Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-495

Az országgyűlés képviselőházának 1*95. szocialisták és nem szocialisták, kenyeret ke­resők és a kenyérből kimaradottak véres ve­rekedéssel, mondjuk, a munka szabadságának megsértésével rendőri beavatkozást vonnak maguk után, annak rendje és módja szerint nyerjenek elintézést. A munkaügyet nem lehet ilyenmódon az utcán elintézni, hanem a munka­ügyi minisztériumnak a munkaügyi részt is biztosítani keU ; hogy ezek a kérdések, amelyek a munkaadó és a munkás közt felmerülnek, ne a két fél, az erős és a gyenge harca legyen, hanem ilyen fórum előtt megnyugtató módon intéztessenek el. Megvan ez más országokbán, meg kell lennie itt is. Ezekben a napokban is folynak, már hetek óta, sztrájkok; történnek munkabérleszállítások, amelyeket kénytelen­kelletlen, kenyerét féltve elfogad a munkás, ami azonban nem igazságos, amit meg kell vizs­gálni, hiszen ennek következtében nem tapasz­taljuk és nem érezzük azoknak a cikkeknek ár­csökkenését, amelyek produkciójával kapcso­latban ilyen munkabérredukció történik. Ezt a három kérdést voltam bátor érinteni a népjóléti tárcával kapcsolatban. Én a minisz­térium és a miniszter úr munkája iránt a leg­nagyobb^ bizalommal vagyok és a tárca költ­ségvetését, bár azt szeretném számszerűleg még­egyszeï olyan nagynak látni, általánossáerban, a részletes tángyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Fitz Arthur jegyző: Bárdos Ferenc! Bárdos Ferenc: T. Képviselőház! A népjó­léti tárca tárgyalása során több képviselőtár­sam tett említést a Rerum Nova rumról, olybá tűntetvén fel azt, mintha a szociálpolitikai in­tézkedéseknek ez nyitotta volna meg az útját. Sőt előttem szólott t. képviselőtársam ú«™ véli, hogy a Rerum Novarum az, amely alkalmas a szociális problémák megoldására. Én nem akarok részleteiben foglalkozni ezzel a kérdés­sel, mert hiszen nem marad időm arra, hogy a fárca keretébe tartozó egyéb elmondanivaló­mat előterjeszthessem, de megállapítom, hogy a szociálpolitikai intézkedéseket a munkások erős küzdelme és harcai előzték meg. A szociál­politikai intézkedések akkor keletkeztek, amikor minden országban a munkások ezt a maguk szá­mára kiverekedtek, nagyon sokszor olyan esz­közökkel, amelyeket a Rerum Novarum nem említ meg és nem jelöl meg olyanoknak, mint amelyek alkalmasak az ilyen problémák kive­rekedésére. Egy dolog kétségtelen: a gazdasági életben állandó, örökös küzdelem folyik és ott, ahol a munkásság nem folytat küzdelmet szociálpoli­tikai célokért, mi sem természetesebb, mint az, hogy szociálpolitikai intézkedések nem is kö­vetkeznek be. Látjuk ezt például minálunk Magyarországon, ahol, ha nem is kielégítő, de mégis valamelyes törvényes r szociálpolitikai intézkedések történtek az utóbbi egy-két év­tizedben. Ez tisztán és kizárólag arra vezet­hető vissza, hogy az ipari munkásságnak vol­tak és vannak erős szervezetei és ezek kény­szerítették a törvényhozást még akkor is ilyen szociálpolitikai intézkedések megtételére, ami­kor magának a munkásságnak a parlamentben képviselete nem volt. • • Pintér László igen t. képviselőtársam is megemlékezett a Rerum Novarumról és azt mondotta, hogy nálunk nem lehet ünnepelni, mert — mint ő mondja — itt csak hamvazó­szerdát lehetett ünnepelni. Az természetes, hogy az ellenforradalmi farsangra szükségsze­rűen el kellett következnie a hamuhintes ün­nepének. Csak az a fájdalmas, hogy ebben az ülése 1931 április 30-án, csütörtökön. 275 időben, a farsangolás alatt, a dolgozók böjtre voltak szorítva és az ő szenvedéseiket nem enyhíti az, hogy az ellenforradalom csupán azért nem vigadhat tovább az eddigi tempó­ban, mert a dinom-dánom költségei idebent már elfogytak, odakünt pedig már nem tudnak erre a célra uzsorást felhajszolni. Amikor megnézzük azt, hogy miként van dotálva nálunk a népjóléti tárca a többivel szemben, rögtön megállapíthatjuk, hogy azok­ban, akik a költségvetést összeállították, na­gyon kevés volt a szociális érzék. Ha végig­megyünk egész Euróüán, mindenütt, ahol mo­dern törvényhozás működik, azt tapasztaljuk, hogy a népjóléti és szociális ügyek, a népjó­léti tárcák, vagy az ezzel a kérdéscsoporttal foglalkozó minisztériumok anyagilag sokkal nagyobb mértékben honoráltatnak, mint miná­lunk. Hogy ne mondjak többet, annak ellenére, hogy a trianoni békeszerződés értelmében had­seregünk létszáma korlátozva van, a hadügyi kiadások korlátok közé vannak szorítva, csak­nem mégegyszer annyi a hadügyi kiadásunk, (Eri Márton: Zsoldos hadsereg!) csaknem még­«egyszer annyit költünk erre a célra, mint amennyit népjóléti célokra költünk. {Eri Már­ton: Elég baj ez nekünk!) De ha megnézzük azt, hogy még a népjóléti tárca keretébe fel­vett néhány milliócska is nagvrészt személyi költségekre fordíttatik, akkor előttünk áll an­nak képe, hogy a magyar törvényhozás szo­ciális célokra milyen összeget akar fordítani. (Eri Márton: Ez az argumentum nem helyes.) Ha azt mondják nekünk, hogy^ a viszonyok rosszak, a viszonyok súlyosak és ennél az ok­nál fogva lehetetlen szociális célokra többet fordítani. (Graefl Jenő: Nem így van^ így van!) akkor én végignézek az egyes tárcák tételein és mondhatom, tudnék mutatni nem egyet,, ahol minden nagyobb baj nélkül meg­takarításokat lehetne eszközölni és az ilyen módon keletkező megtakarításokat lehetne az­után szociális célokra fordítani. Ehhez azon­ban természetesen az egész törvényhozás más összetételére volna szükség, a törvényhozás olyan összetételére, amely sokkal nagyobb ér­zékkel bír a szociális célok és kötelezettségek iránt, mint amilyen kötelezettséget ez a par­lament érez. • Beszéltünk arról is, éppen egyik előttem szólott t. képviselőtársam, Kabók Lajos beszélt arról is, hogy nem domborodik ki teljes vagy. kellő mértékben a minisztérium munkaügyi jel­lege. Hát ez természetes is. Egy olyan ország­ban, ahol a munkásügy még mindig rendőri üggyé van degradálva, ott csak a legtermésze­tesebb következménye ennek az, hogy a munka­ügyi tárca keretében ez az ügy kellőképpen ki nem domborítható. Bár időm igen rövidre van szabva, kényte­len vagyok a miniszter úr figyelmét mégis fel­hívni néhány kérdésre. Itt van például a hadi­kölcsönök valorizációjának kérdése, amely tu­lajdonképpen nem is tartoznék a népjóléti tárca keretébe, hanem inkább a pénzügyminisztériu­méba, minthogy azonban a törvényhozás néhány esztendő óta úgy, vélte megoldhatónak ezt az igen súlyos kérdést, hogy a népjóléti tárca rendelkezésére bocsát bizonyos összeget a hadikölcsönkárosultak,számára, azért vagyok kénytelen e tárca költségvetésének tárgyalása keretében erről a kérdésről néhány szót ejteni. Mindenekelőtt meg kell állapítanom, hogy a hadikölcsönkárosultak nem nyugodhatnak bele abba az elintézési módba, amelynek mi itt évek óta szemtanúi vagyunk. De ha akármilyen sere-

Next

/
Thumbnails
Contents