Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-489

24 Az országgyűlés képviselőházának intézmények, amelyek külföldön ebből a szempontból dolgoznak, rendkívül jól beválnak és nagyban hozzájárultak a kisiparostárstadalom gazdasági megerősödéséhez. (Felkiáltások középen: Szünetet kérünk!) Köszönöm, nem kérek szünetet, mindjárt befejezem. Hozzáveszem még ehhez azt, hogy ha az energia-törvényjavaslat életbelép, én ennek a törvényjavaslatnak egy igazi célját látom, (Halljuk! Halljuk!) a gazdasági energiaszolgáltatás megolcsóbbítását. Nem ér semmit az egész, ha ezt a célt meg nem tudjuk valósítani. Es ha ma az a helyzet külföldön, hogy gazdasági ágak és vállalatok majdnem a nullától kezdve fizetik meg a maguk energiafogyasztását, ezt kell nekünk átültetni a mi gazdasági életünkbe is ás itt kell ebbe a kisipart is erősebben belekapcsolni. Ezért volt az, — mint méltóztatnak tudni — hogy egységes villamossági tervezetet dolgoztattam ki az országban; de éppen ezért ennek programmját megváltoztattam és ezért kértem fel a műegyetemnek most ott működő kiváló professzorai, Verebély és Hoór-Tempis mellett Schimanek professzor urat, hogy mindjárt gazdasági alapon is dolgoztassék ki a terv, hogy tudjuk hogyan, mikor, mennyire kell nekünk az olcsó energia szempontjából a gazdasági életben. Idesorolom természetesen a mezőgazdaság érdekeit is. Ezek lesznek tehát azok az intézkedések, amelyek a kisipar érdekeit szolgálják. Most visszatérek az ipartestületekkel kapcsolatban az ipartestületi székházak kérdésére. Hu,], hogy megtörtént, hogy előre nem látva, talán nem mindig meggondolva, felépültek ezek az ipartestületi székházak. De amikor azt látjuk, hogy itt a kisiparosság javarésze hátrányos gazdasági helyzetbe került, amikor azt látjuk, hogy már anyagi exisztenciájuk van érintve és mégis egy nemes és jó cél érdekében létesültek ezek a házak, kötelességünk segítségükre sietni. (Helyeslés.) Meg vagyok győződve róla, hogy rövidesen megtaláljuk a módját a segítésnek. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) T. Ház! Rátérek még egy kérdésre. Petrovácz igen t. képviselőtársam tette szóvá, hogy igen nagy hiánya ennek a törvényjavaslatnak, hogy az építőipar problémáival nem foglalkozik. Ez nem hiány, mert nem foglalkozhatik ez a javaslat egyes iparágak problémáival, annál kevésbbé, mert azok, amiket a képviselő úr kíván, túl is mennek a törvényhozási szabályozás határain. Hiszen egészen a hitelnyújtás és kötvénykibocsátás problémáival akarja a képviselő úr a kérdést megoldani. Azzal legyünk tisztában, hogy az építőipar a pénzpiac 'helyzetéhez alkalmazkodik. Ma talán nem is egészen az a helyzet« mint volt a világháború előtt, hogy a tőke akkor helyezkedett el részvényekben, hogyha az ipari fejlődés volt eresebb, és akkor elhanyagolta a jelzálogokat és pedig úgy a földre, mint a házakra adott jelzálogos kölcsönöket és megfordítva történt, ha ott állt be stagnáció vagy depresszió. Az építés mégis a tőke kérdése, a hosszúlejáratú hitel problémája. Ezt nem lehet törvényhozási úton szabályozni. Abban igazat adok t. képviselőtársamnak, hogy ha az építőipar foglalkoztatva van, akkor végeredményben 40 iparág nem panaszkodhatik. Nemrégen a pénzügyiminiszter úr mégis egy törvényjavaslatot terjesztett a Ház elé, amely az építést elő akarja mozdítani. Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy napról-napra nem foglalkozunk azzal a 4-89. ülése 1931 április 21-én, kedden. kérdéssel, hogy mit tehetünk az építőipar érdekében. Ami a külön építőipari törvényt illeti, ez 30 éve van napirenden és most közelebb jutottunk a megoldáshoz; azonban óriási érdekellentétek vannak, a mérnöki kar és az építőmesterek, továbbá az építőmesterek és a kő'művesmesterek között. Azonkívül a mérnöki karban is vannak ellentétek abból a szempontból, hogy az államnál alkalmazott mérnökök he legyenek tervezők. En ezt eléggé jogosnak találom, mert végeredményben aki szabad foglalkozásba ment, vállalta annak összes előnyét és veszélyét. (Ügy van! a jobboldalon!) 'Aki e helyett az államhoz ment, vagy más köztestülethez, az szabadulni akart ezektől a veszélyektől, (Ügy van! a jobboldalon.) de számolt azzal is, hogy nem kívánja a szabad foglalkozás előnyeit. Ezt tehát következetesen keresztül kell vinni az egész vonalon. Az államnál és más köztestületeknél alkalmazott mérnökök legyenek bírálói, ellenőrzői ezeknek a munkáknak. (Ügy van! — Tans a jobb- és baloldalon. — Perlaki György: Es ne legyenek vállalkozók!) A másik kérdés nehezebb, ma már lassan vizsgakérdéssé kezd kialakulni. Itt is nyiltan megmondom véleményemet. Mindent hajlandó vagyok megtenni laz építőmesterek jogos érdekében, csak egyet ne kívánjanak tőlem, hogy a imagasabb kvalifikációt lediszkvalifikáljam. Erre nem vagyok és nem leszek kapható. De igenis, ïamint helyesen mondotta vasárnap Herrmann igen t. képviselőtársam, nincs olyan iskola, amely gyakorlati emberekeit készen kineveljen. Igenis, helyes és méltányos, hogyha nem szakba vágó az illető foglalkozása, igenis, tegyen tanúságot arról, hogy megszerezte a kellő gyakorlati képzettséget. Még élesebb az ellentét a kőművesmesterek és az építőmesterek között. Nagy ellentétek vannak abban a tekintetben, hogy mi a határ. Azt hiszem, hogyha nem is tudok most teljes egyességet csinálni, ezt a zűrzavaros helyzetet meg kell szüntetni ós valamenyi réteg érdekében ezzel a törvényjavaslattal a Ház elé kell jönni. Meg vagyok róla győződve, hogy a kormányzat és a itörvényhozás bölcsesége meg fogja találni a módot arra, hogy minden érdek kellően képviselve legyen. Még csak egy kérdéssel akarok foglalkozni a kisiparral kapcsolatban és pedig rátérek a háziipar kérdésére. Mindössze egy mondatban foglalkozom vele. Méltóztatnak tudni, hogy ez a kérdés centralizáltatok a vezetésem alatt álló minisztériumban. Hozzáteszem, miután most átnéztem az egész anyagot, hogy itt más terveket kell létesíteni, más elveken kell az egész kérdésnek felépülni, mert nem lehet a dolgot úgy elintézni, hogy ma valakinek eszébe jut, csinál egy vállalatot, minden irányítás, vezetés nélkül. A háziipar, amely napról-napra szebben fejlődik, úgy hozza meg a maga gyümölcsét, ha a nemzet lelkéhez hozzá tud tapadni, ha onnan erednek az ő alkotásai és ebben az értelemben gondolom az egész kérdést átreformálni, mégpedig úgy, hogy legyen szervezet, amely ebben az értelemben irányíthatja és ellenőrizheti ezeknek a vállalatoknak működését. A közüzemek kérdése érdekes diszkussziót válitott ki. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Miután éveken át egyebet sem hallottunk, mint támadásokat a közüzemek ellen és támadásban részesültünk ^ a közüzemek miiatt, amikor idejöttünk a Ház elé ezzel a szakasszal, alaposan