Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-496
316 Az országgyűlés képviselőházának 496. ülése 1Ô31 május 1-én, péntekért. Krisztián Imre: (a baloldal felé) A mélyen t. képviselőtársaim legnagyobb örömére kénytelen vagyok befejezni beszédemet, habár még hasonló értelemben vett több esetet is tudtam volna említeni, hogy még tovább méltóztassanak kacagni ezen a komoly dolgon. Arravaló tekintettel, hogy az időm letelt, minthogy a mélyen t. népjóléti miniszter úr személye iránt, ténykedése, kedvessége és a szegényemlberek ügye iránti jóakarata következtében — mert ő már eddig is beigazolta jóságát, — bizalommal viseltetem, a címet elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Kocsán Károly! (Krisztián Imre (a baloldal felé): Szinte kedvem volna még, hogy kacagjanak az urak ilyen komoly dolgokon, más eseteket is fölhozni!) Kocsán Károly: T. Képviselőház! Két kérdést viagyok bátor a népjóléti iminiszter úr figyelmébe ajánlani. Az egyik Kérdés az új orvosi állások szervezésének nehézsége. A pépjóléti tárca költségvetésében nem találom semmiféle címen, hogy ilyen állások szervezéséhez a népjóléti tárca segélyképpen hozzájárulhat. Kzt egy konkrét eset kapcsán mondom. Az egyik község ugyanis a folyton megismétlődő ragályos betegségek következtében elérkezettnek látta az időt arra, hogy anyagi erejének teljes latbavetésével egy orvosi állást szervezzen és élihez hiányzik egy — mondjuk — minimális összeg, melynek megszerzésével azonban az orvosi állást egyszersmindenkorra létre tudták volna hozni. Akár a népjóléti tárcához, akár a belügyi tárcához folyamodunk, seholsem találunk erre iá tételre egy olyan segélyt, amellyel ezeket az állásokat létre tudnók hozni. Ha már nincsen ez alkalommal és ez idén a költségvetésben ilyen összeg, a népjóléti miniszter úr figyelmébe ajánlom, hogy a jövőre nézve méltóztassék gondoskodni erről, hogy ezáltal a közegészségügyet orvosi állások szervezésével hathatósan támogassuk. Felszólalásomnak második része, amely e rovatba tartozik, az ivóviz kérdésének szóvátevése. Az általános vita kapcsán többen érintették már ezt ia kérdést. A népjóléti miniszter urnak mind a szociálpolitika, mind a közegészségügy terén a Ibajok megelőzésének intézményes megoldása a föladata. Ezt látjuk szociálpolitikai téren is, amikor nem az okozatokat akarja gyógyítani, hanem lenyúl az okhoz és azt akarja megszüntetni. Így van ez a munkanélküliség kérdésénél is, amelyet munkaalkalmak teremtésével igyekezik megoldani,^ ami ugyan szorosian véve nem tartozik hozzá, hátiéin egy más tárca keretébe tartozik, de tény az, hogy nagyon helyesen a legegészségesebb utat választotta a miniszter úr. A közegészségügynél is nem a végső kifejlődést, a betegséget, hanem iá betegséget előidéző okokat akarja megszüntetni a miniszter úr, amikor az ivóviz kérdésének megoldására olyian nagy súlyt helyez, hogy ez alkalommal 500.000 pengőt vesz föl erre a költségvetés keretébe. Ezt tartjuk mi keresztényszoeialisták a leghelyesebb intézkedésnek, mert ennek következtében elesik az a nagyszabású kiadás, lamely jelentkezik akkor, ha a bajt gyökerében nem gyógyítjuk ós nem orvosoljuk. / A vízkérdésnek megoldása nemcsak ember('«•és/.st'gü^yi kérdés, hanem legyen szabad idevonatkozólag megjegyeznem, hogy ez nem utolsó sorban állategészségügyi kérdés is, ami azonban a földművelésügyi tárca keretébe tartozik. Bizonyítom ezt az állításomat azzal, hogy ott, ahol fertőzött az ivóvíz, az állatbetegségek is nagyobb mérvben jelentkeznek a nemzetgazdaság mérhetetlen kárára, A vízkérdést azonban nemcsak így sporadikusan kell megoldani, hanem kívánatos volna, ha a miniszter úr egy egészségügyi térképet, vagy felvételt csináltatna az egész országról ós átvizsgáltatná mindenütt a vizeket és ahol a víz következtében ezek a ragályos íbetegségek nagy számmal ismétlődnek és jelentkeznek, ott egészen tervszerűen artézi kutakkal és egészséges kutakkal láttatná el a községeket. Ez nem pusztán állami feladat, de magukat a községeket is lelhetne arra kényszeríteni, hogy egészséges kútvíz szolgáltatásával szolgálják magának a népnek egészségügyét. Igém t. Képviselőház! így szolgáljuk e kérdés praktikus megoldásával az emberegészségügyet, die — mint előbb említettem: — nemcsak az emberi egészségügy, hanem az állategészségügy kérdése is szoros kapcsolatban van a víizkérdéssel. Gyakorlati gazdáktól hallottam, hogy olyan helyeken, ahol már régóta niiűíködő artézikutak vannak, ezek az azelőtt gyakran előforduló ragályos állatbetegségek megszűntek, mióta az artézi kutakból itatták az állatokat. Azt Íbiszem, most ez egy olyan argumentum, amely feltétlenül nagy nyomatékkal esik latba arranézve, hogy azt az 500.000 pengőt a jövőre nézve megduzzasszuk, nagyobbá tegyük és ezt az egész kérdést rendszeresen megoldhassuk. Idei kapcsolódik még a gyógyvizek kérdése. Vannak helyek, ahol aiz úgynevezett gyógyforrások, gyógyvizek maguktól ömlenek a földiből és elfolynak, nem használják fel a közegészségügy javítására, pedig feltétlenül szükséges volna ennek a kérdésnek támogatására. A gyógyvizek állategészségüigyii vonatkozására legyen szabad csak annyit felemlítenem, hogy Hajdúszoboszlón, ahol nagy mélységből ömlik ki a híres 73 fokos melegvíz, két év előtt hallottam azt az igen érdekes példát, hogy a gyógyvizet ivott tehenek tejét mint gyógytejet szállítják be Debrecenbe és ott drágábban veszi meg az intelligens közönség. (Derülteséa és mozgás.) Hogy ez jóhiszemű feltevés-e, vagy padiig orvosilag megfelel-e a valóságnak és tényleg tartalmazza-e magában az a tej azokat a gyógyerőket, amelyeket a víz tartalmaz, nem én vagyok hivatva eldönteni. Igen t. Képviselőház! Szerény kívánságom az, hogy a vízkérdés intézményes megoldását a miniszter úr iktassa programmjába, hogy a jövő évi költségvetés alkalmával módunkban legyen nagyobb összegekből az országban több kúttal, artézi kúttal a magyar egészségügyet szolgálni. Egyébként a címet elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Szabóky Jenő! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Utána következik"? Fitz Arthur jegyző: Szabó István! Szabó István: T. Képviselőház! A falu népének közegészségügyével óhajtom igen rövid ideig a t. Képviselőház türelmét igénybe venni. Kétségtelenül megállapítható, hogy a közegészségügy — bár bandukolva — előrehalad, igazságtalanságot kell azonban tapasztalnunk e téren a falu népének rovására. Ezt már bátor voltam felemlíteni a bizottsági tárgyalás alkalmával is. Mélyen t. Képviselőház! Míg az ipari munkásságnak van biztosító intézete, betegsegélyző intézete, orvossal, gyógyszerrel elláttatik, sőt