Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-496

Az országgyűlés képviselőházának 49 károsultjainak támogatására vonatkozó kötelezettség tekintetében azonban nehezebben és lassabban haladunk előre. Ügy tudom, hogy az 1930/31. évi és az 1931/32. évi költségvetésben a 6. cím 3. rovatának 1. alrovata alatt előirányzott négymillió pengő az eredeti hadikölcsönjegyzőknek a mai kulcs szerint való kielégítésére nem elegendő. Ügy tudom, hogy most mintegy húszezer igénylő nyer kielégítést a megállapított kulcs szerint, de ez a kielégítés nagyon nehezen és körülményes eljárás után történhetik csak, mert ez az összeg, az előirányzott összeg, nem lévén elég, a miniszterközibizottságnak az igényjogosultak sorában bizonyos utánnyomozásokat és pótlásokat kell eszközölnie a nyomozás tekintetében, hogy a legszegényebbeknek jusson az igényjogosultak «órából is ebből a négy millióból. T. Ház! Tudomásom van arról is, hogy az ugyanazon rovat 3. alrovata alatt előirányzott 500.000 pengő is, mivel az ebbe a csoportba tartozó igényjogosultak számát nagyon kiterjesztették, szintén elégtelen ezeknek az igényeknek kielégítésére. Ezért azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok a mélyem t. miniszter úrhoz, hogy méltóztassék ezeknek az igényjogosultaknak már számszerű teljes kiegészítése céljából i,s és azért, mert a mindegyre nehezedő gazdasági helyzet az igénylők számát még szaporítja is, ennek a négymillió pengőnek egymillió pengővel, az említett 500.000 pengőnek pedig még 500.000 pengővel, esetleg póthitel útján való felemeléséről is gondoskodni, Amennyiben a miniszter úrnak sikerül elérnie, .hogy póthiitel útján ezt a felemelést eszközölheti, akkor azt hiszem, hogy az igényjogosultak sorában megint bizonyos időre általános megnyugvás áll be, mé«- azok között is, akiknek részéről a magasabb karitatív valorizáció iránt nekem átadott kérvényben, amelyet én a ,Ház igen t. elnökének átnyújtottam, ez a kérés előadatott. Remélem, hogy a mélyen t. miniszter úr az aidlandó alkalmat megragadja ennek a kérésemnek teljesítésére, az előirányzott összegnek póthitel útján való felemelésére és erre való tekintettel is, de meg egyébként is a költségvetésnek ezt a címét elfoga'dom. (Helyeslés a bal- és a jobboldalon) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Simon Andrási Simon András: T. Ház! Szíves enigedelmükkel visszatérek a hadikárosultak segélyezésére, különösen a hadirokkantak, a hadiözvegyek és a (hadiárvák és a kórházak ügyére, mert bár az előttem felszólalt t. képviselőtársaim is foglalkoztak ezzel a kérdéssel, mégis azt tartom, hogy a politikának leghatalmasabb fegyvere az ismétlés lévén, ha én élek ezzel a fegyverrel, kötelességet teljesítek. Itt fekszik előttem, itt van a kezemben a népjóléti és a munkaügyi minisztériumnak egy tájékoztató kimutatása, amelyet mindenki megkaphat, aki érdeklődik ^ a háború szerencsétlenjeinek segélyezése iránt. Én igazán nem tudom megérteni ennek a kimutatásnak logikáját. A magam kerületében egy százszázalékos hadirokkant esetével kapcsolatos tényállást kívánok szóvátenni, mert ez az egész országra vonatkozóan is megvilágítja a kérdés .helytelen rendez,''s ét. Egy százszázalékosan rokkant altiszt kapott 120 pengőt, az özvegye kap most 10 pengőt. Amíg meg nem halt az édesapa, a százszázalékosan rokkant altiszt, addig a gyermeke kapott hat pengő segélyt havonként, most, hogy elhalt az édesapa, nemcsak a 120 pengős seKÉPVISELÖHÁZl NAPLÓ. XXXV. ú. ülése 1931 május 1-én, pénteken. 3Í9 gély szűnt meg, hanem leszállt a gyermekek havi segélyezése is hat pengőről 1.25 pengőre. Lehet azzal érvelni, hogy azt a 120 pengőt ez az (altiszt a maga számára kapta életében, lehet érvelni azzal, hogy függetlenül attól a havi 120 pengős segélytől, mint hadiözvegy a saját jogcímén kapta most özvegye a 10 pen

T gőt, bár helytelennek tartom ezt a logikát is, mert /hiszen a tisztviselőknek vagy közalkalmazottaknak minden kategóriájában az özvegy dotálása kapcsolatban van a férjnek legutoljára élvezett járandóságával. Hiszen a férfi, mint a család feje egyben a családnak is eltartója, szükségképpen az élők sorából való eltávozásával kapcsolatnak kell lennie a hátramaradottak ellátási összegé és az általa élvezett összeg között. A közalkalmazottaknál általában az özvegy nyugdíja a férj nyugdíj alá beszámítható fizetésének 50%-a szokott lenni, a gyermekek pedig nevelési járulékként, úgy tudom, a beszámítható törzsfizetésnek 10%-át kapják. Ez érthető is és per analogiam a hadirokkantak hátrahagyott özvegyeinél és árváinál is alkalmazni kellene ezt a juttatást, mert hiszen az kétségtelen, hogy az a 120 pengő is elvileg a családfenntartót illette meg, de ebből a 120 pengőből a családot fenntartó 100%-os hadirokkantnak a maga szükségletének fedezetén kívül, mint családfenntartónak bizonyos részt a feleség és a gyermekek részére át kellett engedni. Ilyen körülmények között helytelen már az özvegynél is, hogy esak 10 pengőt kap, holott a 100%-os hadirokkant 120 pengőt kapott, de semminő logikával nem lehet megindokolni azt, hogy a 120 pengőt kapott édesapa elhalálozása után az életében 6 pengőt kapott gyermek nevelési járuléka leszállíttassék L25 ipengóre. Azután itt van a 25% -os hadirokkant havi 1 pengős segélye is. Ebiből is levonnak 8 fillért kezelési vagy postai költségre, úgyhogy 92 fillért kap kézhez. Ha összevetem ezt a hadikölcsönjegyzőknél az 5000 pengőn aluliak segélyen kívül hagyásával, ahol azt volt az indok: 5000 pengőn-alul már olyan csekély volna a százalékosan juttatható segély, hogy mar a kezelési költséget is felemésztené, tehát ez okból nem foglalkozhatnak azzal a kérdéssel, hogy az 5000 pengőn aluliaknak szisztematikusan juttassanak, relációba hozva ezt ä 25%-os hadirokkant 92 fillérjével, tagadom azt, hogy oly kevés volna ez az összeg például az «>00 pengős ihadikölcsönjegyzőnél, hiszen ha csak 5%-ot veszek figyelembe, — már pedig köztudomású, hogy 5%-ra mindenki elhelyezheti a pénzét még pénzintézetnél is — annak 5%-a 25 pengőt tenne ki, holott ez az 1 pengős havi juttatás évi 12 pengőt tesz ki. Nem tudom megérteni, miért kevesebb itt aránylagosan a kezelési költség ennél a 92 filléres havi juttatásnál, és miért sok a kezelési költség a 25 pengős évi juttatásnál? Ha az aránytalanságot veszem figyelembe, azt is meg kell állapítanom, hogy az a szegényember, az a napszámos, vagy az élet egyéb szegényes, árnyas oldalán mozgó egyén miért nem érdemli meg ugyanezt a rendszeres támogatást, amelyet talán a nagyobb vagyont könnyebben szerző egyének megérdemelnek, amikor köztudomású, élettapasztalataink mutatják azt, bogy egy szegény földmíves napszámos, vagy egy szegény kisiparos sokkal nehezebben szerzi meg keserves munkával azt az 5—600 vagy 1000 pengőt, mint amilyen nehézséggel és áldozattal szerzik meg a szerencsésebb viszo46