Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-496

Az országgyűlés képviselőházának U96. tott, a szakma számos előkelő cége ment tönkre az Országos Közegészségügyi Anyagraktár konkurrenciája folytán. Arra kérem a mélyen t. miniszter urat, hogy a közüzemek kérdésben itt is méltóztassék rendet teremteni. Miután meg van állapítva, hogy ennek az Országos Közegészségügyi Anyagraktárnak nincsen árnivelláló hatása, sőt jogos panaszok merülnek fel az áru jóságát illetőleg is, ennélfogva ennek a közüzemi alakulatnak semmiféle hivatottsága és semmiféle jogosultsága nincsen. Kérem tehát a mélyen t. miniszter urat, hogy szüntesse meg az Országos Közegészségügyi Anyagraktárát. Éppen ilyen feleslegesnek tartom az r Országos Közélelmezési Részvénytársaságot, amely a magyar királyi népjóléti és munkaügyi minisztérium alapításaként jelentkezik. A magyar királyi népjóléti és munkaügyi minisztériumnak nem az a hivatása, hogy mézescsókot áruljon, nem az a hivatása, hogy datolyát, fügét, Stollwerck-csokoládét, különféle pástétomokat és pezsgőket áruljon. Ez nem népjóléti hivatás. Népjóléti hivatás volna az elsőrendű élelmicikkeknek olcsóbbá tétele és forgalombahozatala. (Jánossy Gábor: Kenyeret, olcsó kenyeret!) De hogy luxuscikkeket áruljanak a népjóléti minisztérium égisze és firmája alatt, arra szerintem .semmiféle szükség nincs. Annak a nyomorúságnak, amely ma a kereskedelemben és az iparban jelentkezik, nem egy oka van; annak egyik oka a súlyos adó, de ott van, mint ok a közüzemi konkurrencia és ott van a magas boltbér. Nem egyféle oka, sok oka van ennek, sokrétű a baj. Mindenki ott segít ezen, ahol hatalma és módja van rá. A mélyen t. kormánynak, a mélyen t. minisztériumnak szüksége van az adófizető alanyokra, szüksége van arra, hogy Magyarországon a kereskedelem és az ipar életképes legyen, hogy itt boldoguljon. Éppígy nekünk képviselőknek is kötelességünk ebben az irányban mindent elkövetni. A közüzemek korkurrenoiája nem igazságos, mert nem egyenlő feltételekkel szállnak versenybe. Egyenlőtlen a verseny. Az államnak régebben, különösen a háború idején szüksége volt árnivellálás szempontjából ezekre a közüzemekre, ma azonban ezek a közüzemek idejüket multák, feleslegesen bosszantják a kereskedelmet és az ipart. Még egyet mondok »a mélyen t.^ kormánynak és a miniszter úrnak. Ma hisztérikus időket élünk. (Jánossy Gábor: Ügy van!) Ha nem is olyan nagy a baj, nagyobbnak látják, (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) s ez bosszantja, bántja, izgatja az embereket. Ha a dolog mélyére megyünk, esetleg látjuk, hogy nem minden panasz alapos, nem minden panasz igazságos. De, amikor olyan rosszul megy az embereknek, akkor megnőnek, megnagyobbodnak a dolgok. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Jánossy Gábor: Lázas állapot!) Sokkal nagyobbat látnak, egyes vonatkozásokban sokkal súlyosabban látják a helyzetet. Ilyen ideges, ilyen hisztérikus időkben ne adjunk magunk tápot és alkalmat arra, hogy az a kereskedelem és ipar, amely oly súlyos viszonyok között él, még ilyen bosszantásokban is a maga épülését és boldogulását megakasztva lássa. Ezeket óhajtottam a népjóléti minisztérium költségvetése első címénél elmondani és a magam részéről a mélyen t. miniszter úr figyelmébe ajánlani. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik! Fitz Arthur jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Már tegnap szóvátették képviselőtársaim és maga a ülése 1931 május 1-én, pénteken. 28$ miniszter úr is elismerte, hogy a népjóléti minisztérium mnukaügyi szervezete nincsen kiépítve. Ennek tulajdonítom, hogy a költségvetés is azt a formát vette fel, hogy hat címben vannak csoportosítva a költségvetési tételek, amelyek közül öt cím népjóléti cím és csak egyetlenegy címnél, a központi igazgatásnál tudom szóvátenni a munkaügyi problémáknak azt a részét, amelyekről kevés szó esett, vagy egyáltalán nem esett szó. Először egy ipari munkaügyről kívánok szólani, amely főleg a főváros lakosságát érinti, azután pedig olyan mezőgazdasági munkaügyről, amely a falusi lakosságot érinti közelről. A városi lakosságot érdeklő munkaügyi problémák közül szóvá kívánom tenni a magánalkalmazottak jogviszonyait szabályozó törvényjavaslat hiányát. (Halljuk Halljuk!) A magánalkalmazottak jogviszonyait szabályozó törvényjavaslatot a kormányok egész sora beígérte már; beígérte ez a kormány is. Az igen t. miniszter úr hivatali elődje külön átírt a kereskedelemügyi miniszterhez abban a tekintetben, hogy a magánalkalmazottak jogviszonyait szabályozó törvényjavaslat sürgős beterjesztését szükségesnek tartja, éppen azok által a szempontok által vezettetve, amelyeket szolgálni elsősorban kötelessége a munkaügyi minisztériumnak. Különös nyomatékkal sürgetem ennek a törvényjavaslatnak beterjesztését és nem befolyásol engem az, hogy éppen olyan emberek érdekében szólok, akik jelenleg május elseji ünnepségeket tartanak, és nem befolyásol engem az sem, hogy a szociáldemokratapárt többé-kevésbbé magáénak tulajdonítja azt a tábort, amelynek érdekében szól az ember, valahányszor a magánalkalmazottak jogviszonyainak szabályozását sürgeti. Fontos, hogy a polgári társadalmi rend részéről és a polgári társadalmi rendhez tartozó országgyűlési képviselők részéről minél többször és minél nagyobb nyomatékkal sürgettessék ennek a törvényjavaslatnak 'beterjesztése. Ennek kapcsán kérem az igen t. miniszter urat, méltóztassék odahatni, hogy a magánalkalmazottak szervezkedési szabadságát a kormány minden hatalmával elősegítse a munkaadókkal szemben. Itt ugyanis az a tényleges helyzet, hogy a munkaadóknak nem tetszik, ha a magánalkalmazottak szervezkednek. Akár nemzeti irányban, akár nemzetközi, szociáldemokrata irányban szervezkednek, a munkaadók ezt nem szívesen veszik és azokat a munkásokat és alkalmazottakat, akik ilyen szervezkedésben résztvesznek, nem kedvelik, úgyhogy odáig fejlődött ez a dolog, hogy akik a szervezkedésben elölj árnak, többé-kevésbbé nyomást éreznek a munkaadó érdekeltségek részéről. Konkrét néldát hozok fel az igen t. miniszter urnak: a Ganz-gyár január 1-én megtette és meg merte tenni, hogy a Magánalkalmazottak Nemzeti Szövetségének alelnökét elbocsátotta a szolgálatából annak ellenére, hogy semmi kifogás ellene nem volt. Kétségtelen szent meggyőződése az ott dolgozó tisztviselői karnak és munkásoknak, hogy ennek az igen jó tisztviselőnek elbocsátása abból az okból történik, mert igen sok kellemetlenséget okozott munkaadójának azáltal, hogy szervezte a Ganz-gyár kötelékében lévő tisztviselőket. (Tobler János: Ugyanazt csinálják a keresztényszocialistákkal is!) Egy közbeszóló képviselőtársam szerint ugyanilyen akadályokat gördítenek a keresztényszocialista szervezkedés elé is. A kormány védelmét kérem tehát a magánalkalmazottak érdekében a inunka42»