Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-495

282 Az országgyűlés képviselőházának J+95. ülése 1931 április 30-án, csütörtökön. felül mindezeket; iha lassan megy ez az eljárás, annak nem én vagyok az oka. De hogy ez a dolog a legnagyobb rigorozitással és a lehető legnagyobb lelkiismeretességgel megy, ezt abból, amit eddig láttam, nyugodtan mondhatom. Lázár Miklós t. képviselőtársam említette a szegényiigyet és a szegénykatasztert. Erre a szegén y ügyre vonatkozólag az új kórházi törvényben van egy rendelkezés, <1»' különben is a szegényüggyel ágy vagyunk, hogy B szegény községekhez mérten kell nézni a szegénygondozást s minden egyes községben más és más a szegényügy és annak rendezése. A hadikölcsönkárosultakra vonatkozólag azt mondotta, hogy az 5000 pengős értékhatár a valorizálás szempontjából túlmagas és itt valamit kell tenni. Igenis, teszek, mert valahányszor nem vagyok képes ebből a hitelből rajtuk segíteni, más hitelből rendszerint és in i ml ig szoktam segíteni. Amit tetszett említeni a szabad orvosválasztásra vonatkozólag, hogy esetleg készpénzmegtérítés adassék az illető biztosítottaknak, ez olyan idea, amellyel foglalkozni hajlandó vagyok; nagyon természetes azonban, bogy ez nemcsak tőlem függ, hanem az összes érdekeltektől is. Peyer Károly t. képviselőtársain foglalkozott az autonómia kérdésével. En az autonómiával a tettető Legbarátságosabb viszonyt tartom fenn. Nekem ezen a téren az a nézetem: ha autonómiát adtunk, azt az autonómiát tiszteletben is kell tartani. (Helyeslés.) En azzal az autonómiával nagyon jól bánok, azzal az autonómiával soha összeütközésbe nem kerültem. En ezt itt mint jelszót mondom és szögezem le. Egyet azonban mégis ineg kell tartanom, tudniillik bizonyos felügyeleti és ibizonyos végső döntési jogot fenn kell tartanom a kormány számára. (Ügy van! Ügy van! jobbfclöl.) Ezt fenn kell tartanom, mert rendkívül sok érdekösszeütközésről lehet szó. De hiszen így is volt kontemplálva és a parlament bölesesége is úgy látta jónak, hogy így kell készíteni a törvényt és ebből alig lehet engedni. Méltóztatik mondani, hogy az ügyvédek esetleg más dolgokkal is foglalkoznak. En nem tudok róla, de ha az ügyet elő méltóztatik hozni, hajlandó vagyok a kérdéssel a lehető legnagyobb rigorozitással foglalkozni. Az adminisztrációra vonatkozó részletekre é„ a társadalombiztosítási törvény egyes részleteire most nem térek ki, nem pedig azért, mert készen van a szanálási javaslat és annak tárgyalása alkalmával módunkban lesz mindannyiunknak azzal részletesen foglalkozni. Meskó Zoltán t. képviselőtársam a falvakhan lévő rossz lakásokat említette. Természetes, hogy vannak falviaink és vannak házaink a falvakban, amelyek kultúrállamhoz csakugyan nem méltóak és minden tényezőnek azon kell h unie, hogy ezek az állapotok megszüntettessenek. Sok történt már az előző évtizedek alatt és azt gondolom, hogy ezen a téren roppant sokat is lehet tenni. A hadirokkantak felülvizsgálatára vonatkozólag biztosítom őt, hogy ez a felülvizsgálat állandóan és folyton folyik s nines rá eset, liogyha bárki is hozzám fordul, ügyét ne a lehető legnagyobb pontossággal vizsgálnám felül; akárhányszor megtörténik, hogy visszaadom a dolgot az osztálynak, ha azt látom, hogy nem a kellő méltányossággal bánnak el vele és jobban ragaszkodnak az előíráshoz, mint ahogy azt a méltányosság kívánná. Nem lehet csak az előírásoknál maradni. Ezt a kérdést úgy kell kezelni, hogy szív és lélek legyen benne. (Elénk helyeslés.) Még azt az egyet említette, hogy a falvak nagyon el viannak hanyagolva és isegíteni kell rajtuk. Mi most védőnőket képezünk ki két helyen is, akik egészségügyi és pedagógiai szempontból teljesen készen lesznek arra a feladatra, hogy a falvakban teljesíthessék taz ő kötelességüket. Amikor azonban tudom, hogy a falvaknak akárhányszor nincs semmi pénzük és nem képesek a legszükségesebb és legfontosabb dolgokra sem, akkor természetesen ez ia feladat az állam számára marad, bár az állaim is csak annyit tehet, hogy lépésről-lépésre, mégpedig Lassú lépésekkel halad előre. Pakots t. képviselőtársam, eltekintve attól, amit már korábban is mondottam, hogy szenvedélyes szeretettel szólott a gyermekvédelemről, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) említette a középosztályt is és összeköttetésbe hozta a hadikölcsönvalorizációval. Bizonyos az, hogy a hadikölcsön valorizációjának jelenlegi megoldása egyesek számára kedvező, tudniillik azok számára, akik beleestek a karitatív valorizációba, mert ezek aránylag többet kapnak, mintha általános rendezés lenne, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) sokan azonban nem kapnak semmit (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és természetes, nekünk azon kell lennünk, hogy, amennyire lehet, igazságosan járjunk el. T. képviselőtársam felemlítette Németországot és Csehországot. Németországban meghozták a hadikölcsön valorizációjáról szóló törvényt, de az utolsó paragrafusban kimondották, hogy a törvény azonban 15 esztendeig nem érvényes. Ebből tehát a hadikölcsönkárosultaknak sok hasznuk nem lehet. (Derültség a jobboldalon) Csehországban pedig azt mondották ki, hogy valorizáljuk a te hadikölcsönödet, ha te ugyanannyit fogsz jegyezni újabb és újabb papírokban. (Derültség a jobboldalon.) Már pedig, ha ma annyit kellene befizetni, azt hiszem, mindenki előbb jól meggondolná, hogy mit csináljon. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A kataszter és az adatok megvannak nálam, én ezeket az adatokat ismét és ismét végigtanulmányoztam, de a legelső lépésnél is 20 millió pengőről van szó. Méltóztatik látni, hogy ilyen körülmények között én nem tudtam nagyon belemenni ebbe a dologba. Bárdos t. képviselőtársam azt mondotta, hogy rendkívül sok megy el ebben a tárcában személyes kiadásokra. En nem vagyok tisztában ezzel a kifejezéssel, nem tudom pontosan, hogy mit értett alatta. fJánossy Gábor: Az adminisztrációt!) Mert hiszen mindaz, ami ebben a költségvetésben részletesen ki van mutatva, a központi igazgatás költségei nem olyan összegek, amelyekre azt lehetne mondani, hogy rendkívül sok megy személyes kiadásokra, ha pedig ő azt érti személyi kiadások alatt, hogy a hadirokkantakat, a gyermekeket vagy a hadiárvákat gondozzuk, akkor természetes, hogy nagyon sok megy személyi kiadásokra. O a nyugdíjintézetekre vonatkozólag egy olyan dolgot említett fel, amely természetesen kell hogy bennünket nagyon mélyen érintsen, mert hiszen ez rendkívül fontos és nagy kérdés. Ez azonban az egész vonalon a pénzintézetekre és biztosítóintézetekre is vonatkozik, az összes életbiztosításokra is. Ezekről azonban én nem nyilatkozhatom, nem nyilatkozhatom pedig azért, mert ez elsősorban mégis csak a pénzügyminiszter feladata. Kabók Lajos t. képviselőtársam volt a legharciasabb a kapitalizmussal szemben. Kabók