódunk ez iránt és nagy általánosságban nem is kifogásolhatjuk az ellátást, ezen a téren az utóbbi időben javulás is mutatkozik, kérem azonban a miniszter urat arra, hogy mindazokban a helyőrségekben, ahol nagy számban van katonaság, időközönként szigorú vizsgálatot tartson abban az irányban, hogy az élelmezés ellen kifogás ne legyen. (Fráter Jenő: Milyen irányban?) Egyes helyeken vannak gyengébb dolgok, felesleges, hogy itt ezt megemlítsem, a .miniszter úr éppen olyan jól tudja mint én, miről van szó, kérem azonban a mi-