Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-496

Az országgyűlés képviselőházának A96 kantságát nem ismerték el. Pocsaj községben találtam egy másik hadirokkantat, aki dumdumlövést kapott s a dum-dumlövés miatt három évig feküdt kórházban. Méltóztassék ezt külön elbírálás tárgyává tenni, hogy valaki három évig fekszik a kórházban és mégis a három éves kórházi kezelés ellenére, annak befe jezte után és annak ellenére, hogy lábhelyetfesítőgépet kapott a kórházból való elbocsátása után, mint cipész, nem kap semmi néven nevezendő rokkantsági díjat, meri az volt a válasz, hogy kitanították cipésznek a kórházban és lábhelyettesítőgéppel látták el. Ez az ember kilenc évre visszamenően nem kapott .semmiféle hadirokkantjárulékot. Pocsaj* községben találtam egy olyan vitézségi éremmel feldíszített hadirokkantat, akinek gránátnyomás miatt szívbénulása volt, ugyancsak a gránátnyomás miatt később az agyán is elváltozások keletkeztek, elmebajossá vált, beutalták a nagykállói elmegyógyintézetbe, ott kezelték. Ezután a nagykállói elmegyógyintézetből kibocsátották, de úgy, hogy időnként még mindig mutatkoznak nála különböző elmeznvar-tünetek. Ez az ember egy fillért, sem kap, inert iratai nincsenek, Ira», tokai nem tudott felmutatni. Hiába a valóság. hiába vannak tanuk a faluhói, akik vele egvütt szolgáltak, hiába az a tény, hogy ez az ember teljes szívbénulást, hiába az a tény, hogy ez az ember tényleg elmebajt kapott, nem kap ez az ember ezidőszerint semminemű hadirokkantsági járulékot. Csökmő községben találtam egy rokkantat, aki két év óta betegen fekszik a harctéren szerzett betegségéből kifolyólag és ennél folyton és folyvást vitássá teszik azt, hogy azt a betegséget, amelyben fekszik, vájjon valóban a harctéren szerezte-e vagy nem és nincsenek tekintettel arra, hogy a tény hogyan beszél, hogyan kiabál, az a tény tudniillik, hogy ez az ember két esztendeje ágyban fekszik. Pocsaj községben találtam egy olyan hadirokkantat, aki a békében szabó volt. A háborúban a harctéren egy gránát eltemette ezt az embert. Hét tanú él magában Pocsaj községben, akik vele együtt szolgáltak egy ezredben, a 37-ik cs. és kir. gyalogezredben, (Fábián Béla: Nagyváradi!) mégsem ismerik el ezt az embert hadirokkantnak, mert nincsenek irományai. S ennek az embernek látnia kell azt, hogy szomszédságában lakik egy olyan ember, akinek sérülése, keresetképességi csökkenése össze sem hasonlítható az övével s az elismert hadirokkant, hadirokkant járadékot kap, ő pedig, mert nem voltak irományai és a tanukat nem fogadják el elegendőknek, semminemű hadirokkantsági járulékban nem részesül. T. Képviselőház! Csak úgy futólag, csak választókerületem végigkoesizása alatt ilyen kiabáló példákra hívták fel a figyelmemet, (Fábián Béla: Képzelhetik, milyen a helyzet!) viszont a közkórházak vezetőitől tudom, hogy többnyire az ilyen emberek töltik meg a kórházakat. Kérem tehát az igen t. miniszter urat, hogy a keresetképesség csökkenésének elbírálásánál méltóztassék a működő bizottságokat méltányosságra, emberi érzésre utasítani. Paragrafusokban nem lehet szigorúan elhatárolni, hogy kinek minő százalékos keresetképességcsökkenést lehet megítélni. Méltóztassanak ebben a tekintetben liberálisabban eljárni, mert semmi sem izgatja a falu népét úgy, mint ba azt látják, hogy ebben a tekintetben hanyagul, felületesen vagy szívtelenül, kegyetlenül járnak el a bizottságok. Ugyancsak a közegészségüggyel kapcsolat ban hívom fel az igen t. miniszter úr figyelmét KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXV. ülése 1931 május 1-én, pénteken. 311 egy rendkívül ferde helyzetre. A népjóléti miniszter úr, illetve a kormány intézkedése folytán léteznek Magyarországon úgynevezett egészségügyi mintajárások. Az én választókerületem területe is egy ilyen egészségügyi minta járás. A berettyóújfalui főszolgabírói járás is egy ilyen egészségügyi mintajárás. Felhívom az igen t. miniszter úr figyelmét, — mint aki igen szerencsésen fogta meg a kérdést, a megelőzés kötelezettségének kérdését az ivóvizek és a kutak fúrásának feladatával — arra, hogy a berettyóújfalui egészségügyi mintajárásban van egy olyan falu, ahol iható víz nincs és ez a falu megint csak az a falu, amelyet az előbb említettem, az a telepes község, Ojírás, amelyet a nagyváradi káptalan telepi tett 1910-ben a vármegye területére. t Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Szíveskedjék befejezni beszédét. Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Mindezeket a kérdéseket, amelyeket itt szóvátettem. azért vontam a közegészségügy címe alá, mert indirekte mégis érintik ezek a kórházak kérdését,^ a kórházakban lévő beteglétszám kérdését és indirekte érintik azt a feladatot is. amely oda törekszik, amely azt akarja elérni, hogy a kórházak tömöttségét a betegségek megelőzésének végzésével akarja megakadá lyozni. Elnök: Marschall Ferenc képviselő úr mint a közgazdasági, közlekedési, valamint a pénzügyi bizottságok előadója kíván jelentést tenni. Marschall Ferenc előadó: T. Képviselőház! Van szerencsém a közgazdasági, közlekedési, valamint a pénzügyi bizottságoknak a cukorrépatermeléssel és a cukorgyártással kapcsolatos egyes kérdések szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyában készített együttes jelentését beterjeszteni. Tisztelettel kérem, méltóztassék a jelentést kinyomatni, szétosztatni és annak napirendi« tűzése iránt intézkedni. Elnök: A beadott jelentést a Ház kinyomatja, szétosztatja; annak napirendre tűzése iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. A népjóléti tárca költségvetésének vitájára visszatérve, szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Simon András! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Utána következik? Gubicza Ferenc jegyző: Lukács György! Lukács György: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mint aki bárom évtized óta foglalkozom a társadalomnak a népbetegségek ellen, elsősorban a tuberkulózis ellen való felsorakoztatásával, (Éljenzés jobb felöl) bátor vagyok ennél a címnél a népbetegségek szempontjából, főleg a tuberkulózis szempontjából egynémely megjegyzést tenni. T. Képviselőház! Akármiképpen vesszük, az államnak legnagyobb kincse mégis annak emberanyaga. (Ügy von! jobbfelőL) A quantitativ népszaporodás igen fontos államérdek és elsőrendű kérdés. A quantitativ népszaporodás kérdésénél egyfelől a születések száma jön tekintetbe, másfelől pedig az, hogy az emberi életkori mennyire vagyunk képesek kihúzni, a halálozásokat niennyire vagyunk képesek csökkenteni. Ha körültekintünk Európába!', azt látjuk, hogy legszaporább a szláv népfaj, é.s ugyancsak sort tart a szláv népfajjal a román faj is, amit különben talán nem is kellett volna külön kiemelnem, hiszen a román népfaj ]

s alapjában véve szláv elein. Utánuk következnek a 45