Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-495

274 Az országgyűlés képviselőházának 49ő. ülése 1931 április 30-án, csütörtökön. amelyek a keresztény szociálpolitikának alapelvét teszik. Külön pontokban világosan kifejtette a római pápa, hogy mi a feladata a munkaadónak és a munkásnak. Megnevez konkrét munkáskérdéseket is, amelyekre nézve felhívja az államok figyelmét, megmondja, hogyan rendezzék a szegényügyet, hogyan foglalkozzanak a munkáskérdések megoldásával stb. A sztrájk kérdésére, amely a bérviszályban utolsó eszköze a munkásnak, amellyel a maga igazságát megvédeni véli, szintén van bölcs és irányító szava a római pápának, amikor azt mondja, hogy nem a két fél magánügye az, hogy egy munkakérdésében meg tudnak-e egyezni. Mindkét fél, a munkaadó és munkás is, szenvedhet anyagi és erkölcsi hátrányokat, de veszteséget szenved maga a köz is, amelynek kárára járnak az ilyen egyoldalú elintézések a munkaügyekben. Megparancsolja a vasárnapi munkaszünet megtartását. Ez is nagy egyetemes szociális követelés, amelyet mi minden oldalon érvényesíteni nem tudunk. A munkaidő szabályozását is figyelmébe ajánlja a törvényhozásoknak, hogy a munkások ne legyenek kizsákmányolhatok, munkaerejükön túl ne legyenek kihasználhatók. A gyermek- és női munkaerő foglalkoztatását is figyelembe ajánlja, továbbá a munkabér szabályozását is jelzi, amelyre nézve azt mondja, hogy a munkás méltó az ő bérére és necsak annyi legyen a keresete, amellyel a maga fizikai életét átviszi egyik napról a másikra, hanem hogy abból ő öregségére félre is tudjon tenni. Figyelmébe ajánlja az államoknak, hogy mivel ez a jelen körülmények között nem lehetséges, — mert abban az időben sem volt lehetséges — a munkásokat öregség esetére biztosítsák, hogy öreg korukra ne forduljanak a társadalomhoz kenyérért koldusként, hanem intézményesen ás szervesen gondoskodjék az állam a munkások öregség esetére való biztosításáról. Ezt is ez az irányzat, ez a kormányzat, a mostani miniszter úrnak az elődje hozta ide és léptette életbe. (Kabók Lajos: Mit valósított meg belőle? Tessék megmondani!) Képviselőtársam kifogásolja azt, amit mondok. Sok mindent nem valósíthattak meg, mert belezuhantunk most egy olyan rettenetes gazdasági helyzetbe, amelyben a kérdéseket a legjobb indulattal és akarattal sem lehet 100%-ig megoldani. (Igaz! Ügy van! a balközépen.) Ugyancsak irányítást ad a munkásságnak és megmutatja az utat, hogyan segítsen magán, hogyan szervezkedjék, s a szervezet erejével a szociális problémák nagy részét ne az államtól és másoktól várja, hanem maga oldja meg. Ezt tesszük a szakszervezetek keretén belül, amenynyire erőnk és tehetségünk van mindezeket megoldani és megvalósítani. A munkásoknak figyelmébe ajánlja, hogy az önsegélyezés terére lépjenek és szövetkezetekkel védjék a maguk erkölcsi, de főleg anyagi érdekeiket azokkal a hatalmasságokkal szemben, amelyek a munkások kizsákmányolását, ha nem is a munkateljesítmény révén, de a megkeresett összegek uzsoraszerű kihasználásával akarják a maguk számára biztosítani. Igen t. Képviselőház! Sok olyan hatalmas mondása van a 40 év előtti római r pápának, amelyet ma is frissiben fel lehetne^ írni a szociálpolitikáinak zászlajára. Látom és tapasztalom, hogy ezekből a nagy világproblémákból nem oldottunk meg sok kérdést. Ez még a jelennek és a jövőnek kérdése. De mi ezen az alapon állunk és tiszta, szent meggyőződéssel azokat a tömegérdekeket szolgáljuk, amelyeknek célja az, hogy itt a tőke és a munka között teremtessék meg az a béke, amely egyúttal a társadalom békéjét is jelenti. T. Képviselőház! Az erről a nagy köriratról való megemlékezés kapcsán legyen sziabad érintenem még azt a kérdést is, amely e kereten kívül esik, de amit hozzákapcsolhatok ahhoz a legutóbbi megállapításomhoz, hogy a munkásszervezetek és intézmények támogatása, amelyek ta széles néprétegeket védik, nemcsak a munkásságnak feladata, hanem feladata magának az államhatalomnak is. Mentől magárahagyatottabb valamely társadalmi réteg, annál inkább kell a kormányzatnak hón'a alá nyúlnia ós segítenie. Itt jelzem azt a kérdést, amelyről a Házban is szóltak egves képviselőtársaim, de amely körül a Házon kívül is hatalmas, niagy, szervezett akció folyik abban az irányban, hogy azokat <az üzemeket és közüzemeket, amelyek gazdasági funkciót teljesítenek, amelyeket lehet kritizálni, amelyeket lehet kifogásolni, — hiszen egyikük-másikuk teljesítheti rosszul feladatát — de amelyek ma a gazdasági életnek mégis csak kívánatos, fenntartandó és jól funkcionáló szervei, ezeket a gazdasági vállalatokat az egyoldalúan érdekelt fél kívánságára ne rombolják szét, ne rombolják szét elsősorban az üzemekben foglalkoztatott munkások érdekében, de ne rombolják szét a széles fogyasztórétegek védelme okából sem. Mert akik az attakot fújják és vezetik, azok konkurrens, érdekelt felek. Akiknek védelmét a közszükséglet parancsolta, laz a széles fogyasztó-népréteg, amelynek szervezete nincs ebben az országban, amely a maga érdekének védelmére a maga nagy számánál fogva képtelen is. Hogy ez iá nagy, széles szervezetlen népréteg: a fogyasztóközönség, ne legyen odadobva annak az egyre fejlődő ós törvényes intézkedésekkel sem szabályozható tőkének, amelynek kérdéseivel itt a kartelltörvény során foglalkoztunk, azért bátor vagyok ezt ia népjóléti miniszter úr figyelmébe ajánlani, bár nem tartozik tárcája keretébe ezeknek a gazdasági szerveknek megrendszabályozása és^ megszüntetése, de tárcája keretébe tartozik a védtelen fogyasztók védelme. Es ïamikor a kereskedelemügyi miniszter úr ezeket fel akarja oszlatni és feleslegessé akarja tenni, akkor a fogyasztók védelmére a népjóléti miniszter urnak kell a sarkára állnia és a közérdek címén és közérdekből kell érdekeiket megvédenie. Nem azokra a közüzemekre és üzemekre értem ezt, amelyek tényleg a maguk konkurrenciájával kicsiny exisztenciák szájából veszik ki a kenyeret, hanem értem azokra a nagyobbakra, amelyeket ha feloszlatnak, helyettük létesül egy részvénytársasági alapon álló hasonló szerv, amely a fogyasztókkal szemben teljesen diktatórikus alapon végzi a maga munkáját. Igen t. Képviselőház! Ezzel kapcsolatban legyen szabad még szóvátennem a népjóléti minisztérium hatáskörét. Több képviselőtársam szóvátette itt, hogy a minisztérium címének csak egyik része van tartalommal megtöltve: a népjóléti rész. A munkaügyi rész az csak cím. A multévi költségvetés tárgyalása alkalmával is bátor voltam ugyanebben a kérdésben már felszólalni és figyelmébe ajánlani az akkori miniszter úrnak, hogy lehetőleg mielőbb váljék valósággá a munkaügyi rész kitöltése is. Szükséges ez abból a szempontból, hogy azok a munkaügyek, amelyeknek most nincsen gazdájuk, azok a munkaügyi kérdések, amelyek most künn intéződnek el à gyárak előtt, ahol szervezetlen és szervezett