Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-495

Az országgyűlés képviselőházának 495. ülése 1931 április 30-án, csütörtökön. 281 zéseire, a t. szociáldemokratapárt vezető szónoka szellemes módon kezelt engem és az én tárcámat és lehetett látni, hogy bizonyos lelki gyönyörűséggel teszi rám megjegyzéseit, amikor a kapitalizmusról volt szó, hogy nem ezer évről van szó, hanem csak ötszáz esztendőről és a reneszánsz koráról van szó. Hiszen lehet így tüntetni fel a dolgot, azonban csak akkor, 'ha arról van szó, hogy valaki az indusztrializmust a mai felfogásban és a mai értelemben veszi, vagy ha valaki általánosabb értelemben veszi. Mert ha az ember rágondol a korábbi dolgokra, például a Fuggerekre, a Viscontiakra vagy a Mediciekre, akkor látja, hogy bizony elsősorban elsőrangú kapitalisták voltak a maguk idejében. De ha korábbi dolgokra megyek, ha valaki elmegy és megáll a Szent Márk-téren és végiggondolja a. gyönyörűséges köztársaságot és az ő több, mint ezeréves múltját, amikor Pasqualego itt fenn Budavárában volt és innen írta jelentéseit az ő Signorinájának, akkor látja, ihogy azok a Signorina-beli emberek elsőrangú kapitalisták voltak abban az időben. Nem tévedtem tehát, amikor a kapitalizmussal kapcsolatban korábbi dolgokról beszéltem. Azt mondotta a képviselő úr, hogy szociális állam vagyunk, de mi csak kenetes szavakat adunk. Ez az, amit kissé nehezen viselek el, mert én a disputában, a debatte-ban legjobban becsülöm azokat, akik teljesen és tökéletesen objektívek, nyugodtak és hidegek. (Ügy van! a jobboldalon.) Azt lehet mondani, hogy még mindig sok mindenféle kívánság és baj van. Azt is lehet mondani, hogy művelt államban, új államban az igények és az életstandard egészen mások, mint voltak csak a mi gyermekkorunkban. Ezt mind lehet mondani. (Egy hang a baloldalon: Ez is igaz!) Azt lehet mondani, hogy jelenleg egészen más a társadalom egész (beosztása. Azt is lehet mondani, hogy esetleg az öregek nem tudnak elég gyorsan haladni, az az egy azonban biztos, hogy Magyarország rendkívül sokat tett e tekintetben a legutóbbi tíz esztendőben, és aki ezt letagadja, az nem objektív ember. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) A képviselő úr említette a győri esetet. Történetesen győri képviselő és nekünk is van bizonyos közünk Győr városához. Nagyon ügyesen használta ki a győri esetet úgy, hogy velem szembeállítsa a győri hatóságokat, mintha én a győri hatóságokkal nem tudom milyen rosszul bántam volna. Nem! En a győri hatóságokat tisztelem és becsülöm, őket az üzemi kérdésben is hathatósan pártfogoltam, a minisztertanácsban is megtettem mindent, hasonlóképpen más téren, az ínségesek segélyezése terén is teljes mértékben és tökéletesen támogattam őket. Rothenstein képviselő úr különösen a nyolcórai munkaidőre vonatkozóan beszélt itt. A nyolcórai munkaidőre vonatkozóan, amikor itt nyilatkoztam, csak azt mondottam, hogy lehet ezt a kérdést emlegetni és lehet róla beszélni, kimutattam azonban annakidején és nem akarok visszatérni kimutatásaimra, hogy ez a kérdés minimális jelentőséggel bír itt Magyarországon. A munkásviszonyokat, n az összes munkásállapotokat véve, amikor először kimutattam, az összesekkel szemben 0'5% munkást érintett ez a kérdés, tudniillik ennyien dolgoztak naponként nyolc óránál többet. Ma pedig, a inai viszonyok és a mai számítások szerint csak 0'2%-ot érint ez a kérdés. Ha tehát valaki azt gondolja, hogy ha mi ezt a kérdést napirendre tűzzük, ennek a kérdésnek megoldásával mélyreható reformot fogunk megoldani a mai viszonyok közt, az tévedésben van. Említenem kell Farkas Tibor képviselőtársamat. Farkas Tibor képviselőtársam nagyon természetesen az ő ellenzéki álláspontja szempontjából nagyon csiklandós kérdést intézett hozzám. Azt kérdezte, vájjon és azonosítom-e magam a választási visszaélésekkel? En termé szetesen azt felelem, hogy nem azonosítom magam. (Krisztián Imre: Mióta népjóléti kérdés ez? — Jánossy Gábor: Senki sem azonosítja magát!) A választási visszaélésekre vonatkozólag nekem mindig az volt a nézetem és én mindig azt hirdetem, hogy választási visszaélésekkel nem lehet az országot kormányozni. (Gaal Gaston: Nagyon helyes!) Választási visszaélések lehetnek bizonyos fineszek és lehet, hogy ezek egyik vagy másik politikusnak gondolatai közé tartoznak, én azonban sohasem tartoztam ezek közé a politikusok közé. Meg vagyok győződve róla, hogy a választásokon lehetőség szerint szabadságnak kell uralkodnia. Arról lehet szó, hogy egy államférfi esetleg gondolkodjék azon, mit tegyen a választójog körül stb.; arról is lehet szó, hogy például a választókerületek beosztásáról gondolkodik. En felhívom a t. Ház figyelmét az amerikai demokráciára. Az amerikai demokráciában, amióta az amerikai demokrácia megvan, a inai napig egyetlen változtatást sem tettek és ugyanazok a törvények vannak most is, mint Washington idejében. Rámutatok például a francia községi választási törvényre is. Ez százesztendős, pedig száz esztendő óta hány forradalom és mennyi mindenféle dolog történt ott! (Bárdos Ferenc: Csakhogy az különb volt már akkor, mint a miénk ma! — Ellenmondások jobb felől.) Nagyon sok kívánni való van ott is ezekben a dolgokban és mégis óvatosak voltak a politikusok és az államférfiak. Hogy miképpen menjek előre, hogy miképoen menjen előre egy birodalom — mint például a német birodalom, amely valóban roppant súlyos viszonyok közé került, előrement — és hogy vájjon én ezt kívánatosnak tartom-e vagy nem tartom kívánatosnak az allamrezón szempontjából: az természetesen az államgondolkodóra tartozik. De ha van egy törvény és ha alkotmány van és ha jog van, akkor azt a jogot respektálni kell és tiszteletben kell tartani. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl. — Gaal Gaston: Helyes volna, ha így volna!) A képviselő úr említette a vizsgálatok ügyét, amelyek az én minisztériumomban vannak. En ezekbe a vizsgálatokba nem folytam be soha. Bizonyos diminuciót láttam abban, hogy az én ügyeimbe más minisztériumok szólnak bele, ezt a diminuciót én azonban szívesen elviseltem a közjóért, elviseltem azt, hogy egy nagyon szigorú fórum vegye kezébe ezeket az ügyeket, a pénzügyminisztériumnak az a fóruma, amely ezekkel az ügyekkel foglalkozik. Amint ezek az ügyek hozzámkerültek, én rögtön áttettem őket és rögtön felkértem a pénzügyminiszter urat, legyen szíves és delegálja ő az ő kiváló embereit arra, hogy ezeket az ügyeket megvizsgálja. Azóta ismételten volt szerencsém velük találkozni és ismételten hallottam egyet-mást, de én teljesen és tökéletesen tartózkodom attól, hogy bármiképpen befolyást gyakoroljak ezekre a vizsgálatokra. (Helyeslés.) Be fogom várni, mi történik ezekkel a dolgokkal. Hogy ez nem megy gyorsabban? Méltóztassanak megnézni ibármely törvényszéki tárgyalást! Tudtommal mostanában már valami 120 ívre terjed ez az anyag. Egy ember vizsgálja