Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-489

Az országgyűlés képviselőházának 489. ülése 1931 április 21-én, kedden. 23 den, úgy hogy ezt az egész organizációt át kell alakítani, hogy az löksz, legyen a kisipar hitelintézete megfelelően organizálva a vidék felé is. (Helyeslés a jobboldalon. — Zaj a baloldalon. •— Kun Béla közbeszól) En kifogásolom ezt a legjobban. Miért akar a képviselő úr pápább lenni a pápánál? Azt hiszem, ezt meg kell majd tennünk, mert abban tényleg nagy nehézség van, hogy a kisiparnak vidéken nincsenek megfelelő szervezetei, mindig a központ felé kell az összes kérelmeket irányítani, hogy ott azok elbíráltassanak. (Ügy ran! Ügy ran! a jobboldalon és a középen.) Ezen az úton tehát tovább kell és tovább is fogunk haladni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) A másik jelentős kérdés a kisipar szempontjából a közszállítások kérdése. Nyugodt lélekkel állíthatom, hogy amióta átvettem a tárcát, a legnagyobb súlyt helyeztem erre és a minisztertanácsban többször keresztülvittem ezt az elhatározásomat. Lehet mondani, hogy az egész kormányzatban ma, mint elv szerepel az összes tárcáknál a kisiparosok megfelelő foglalkoztatása. (Helyeslés a jobboldalon és a közénen.) Most ezzel azért jöttem ide, hogy itt törvényben is alá legyek támasztva, mert amit egyesek követelnek, hogy miért nem mondom meg, hogy mennyi szállítás jut a kisiparra, erre esak azt felelhetem, hogy ezt nem tudom megmondani; nem vagyok olyan okos. Van iparág, ahol a kisiparnak a szállításra egy százalékban sincs lehetősége és vannak iparágak, lahol 80% a lehetőség. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ha ez a törvény életbelép, akkor iparágán ként kell megállapítani, hogy a kisipar a maga méltó kereseti Forrásához hozzájusson, meri hozzáteszem nyugodt Lelkiismerettel, hogy a kisipar támogatását társadalmi szempontból tartom szükségesnek. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a közélten.) Amikor világnézetek, világl'elfogások ütköznek össze, nekem olyan elemek kellenek minden foglalkozási ágban, akikre támaszkodni tudok, akikről tudom, hogy a kapitalista etikai alapon álló individualista rendszer hívei. Ez az én elgondolásom és ennek alapján vagyok híve a közszállítások ilyen alapon való elintézésének. Ezen a téren máris mutatkoznak eredmények. T. Ház! Ezzel kapcsolatban rátérek Gaal (iaston igen t. képviselőtársamnak arra a megállapítására, amikor kifogásolja, hogy az egyik szakasz a hazai beszerzést írja elő. Ez minden államban így van. Aki jsmeri az iparnak a foglalkoztatását a különböző államokban, az tisztában van azzal, hogy végeredményben minden ipar a belső fogyasztáson épül föl és mindenütt a közszállítások a tulajdonképpeni tengelye az Ipar foglalkoztatásának. Nem hiszem, hogy van egyetlen éllám is, amely az Ipar termeléséből 10—12%-nál többet exportálna. Ez is mutatja tehát, mennyire a belsőfogyasztáson épül fel az ipar helyzete. Azt hiszem, hogy ezért szemrehányást tenni nem lehet. Igaza van Szilágyi Lajos t. képviselőtársamnak és ezért nem voltam hajlandó eltérni a bizottságon belül sem ennek a szakasznak módosításától, kell, hogy egy biztonsági szelep legyen. Addig van jogosultsága a hazai Ipar előnyben részesítésének, amíg megfelelő minőségben, megfelelő áron tud szállítani. Ennek adtuk példáját most is és adni fogjuk a jövőben is, hogy itt semmiféle kiuzsorázást ezen az alapon megengedni nem lehet. De nem lehet addig sem elmenni, ameddig elment igen t. képviselőtársam, hiszen az, hogy 4Ü vagy 45%-kal olcsóbb valami, nem jelenti azt, hogy méltányos az árajánlat. Igenis, akkor meg kell nézni, mi annak a gazdasági ágnak a helyzete külföldön, nine- e ott olyan vámvédelem, hogy ezen az alapon kedvezőbb exportárat tud megállapítani. Olaszország, ha jól emlékszem és nem tévedek, 2ü%-os árdifferenciát enged meg a saját termelése javára. A közszállításokkal kapcsolatban én röviden azzal is akarok foglalkozni, hogy mióta a közszállítási bizottság működik, sok nehézség eloszlott, azonban még mindig látok olyan tényeket, amelyekkel foglalkozni kell, pl. a generális vállalkozás problémáját, a fizetési feltételeknél azt, hogy nem rendszeresen utaltatnak ki a közszállításnál az összegek. Tényleg Lehet foglalkozni azzal ia gondolattal, hogy aki nem tudta a vállalkozást elnyerni, már illetékeket fizessen. Itt van az elszámolások gyorsítása, hiszen óriási kamatvesztesége'; vannak. Azután abban teljesen igazat 'adok azoknak a képviselő uraknak, akik foglalkoztak a kérdéssel, hogy nem mindig a legolcsóbb ajánlat a legjobb. (Ügy van! jobb felől.) Az élet és a tapasztalat azt mutatja ugyanis, hogy az ilyen ajánlatok esak arra jók, hogy érdemes vállalkozókat kitúrjanak azért, hogy később pót fizetési igényekkel Lépjenek fel. (C<)ti ran! Ügy ran!) Ezeket a kérdéseket a közszállítások kérdé-én belül szabályozni akarom és amikor ezeket szabályozni iakarom és fogom, megint nem veszi rossz néven az igen t. iszociáldemokratapárt, hogy a munkások érdekeire is figyelemmel vagyok, mert ez fogja eredményezni azt is, hogy nem lehet ajánlatokat a munkabérek kinzsorázása révén tenni. T. Ház! Ezek lazok a döntő problémák, amelyek anyagi tekintetben megoldandók. (Propper Sándor: A viecei is rosszak, miniszter úr!) Nem viccelek, nem is vagyok erre hangolva. Felmerült egy kérdés, amit többen vetettek fel, az ipartestületek problémája ez, mégpedig két szempontból. Az első, amely azzal van kapcsolatban, hogy a kisipar érdekképviseleti központi szervet kapjon. Erről nincs sok mondanivalóm. A törvényjavaslatra megérkeztek ta vélemények, nem látok elvi nehézségeket, azt látom, hogy a kívánságok 90%-át honorálni tudom és ezért május 15-ig a Ház elé is terjesztem ia javaslatot. Azt várom, hogy ezáltal iaz ipartestület, amely ma inkább gyengén működött vagy sehogysem, a központi irányítással tényleg odafejlődhetik, hogy végeredmény; ben komoly gazdaságpolitikai szervezetévé válhat ennek a társadalmi osztálynak. Nem lesz könnyű a feladat, mert ehhez hozzájárul az, amire Barthos Andortól kezdve végig hosszú sorozatban mulattak rá a képviselő unak, hogy ezzel fel kell emelni a kisiparosok kultúrhelyzetét is. Az iparoktatást — amely nagyon szép nívón áll — jobban ki kell mélyíteni. Idetartoznak a racionalizálási törekvések is — ne méltóztassanak megijedni, nem a nagyiparról beszélek — a kisipar felé, amelyek a kisipar gazdaságosabb termelését teszik lehetővé. Mindenütt meg van ez szervezve, én esak futólag, odavetőleg említem meg, hogy hány kisiparos van nálunk, aki kézierővel fúrja, meg a maga anyagát, amikor gépierők állnak erre rendelkezésére, hány van, aki nem tudjia, hogyan kell az anyagot raktározni. Ha iparművészeti szempontból nézem a kérdést, hasonló jelenségeket látok. így van ez más vonatkozásban is. Azok a bizottságok, azok az