Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-496

Az országgyűlés képviselőházának 4.96. ülése 1931 május 1-én, pénteken. 307 a szociáldemokraták a szervezkedés terén előnyben. A Ganz-gyári elbocsátásokra vonatkozóan a kérdés természetesen sokkal nehezebb. Ebbe a kérdésbe legfeljebb csak közvetítés útján le­het befolyni, {Szilágyi Lajos: Azt kértem!) másként nem tudok befolyást gyakorolni. Ami pedig magát a közvetítést illeti, éppen úgy, mint a pécsvidéki szénbányákra vonat­kozóan, rögtön a felszólalás után megragad­tam a közvetítést, természetesen ebben az eset­ben is hajlandó vagyok a közvetítést magamra vállalni. Ujirász községnek ügyében van bizonyos különös vonatkozás, tudniillik én i.s földesúr vagyok a többi közt abban a községben. Mini ember, aki teljesen ismerem ezeket az állapoto­kat, biztosíthatom t. képviselőtársamat, hogy a nagyváradi káptalan rendkívüli áldozatok­kal létesítette ezt a telepes községet. (Szilágyi Lajos: Ez tényleg úgy is van!) Úgyszólván semmit sem kapott érte és úgyszólván semmit sem fizetnek érte, a legnagyobbrészt most is esztendők óta tartoznak / a bérekkel. Es mél­tóztassék megnézni magát a községet. A köz­ség elsőrangúan van berendezve, gyönyörű temploma, két kitűnő emeletes iskolája van stb. Mindezt azért létesítette a nagyváradi kapta lan, mert legelsősorban példát akart adni ebben a tekintetben. (Éljenzés.) Ami a kérdés anyagi részét illeti, a nagy­váradi káptalan valóban nagyon rosszul járt ezzel. De amennyiben azt méltóztatik mondani, hogy szükséges lenne, hogy a nagyváradi káp­talan az ő földjein, amennyire csak lehetséges, ezeket a embereket foglalkoztassa, (Szilágyi Lajos: Egyenlő munkabérek mellett ne az ide­genekeit!) akkor azt mondom, hogy ennek soha semmi sem állott útjában, ennek soha semmi akadálya nem volt. Sőt két évvel ezelőtt nagy­szerű faiskolát létesítettek ott és ebben a fa­iskolában rendkívül sok munkaalkalom van. Különben is az egész kérdést tovább is figye­lemmel akarom kísérni. A hadikölcsönvalorizáció kérdése nagyon nehéz kérdés, amelyre egymagam nem adha­tom meg a választ, csak a pénzügyminiszter úrral együtt. Ami Hegymegi Kiss Pál képviselőtársam felszólalását illeti a luxuriózus közmunkákra vonatkozóan, nagyon természetes, hogy ellene voltam minden luxuriózus közmunkának és az én tárcámban, ahol most újabban egymillió pengő költséggel újabb munkák vannak, semmi luxuriózus munka < nem található. Itt van a társadalmi jótékony egyesületek ellenőrzése. Magam, mint ennek a tárcának az előadója, állandóan, folyton figyelmeztettem a népjóléti kormányt, vigyázzon, mert ebben a te­kintetben sok visszaélésre van alkalom. A ma­gam részére kötelezőnek ismerem el, hogy minél szigorúbban és minél jobban ellenőrizzem eze­ket a jótékonysági egyesületeket, hogy ott visszaélések ne legyenek. Eri t. képviselőtársam az ápolási díjakról tett említést. Tény, hogy az ápolási díjakat áta­lányozni kellett, mert különben a népjóléti kor­mány még nagyobb adósságokba keveredett volna, mint amilyenekbe keveredett.^ Ami illeti a szegényügy rendezését Buda­pesten, úgy vagyok értesülve, hogy'a szegények, akik Budapest utcáin vannak, sokszor nem bu­dapestiek, hanem budapestvidékiek. Méltózta­tott hivatkozni különösen Rómára és Nápolyra. hogy ott nincsenek az utcákon kéregetők. Ott sokszor külön ipar volt ez a foglalkozás, nagy tradícióval rendelkezik és visszamegy hosszú évtizedekre, sőt századokra, amidőn ez az osz­tály ott nagy szerepet vitt és akárhányszor tör­ténelmi napokban fellépett és külön szerepet játszott. Lehet, hogy a mostani olasz kormány ebben a tekintetben szigorúbban lépett fel, en­nek az újabb lépésnek azonban nem tudom a pszichológiai hatását. Ami a lakbérrendezést illeti, ez megint olyan ügy, amelyben én egymagam nem intéz­kedhetem, hanem feltétlenül szükséges, hogy érintkezésben legyek a pénzügyminiszter úrral. Lázár t. képviselőtársam a szabad orvos­választást említette. Amennyiben ezt úgy érti, hogy esetleg készpénzben téríttessék meg az, amit ezen a címen kell fizetni a Társadalom­biztosítónak, ez olyan út, amely járható és amelyről esetleg lehet beszélni. Tóth Pál t. képviselőtársam a tiszántúli tanyavilág rendkívül nehéz egészségügyi viszo­nyait említette. Természetesen a tanyáknak megvan a maguk külön világa minden tekintet­ben és a tanyavilág kérdéseit roppant nehéz megoldani. Ami azt illeti, hogy a kórházi költségek ne tegyék tönkre a szegény embereket, különösen abban az esetben, ha például a családban elme beteg van. az új törvénytervezetben, amely — mondom ~ készen van s^ csak az illetékes mi­nisztériumokkal való tárgyalásra vár, erre nézve én rendelkezem s el akarom kerülni, hogy ilyen szerencsétlenségek érhessék a szegény és a legszegényebb embereket. (Helyeslés.) Krisztián t. képviselőtársam a trachoma terjedését említette. Mi mindenütt a legnagyobb szigorúsággal ellenőrizzük a ragályos betegsé­geket és ierinészetesen az ő vidékével külön is fogunk foglalkozni. Arról, hogy Heves megyé­ben nagyobb mértékben inficiált vidékek vol­nának, nem volt tudomásom; most tudomásul veszem. Ami a földmunkások egészségügyi követel­ményeit illeti, nagyon jól tudom, hogy különö­sem a summás munkások egészségügyével na­gyon keveset törődnek Magyarországon. Ezt így hagyni nem lehet, hanem feltétlenül meg kell javítani. * Azt is tudom, 4*ogy a Társadalombiztosító Intézetnek vidéken sokkal kellemetlenebb a ha­tása, és kellemetlenebb minden, ami vele össze­függ, mint itt a fővárosban. Ezt elsősorban természetesen a gyakorlat hiánya okozza. Ha egy új biztosítási ág életbelép, bizony hosszú idő kell, míg a gyakorlat lesimít mindent, ami visszaélés, ami rossz és ami lehetetlenség benne. Méltóztassanak nézni a mostani. fran­cia munkásbiztosítási társaságokat és állami betegbiztosítótársaságokat. Rendkívül sok pa­nasz van ott azért, mert ezek csak mostaná­ban, nagyon későn kezdték meg működésüket. Nálunk is a vidéken valóban nagyon sok a panasz, s e tekintetben nagyon nagy az egyen­lőtlenség a főváros, a főváros környéke és a messzevidék között. Sokkal több az, amit nekik adni kell, mint amit kapnak. En azonban úgy gondolom, hogy ezek csak időleges panaszok, amelyek az életben feltétlenül ki fognak egyen­lítődni. Jókay-Ihász képviselőtársamnak arra vonat­kozólag, hogy redukáltatott a karitatív hadi­kölcsönsegély az utóbbi időben, azt mondha­tom., hogy ez onnan van, mert roppantul meg­szaporodott azoknak a száma, akik ezen a cí­men jelentkeztek. Hogy azok az emberek, akik csekélyebb összeget jegyeztek, nincsenek benne a rendeletek intézkedéseiben, ezt én nem tar-

Next

/
Thumbnails
Contents