Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-497

344 Az országgyűlés képviselőházának U97. ülése 1931 május hó 5-én, kedden. niszter urat erre éppen azért, mert hiszen az ország pénzéről van szó és nem lehet közömbös az adófizetőkre, hogy az ő pénzükkel mi történik, 'másfelől nem lehet közömbös s senki számára sern az, hogy az a katona, aki szolgálatot teljesít, hogyan van ellátva. Azt kérem a miniszter úrtól, hogy a jövőben is a legteljesebben és a legszigorúbban ellenőriztesse a legénység ellátását. (Fráter Jenő: Egyforma mindenütt

I) Mégegyszer fel kívánom említeni a miniszter úr előtt az ipar támogatása tekintetében elmondottakat. Pártállásomnál fogva egyébként a tárca költségvetését nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Tabódy Tibor! Tabódy Tibor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott Malasits (îéza igen t. képviselőtársamnak mondhatnám, nagyon tárgyilagos fejtegetéseiből egyet feltétlenül magamévá teszek és pedig a kisiparosok kérdésében mondottakat, mert magam is úgy érzem, hogy ezek között^ a nehéz gazdasági viszonyok között, a munkanélküliségben és munkátlanságban, a közüzemek túltengése miatt feltétlenül szükséges az, hogy minden alkalommal és minden tárca körébe tartozó munkaalkalmaknál és munkakiadásoknál ;i kisiparosok feltétlenül tekintetbe vétessenek. Más tekintetben azonban nem tudok egyetérteni az igen t. előttem szólott képviselőtársammal) inert én ellentétben ő vele, határozottan keveslem azt az összeget, amely a honvédelmi tárca költségvetésében a honvédség fenntartására és a honvédség fejlesztésére fel van véve. Amikor ezt a költségvetést a kezembe vettem, már a sommázatnál áttanulmányozva az egyes számokat, mindjárt az első lap, mondhatom, mint volt hivatásos katonát, akihez talán ez a költségvetés áll a legközelebb, lehangoltsággal töltött el, mert — hogy az igen t. miniszter úr kifejezésével éljek — ebben a dezarmirozottságban, ebben a lefegyverzettségben is ezek a számok tulajdonképpen azt mutatják, hogy még további leépítés, további leszerelés van folyamatban. Kétségtelen dolog, hogy egy nemzetnek úgy kifelé, mint befelé a tekintélyét a katonája, a hadseregnek mineműsége adja meg. Példa erre maga a kis svájci köztársaság. A svájci köztársaságban ugyanis a milic-rendszernek a legideálisabb formája van meg: a svájci ifjú 17-ik életévétől kezdve már katonai kiképzésben részesül, a tényleges »szolgálat megkezdése előtt, úgyhogy amikor bevonul, az újonckiképzés nehézségein már jóformán keresztül esett. Ezenkívül amidőn visszajön a tényleges szolgálatból, olyan kötelékbe osztják be, ahol minden évben fegyvergyakorlatra hívják be, ott összejön régi bajtársaival, régi elöljáróival és ez már csak azért is jó, mert magát az állami, a nemzeti összetartozandóság érzését ápolja. A polgári életbe is magával viheti katonai felszerelését, sőt a lovasok még lovukat is. Kétségtelen, hogy ehhez pénz kell, azonban hozzáteszem, hogy nemcsak pénz, hanem nyugodtabb, rendszeresebb gazdasági viszonyok és gazdasági körülmények. Még a pénznél is fontosabb az a lelki egység, amelyről olyan lélekbemarkolóm emlékezett meg éppen az igen t. előadó úr. De szükséges azonkívül egy büszke nemzeti öntudat, amely legfelülről legalólig a köz, az állam és a nemzeti ügyek intézésben minden faktor lelkében benne vari és ha ez benne van általánosságban, akkor a pénz is előkerül. T. Ház! Ezek után a gondolatok után ter=mészetes, hogy bizonyos lehangoltságot keltett bennem a honvédelmi tárca költségvetésének áttanulmányozása. Ha nézem mindjárt az első lapon az egyes tételeket, a helyett, hogy azt látnám, hogy a viszonyokhoz képest ebben a lefegyverzettségben és ennek a gazdasági krízisnek a közepette mégis áldozatkészséggel oda igyekeznénk hatni, hogy a honvédség fejlesztésében az áldozatokban felmenő tendenciát mutassanak, azt kell látnom, hogy itt tulajdonképpen lefelé menő tendencia van. Hiszen, amikor azt kell látnom, hogy amíg minden más tétel lemenő tendenciát, tehát mínuszt mutat, csak a nyugdíjasok tétele az, amely pluszt mutat, ez nem is jelenthet mást, mint azt, hogy még abban a lefegyverzettségben is további leépítésről és leszerelésről van szó. Szomorú pedig a dologban az, hogy ezzel még nincs megoldva a nyugdíjasok közti különbség, mert még mindig fennáll a régi és az új nyugdíjasok kategorizálása, ami pedig éppen katonai és nemzeti szempontból nemhogy nem helyes, hanem egyenesen igazságtalan is. Valahogyan szeretném junktimba^ hozni ezt a kérdést a hadirokkantak és általában a hadigondozottak kérdésével. Egy nemzetnek mindig szüksége lesz katonára, különösen ennek a szegény magyar nemzetnek lesz szüksége katonára, amely exponált helyzetében itt Európa szívében létfenntartása érdekében is állandóan kell, hogy foglalkozzék a védelem gondolatával. Büszke öntudattal kell itt mindenkinek katonalétét és voltát viselnie. A nem igazságos és a nem méltányos elbánás azonban ezt a gondolatot semmiképpen sem fogja erősíteni és semmiképpen sem fogja szolgálni. Ami a hadirokkantakat illeti, a hadirokkantaknál legalább a 100%-os hadirokkantak vannak úgy, ahogy ellátva. A régi nyugdíjasoknál is lehetne valamilyen megoldásra gondolni és valami olyan megoldást kitalálni, hogy legalább azok között, akik a harctéren az első vonalban tűzben voltak egy bizonyos ideig és az új nyugdíjasok között ne legyen meg^ a különbség. Bár a hadigondozottak ügyei a népjóléti miniszter úrhoz tartoznak és tény, hogy az igen i népjóléti miniszter úr egészen bizonyosan igen nagy megértést és segíteni akarást mutat a hadirokkantakkal szemben, mégis felhívom az igen t. honvédelmi miniszter úr szíves figyelmét erre a kérdésre is. Mert hiszen ennek a kérdésnek közmegelégedésre való elintézése feltétlenül katonai és" feltétlenül elsőrangú nemzeti érdeket szolgál. Minél többen törődnek a hadigondozottakkal, annál inkább érezni fogják, hogy azok az áldozatok, amelyeket hoztak és azok a veszteségek, amelyeket elszenvedtek, nem voltak hiábavalók, mert a nemzet és a nemzet vezetői elismerik és tudják ezt. Ha a hadigondozottak érezni fogják ezt, akkor az áldozatok és a veszteségek felett érzett fájdalmukat büszkén fogják viselni. Mondhatom, nagy fájdalommal töltött el, amidőn azt láttam, hogy a költségvetés sommázatában a csapatoknál egy 3,802.200 pengős csökkenés mutatkozik az elmúlt évi költségvetés tételével szemben. Mondhatom, ez majdnem megdöbbentett, amikor szertenézve a világban és szomszédainknál, látom, hogy mindenütt az általános védkötelezettség alapján óriási befektetések és óriási költségek vannak felvéve a hadsereg fejlesztésére. Ha megnézzük például Jugoszláviát, vagyis a nagyszerb államot, ott is általános védkötelezettség van. A 18. életévtől az 55. életévig tart a védkötelezettség, a tényleges szolgálati idő 18 hónap és a hadrakelt sereg kiképzett évfolyamai Jugoszlá-